Emlékeink szerint a fogaskerekű svábhegyi állomásánál már az idők - a mi időnk - kezdetén (1970-es évek) is kerthelyiség feküdt. Kockás abroszos, tangóharmonikás kocsmahivatal, ami a kirándulók és a helyi lakosok számára jócskán megnehezítette a belvárosba jutást. Málnaszörpös gyermekkorunkban azt láttuk, hogy itt mindig tavasz köszönt ránk, bár arra nem vennénk mérget, hogy fagylaltot is árultak volna.
A rendszerváltás idején azonban ennek a kocsmának is befellegzett, ami a környék ingatlanárainak fényében cseppet sem meglepő. Az már sokkal inkább, hogy az új gazdára tán több mint egy évtizedet kellett várni. A helyi folklór szerint a kilencvenes évek elején Fenyő Miki akarta felépíteni itt a Hotel Mentolt, de erre sincs bizonyítékunk. És arra sem, hogy ebben az alpesi miliőben vajon mi indokolja egy halászcsárda létezését. Na jó, láttunk mi már olasz fagyizót a Hortobágyon, a balatonfüredi görög faluról ne is beszéljünk, mégis meglepetést okoz, hogy e tájon halászcsárdával próbálnak a vendégek kedvében járni.
De miért is ne? Az építmény cseppet sem stílusidegen, tán jobban belesimul a tájba, mint a telekszomszéd Audi terepjárója, bár a homlokzatán szikrázó zöld neontól azért a Hungária-számra asszociálunk. Odabent is inkább a masszív alpesi turistaházjelleg dominál, de azért magyaros motívumok is bőséggel akadnak. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a berendezés leglátványosabb elemei a falra szerelt antilop (?) trófeák, azt gondolnánk, itt nem is a kedves vendég, hanem az ízléstelenség üli torát. De mégsem! Akár hiszik, akár nem, a stíluskavalkád egységbe forr, és kimondottan kellemes hangulatot teremt, amit az udvarias pincér tovább fokoz.
Távol álljon tőlünk a garasoskodás, ám a valóban káprázatos halválasztékkal sziporkázó étlapon igen magasan fekszenek az árak. Ezer alatt semmit nem kapunk, ha csak a pikoló világost (500 Ft) nem tekintjük valaminek. A halászlé majdnem háromezer, a sültek többnyire négy fölött. A nagyobb merítés kedvéért bajai tálat rendelünk (8500 Ft), ami harcsát, pontyot, pisztrángot és olyan fogast ígér, ami nem a közelben közlekedik. A hal formájú deszkán érkező kétszemélyesnek mondott "ízelítő" ránézésre egy gyalogezred igényeit is kielégítené, csak másodjára szűkítenénk bányászbrigádra. Harmadjára viszont méricskélni kezdünk. Kellemes meglepetés, hogy a legnagyobb örömöt a ponty okozza, egyszerűen fenséges. A harcsa és fogas csupán tökéletes, viszont a tál koronája, a pisztráng csalódást okoz. Hogy mégse fekete pont kerüljön az i betűre, megjegyezzük, hogy a vegyes köret sült és petrezselymes krumplija "házi" minőségű, ami megint csak csodával határos.
