csontzene - Olasz-német sasmadár

  • .
  • 2008. február 28.

Trafik

"Egyike ama zongorázó sasmadaraknak a Liszt-tradíciókból, borzasztó és éterikus és frenetikus, mikor kell, jelenleg elveszve a világ számára egy fehér-fekete billentyűsor előtt, mint egy szédítő dominójátékban, ami végleg elbűvölte. A zenei kéj, mint egy impalpábilis métely, átterjed a hallgatóság minden érzékére."

"Egyike ama zongorázó sasmadaraknak a Liszt-tradíciókból, borzasztó és éterikus és frenetikus, mikor kell, jelenleg elveszve a világ számára egy fehér-fekete billentyűsor előtt, mint egy szédítő dominójátékban, ami végleg elbűvölte. A zenei kéj, mint egy impalpábilis métely, átterjed a hallgatóság minden érzékére." Ismét új barátunktól, Szomory Dezsőtől idézünk (ceterum censeo: mindenki olvassa el Térey János róla szóló esszéjét a Holmi januári számában!), és a Zenegyűlölő, aki olykor erős Irodalomgyűlölő is, bevallja, hogy fogalma sincs arról, mi fán terem az "impalpábilis", noha a mételyig már többször is eljutott. Mindamellett Szomory leírása erősen illik Ferruccio Busonira, akinek két műve (Toccata, Carmen-szonatina) is terítéken lesz azon a koncerten, melyet az orosz Kirill Gerstein ad (Zeneakadémia, február 29.). Busoni valamelyest kétségkívül a Liszt-hagyomány továbbvivője volt, ráadásul abban a ritka szerencsés helyzetben leledzett, hogy mintegy az anyukája hasából figyelhette meg elődjét: a nagy magyar klavírhuszár ugyanis ott volt azon a Rómában rendezett koncerten, melyen a leendő Ferruccio édesanyja, Anna Weiss-Busoni zongorázott illusztris hallgatóság előtt. Busoni később emlékirataiban legalábbis így írja le az eseményt, hozzátéve, hogy már nagyon a felszínre kívánkozott, hiszen éppen nyolc nappal a római hangverseny után jött a világra.

Unikális személyiség, jelentős újító, extravagáns pedagógus és zenei szakíró, Bartók egyik első felfedezője, de mára kissé elfeledett zeneszerző. Öntörvényű volt, ám feltehetően nem írta volna alá Szomory megszállottan narcisztikus sorait a művészek hivatásáról: "Minden este úgy feküdjön le, olyan mámorosan, mint egy részeg félisten. S úgy ébredjen minden reggel s nézze magát a tükörben, hogy őt csak csodálni lehet. Egyáltalán, bámuljon el a munkától, a kéjtől, a luxustól és a művészettől. Semmi mást, csak ezt."

1866-ban született Empoliban, gyermekkorát Triesztben töltötte, aztán német területen lett híres, nyolcévesen már Bécsben ad hangversenyt, ahol régi barátunk, Eduard Hanslick dicséri tehetségét. Később - talán apjától örökölt nyugtalan vándorszelleme miatt? - beutazza a fél világot, Amerikában is hangversenyezik, de legfőként Berlinben él és dolgozik, itt hal meg 1924-ben. És noha a Zenegyűlölő az elkövetkező napokban a német főváros vendége lesz, azt már nem ígéri, hogy felkeresi a művész sírját, aki egyébként bohém, klarinétozó és szerfölött nagyralátó apjától a Ferruccio mellé még a Dante, Michelangelo és Benvenuto keresztneveket is kapta, inkább keresztként, mint áldásnak.

A jövő hét egyébként inkább érdekes, mint jelentős hangversenyeket ígér; a kuriózumokra kíváncsi Busoni például feltehetően megnézte volna azt a koncertet, amelyen Gajane Dzsagatszpanjan és Döller Ákos négykezesezik, és ahol többek közt meghallgathatjuk Szajat-Nova Andreaszjan: Zsenge kismadárként című művét (Benczúr-ház, március 1.). Hogy ez mennyire lesz "impalpábilis métely", azt nemigen lehet megjósolni.

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

Közös pont híján

Hosszú ideig az évszázad üzleteként hirdették a német fegyvergyártásra alapozó hazai védelmi ipari fejlesztéseket. Ám a pénz elfogyott, exporttal nem számolhatunk, ráadásul a Merz-kormány nem lesz olyan elnéző Orbán Viktor bomlasztó politikájával szemben, mint amilyen Angela Merkel volt.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.