csontzene - Végszavak - II. rész

  • .
  • 2007. február 1.

Trafik

"Tizennyolc viszkit ittam egy menetben, asszem ez rekord..." Ha a múltkor egy antialkoholista zárszavait idéztük, folytassuk most egy telivérbeli kocsmacsődör állítólagos utolsó mondatával.

"Tizennyolc viszkit ittam egy menetben, asszem ez rekord..." Ha a múltkor egy antialkoholista zárszavait idéztük, folytassuk most egy telivérbeli kocsmacsődör állítólagos utolsó mondatával. (Mert ne feledjük, a valódi utolsó mondatot mindig hallhatatlanul mondja el az aktuális delikvens.) A nagy walesi költő, Dylan Thomas (1914-1953) Stravinsky szerint a legnagyobb élő író volt 1952-ben, ezért is íratott volna vele operalibrettót a maga számára. Amiből persze csak a munkamegbeszélések ívét szinte megszólalásig hűen rögzítő éttermi számlák lettek - Igor egyébként mindig rendesen fizetett. És később így kiáltott fel: "Hol voltak az angyalok, akár a Broadway-félék, és mire vannak a világ mindazon megbízásai, ösztöndíjai, alapítványai, melyekhez a Dylan Thomasok soha nem férhetnek hozzá?!" De nem felejtette el "a kidudorodó fenekű és pocakú, vörös arcán az erős alkoholkonzumálás nyomait viselő" reménybeli munkatársát: 1954-ben gyönyörű gyászzenét írt emlékére.

Ez nem hangzik el a mostani csonthéten, és ráadásul elmarad a Szokolov mellett leginkább várt Piotr Anderszewski fellépése, helyette (Zeneakadémia, február 2-án, 19.30-kor) Nelson Goerner ül a zongora elé Janácek- (képünkön), Schumann-, Chopin-, Liszt-műsorral. Csak a morva mestert nem ismerjük eléggé közülük, pedig minden rokonszenvét elnyerhetné minden zenegyűlölőnek, hiszen - legalábbis a kujon Kundera kaján interpretációja szerint - szerelme ágyékán lehelte ki nemes lelkét. Zongoraszonátája az "Utca, 1905. október 1." melléknévre hallgat, ugyanis egy bajonettszúrással ekkor öltek meg egy diákot az új cseh egyetem előtti békés tüntetésen. Halál mindenütt.

"Ajvé, basszusklarinét, ne ezt a hangot, barátim" - mondta szegény piás Beethoven a Kilencedik szimfónia zárótételének elején - bevalljuk, fordításunk nem szó szerinti, noha a következő részben majd Ludwig zárszavait betű szerint idézzük, ezt megígérhetjük. Aki aktív kijózanodásra vágyik, velünk tart csütörtökön, február 8-án, amikor a Zeneakadémián 19.30-kor a magyar zene nagyjai, Keller András, Klenyán Csaba, Perényi Miklós és Várjon Dénes kamaráznak, mégpedig Bartókkal és Dvorákkal. Na, ezek se ittak a cseh- magyar barátságra. Nem is ismerték egymást, erre nem is adódott lehetőségük, mert. Igen, halál, halál mindenütt.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.