étel, hordó - HIMALAYA

  • .
  • 2010. szeptember 2.

Trafik

Nem hallottunk még olyan Himalája-expedícióról szóló beszámolót, ami a nepáli konyha dicsőségét zengte volna, s ez teljesen érthető. Bizonyos magasság felett az ember simán beéri avval, ha levegőt tud venni.
Desszert? Ne már! Pedig a nepáli konyha elméletileg legalább annyira különleges, mint a magyar, hiszen amíg minálunk a német és a balkáni/török vonal összegubancolódása okozta a diadalt, Nepálban az indiai meg a kínai keveredett, amiből ugyancsak kisülhet valami jó is. A Csengery utcában, a Dob és a Király utca között már hosszú évek óta ikerpince csalogat, az egyikben az első indiai étteremként számon tartott Maharaja, a másikban a ma is egyedülinek számító nepáli Himalaya kapott helyet. Persze akkor lenne teljes a kép, ha még egy kínai büfé is felzárkózna, de tudjuk, amit tudunk: a tulaj indiai, a himalájás ötlet meg onnan jött, hogy az első Maharaja-szakácsok nepáliak voltak, és amikor igazi indiai séfeket sikerült szerződtetni, ők térhettek volna haza.

Szokatlan, hogy a Himalayához lefelé vezet a lépcső, de az sem hétköznapi, hogy mielőtt helyet foglalnánk, a konyhába is betekintést nyerünk, ami azért a frenetikus élménytől igen messze van. Ez áll az étterem berendezésére is: a szokásos kelet-ázsiai miliő, színes falak, istenes, elefántos, füstölős dekoráció. Legfeljebb a piros neon Coca-Cola felirat tűnik stílustörésnek, ám az meg olyan régimódi, hogy már műtárgynak hat a gyarmati időkből.

Az étlapon megannyi ismeretlen kifejezés, szerencsénkre bőséges magyarázattal, vagyis teljesen mindegy, hogy khasiko masut vagy currys bárányt mondunk. (És akkor még ott vannak a sorszámok is.) A levesek közül a tarkariko rast (vegyes zöldség; 600 Ft) és a dalko rast (lencse; 600 Ft) választjuk, mindkettő ehető, az előbbi Kínát, az utóbbi Indiát idézi, nem érezzük a keveredést, de azt sem, hogy felfedeztünk volna valamit. A malai koftát (sajtgolyók; 1800 Ft) és naram khasiko tarkart (bárányhús joghurtos pácban; 2800 Ft) is inkább a falánk jógi asztalán tudjuk elképzelni, mint egy serpa piknikkosarában, bár úgynevezett nepáli fűszerekkel ígérik. (Hogy mik lennének ezek, arra nem jöttünk rá.) Ettől persze még kifogástalan ez is, az is, csak hát nem ilyen utazásra fizettünk be. Viszont a momo palak (2600 Ft) valóban érdekes: főtt tésztából készült batyuba töltött fűszeres spenót. Kívül Kína, belül India, valószínűleg ez lenne a megtestesült Nepál, tény, hogy soha nem ettünk ehhez hasonlót. Az már más étlapra tartozik, hogy az összes közül ez a legunalmasabb: csupán gőze van, lángja alig-alig.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.