étel, hordó - CURRY CENTER

  • .
  • 2011. május 19.

Trafik

Tavaly írtunk a Villányi úti Siesta kisvendéglőről (2010. február 4.) - csupa jót.
S mit láttunk, amikor a napokban arrafelé vitt utunk? Indiai gyorséttermet, és persze nem profilváltásról van szó.

Miközben azon szomorkodunk, vajon merre sodorta a szél a Siesta megbízható személyzetét, azon vesszük észre magunkat, hogy már a krómkerítéses tálcázó előtt bámuljuk a választékot. Szinte elviselhetetlen a meleg odalent, ám úgy tűnik, ez csak minket zavar, a feltehetőleg Indiából jött vendéglátókat annál kevésbé. A berendezés modern, ahogy mondják, "dizájnos", a szokásos ezerszínű giccskrisna-kékelefánt vonalat, bár valamelyest tetten érhető, sikerült elkerülni. Az már az első pillanatban látszik, hogy igazán különleges kalandokra nem számíthatunk, tandoori csirke, ilyen-olyan curry, no meg a különféle csicseriborsós/lencsés bundás falatok: pakora, papardam, samosa. Palak panirral (750 Ft) indítunk, rendesen összerakták, érezni sajtot, parajt egyaránt, ezen a szinten nem is várunk többet. Ellenben a csirkepakora (600 Ft) inkább a kínai gyorsbüfék szárazbelű rántott falatkáit idézi, még szerencse, hogy a báránycurryt (1050 Ft) nem tudták elrontani. Érdekes volt a végén a rózsavizes tejgombóc, vagyis a gulab jamun (400 Ft), a mangó lassira (350 Ft/2 dl) sem panaszkodhatunk, de valószínűleg mindent elmond a Curry Centerről, hogy a legnagyobb élményt a frissen sütött vajas naan (325 Ft), vagyis a majdnem "sima" indiai kenyér jelentette.

Olykor-olykor érdemes benézni, de elájulni legfeljebb csak a melegtől lehet.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.