étel, hordó - CURRY CENTER

  • .
  • 2011. május 19.

Trafik

Tavaly írtunk a Villányi úti Siesta kisvendéglőről (2010. február 4.) - csupa jót.
S mit láttunk, amikor a napokban arrafelé vitt utunk? Indiai gyorséttermet, és persze nem profilváltásról van szó.

Miközben azon szomorkodunk, vajon merre sodorta a szél a Siesta megbízható személyzetét, azon vesszük észre magunkat, hogy már a krómkerítéses tálcázó előtt bámuljuk a választékot. Szinte elviselhetetlen a meleg odalent, ám úgy tűnik, ez csak minket zavar, a feltehetőleg Indiából jött vendéglátókat annál kevésbé. A berendezés modern, ahogy mondják, "dizájnos", a szokásos ezerszínű giccskrisna-kékelefánt vonalat, bár valamelyest tetten érhető, sikerült elkerülni. Az már az első pillanatban látszik, hogy igazán különleges kalandokra nem számíthatunk, tandoori csirke, ilyen-olyan curry, no meg a különféle csicseriborsós/lencsés bundás falatok: pakora, papardam, samosa. Palak panirral (750 Ft) indítunk, rendesen összerakták, érezni sajtot, parajt egyaránt, ezen a szinten nem is várunk többet. Ellenben a csirkepakora (600 Ft) inkább a kínai gyorsbüfék szárazbelű rántott falatkáit idézi, még szerencse, hogy a báránycurryt (1050 Ft) nem tudták elrontani. Érdekes volt a végén a rózsavizes tejgombóc, vagyis a gulab jamun (400 Ft), a mangó lassira (350 Ft/2 dl) sem panaszkodhatunk, de valószínűleg mindent elmond a Curry Centerről, hogy a legnagyobb élményt a frissen sütött vajas naan (325 Ft), vagyis a majdnem "sima" indiai kenyér jelentette.

Olykor-olykor érdemes benézni, de elájulni legfeljebb csak a melegtől lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”