Mozart, Beethoven, Haydn - a három nagy bécsi (egyikük sem Bécsben született) mester közül bizonyára az utóbbi volt a legjobb ember; Mozart mai szemmel nézve megfoghatatlan ufónak tűnik, Beethoven különféle kilengései meg köztudottak. Haydn ellenben minden mozdulatával elnyerheti rokonszenvünket, többek közt azért, mert tanítványát, Beethovent sokszor még akkor is tolerálta, amikor arra nem sok oka akadt volna. És hálát adhatunk az égnek, amiért nem tudta meg, hogy Beethoven a háta mögött Johann Schenkkel (képünkön), a kontrapunkt elismert bécsi mesterével ellenőrizteti kidolgozott feladatait, és hát bizony Schenk - állítólag - nemegyszer vett észre olyan hibákat, amelyeket Haydn javítatlanul hagyott. Ezek után Beethoven előbb Schenknek mutatta be a házi feladatait, ő kijavította, aztán Beethoven lemásolta azokat, és csak ekkor vitte el Haydnnak elbírálásra. Mindezt persze elsősorban a rosszmájú, a "Mi Mesterünk"-kel amolyan szeretve-gyűlölt viszonyban álló Anton Schindler elbeszéléséből tudjuk, aki leír még egy esetet, mely feltűnően ellenszenves színben tünteti fel Beethovent. "1824 tavaszán történt, Beethovennel éppen együtt sétáltam a Grabenen, amikor összetalálkoztunk Schenkkel. Beethoven, magánkívül az örömtől, hogy viszontlátja e régi barátot, akiről évek óta semmi hírt nem hallott, megragadta a karját és behúzta a 'Vadászkürthöz' névre hallgató közeli vendéglőbe, annak is a leghátsó szobájába, melyet fényes nappal is ki kellett világítani. Hogy zavartalanul legyünk, Beethoven még az ajtókat is bezárta. Aztán leült és elkezdte kiönteni szívét. Amikor az 1793-94-es évek eseményei kerültek szóba, Beethoven harsogó kacagásba tört ki, amint felidézte, hogyan csapták be együtt Haydnt, és hogy az idős mester mit sem vett észre mindebből." És bár Schindler nem mindig megbízható tanú, ahhoz túl csekély fantáziával rendelkezett és túl keveset ivott, hogy az ujjából szopjon egy ilyen történetet. Persze Beethoven nagyon is sokat tanult Haydntól, nem az oktatásából, hanem a zenéjéből. De azért szívesen felkeresnénk ezt a bizonyos kocsmát a Grabenen. Áll-e még, vagy már romba dőlt? És hol nyugszanak egykori fizetőpincérei? Ugyan ki tudná megmondani? Ki lát a tűnt idők méhébe?
Figyelmébe ajánljuk
Két óra X
Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.
Megtörtént események
- - turcsányi -
A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.
Élet-halál pálinkaágyon
Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.
MS mester és kora: a kiállítás egy évszázados rejtély megoldását kínálja
Hogyan legyünk könnyen és gyorsan vidéki gazdatisztnek beöltözött uradalmi neofasiszták?
Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV
Orbán öccsének esete az embercsempészettel az olasz paranoia filmek világát idézi
A kormány már bármilyen értelmes katonai együttműködéstől elzárta magát
Hogyan maradhat hiteles a sajtófotó a mesterséges intelligencia korában?
- Váradi András
„Navracsics-fiókából” a MOME-alapítvány kuratóriumi elnökévé – ki Böszörményi-Nagy Gergely?
„Ahhoz képest, hogy odakint milyen sötét fellegek gyülekeznek, a zenekarunk az aranykorát éli”
A botrány határán
A Nádas-életműsorozat legújabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.