tévésmaci - Kedves sülök és tanuló ifjúság!

  • .
  • 2009. április 2.

Trafik

Végül csak Sztupa jutott el Jakéhoz, a törökőriek vezéréhez, Trochét lekapcsolták a kapitányai, hogy üdítőznek addig, meg jönnek lányok is, s ha fegyver van nála, azt tegye ki erre az asztalra. Amikor persze kirakta, volt nagy csodálkozás, az egyikük (Bútorraktár) meg is kérdezte, hogy megfoghatja-e, aztán kézről kézre adták.
Troché csak nevetett, s a kijárat felé pillogatott sűrűn, Bútorraktárnak gyanús is lett, hogy mit néz. "Tán csak nem vársz ide valakit?" De Troché csak nevetett: "Nem azt mondtad, hogy jönnek a manekenek?" Így, szándékosan "e" hanggal, végig nevetve. Bútorraktár még nem tudhatta, de nemsokára megtanulhatta, milyen az, amikor Troché csak nevet egyfolytában... Mi viszontag a tévéműsort tanultuk meg.

Pénteken (3-án) az m2-n 22.45-kor kezdődik a világ legjobb filmrendezőjének felszólalása a világ legrosszabb filmrendezőjéről, a főszerepben a szegény Bélával, én egyszerűen imádtam, leginkább azért, mert rehabilitálta és visszahelyezte Bélát a piedesztálra. A film címe (Ed Wood) az e heti találós kérdésünk. A tavaszi terasz-szezon első örömeit sorsolom ki azok között, akik a rendező (Tim Burton) nevét is megfejtik. De ki az a Béla, akinek hű megformálásáért Martin Landau Oscar-díjat kapott? Bartók-e? Egy másik iskola szerint Chaplin is nagy király volt, s mivel az m2 alighanem a béke barátja, éjjel 1.35-kor lenyomják az Aranylázat is. Ellenben nekem erre a napra esedékes egy nagyobb lélegzetű kebabrendelésem, így nem kétséges, hogy a Duna tévén nézem este kilenckor a Csodálatos város c. iráni filmet, melyben, ha van húsétel, megversenyeztetem az enyémmel. A film+-n 22.45-kor a Kölykök egy Larry Clark nevű terhelt híres, ám álságos készítménye.

Szombaton 20.15-kor A szemfényvesztők egy nekem ismeretlennek tűnő Miss Marple-megjelenés. 22.10-kor Guernica - Egy polgárháború portréja sp. doksi, mind a kettőt az m1 adja. Heti legjobb címünk kétségkívül A kardfogú bosszúja a tv2-n 23.25-kor a harmadik Carradine fiúval, miszerint Roberttel. A Duna 21.50-kor A Richard Nixon-merénylet Sean Penn-nel. Az HBO este nyolckor 300-szor elmondja, szépen hangsúlyozva, hogy itt fekszünk vándor - legalábbis, ha én lennék az ORTT, ez lenne a penitencia. A Filmmúzeumon 14.40-kor A nagy hadgyakorlat - vehettek olcsón egy Gérard Philipe-csomagot.

Vasárnap a tv2-n 23.40-kor emlegetett szamár: Chaplin, Richard Attenborough filmje Robert Dawney Jr.-ral. Az MGM 17.00-kor Csillagporos emlékekben Woody Allent indítja a bohócpárbajban. A nevető (hülye szó ez rá) harmadik a mai majomparádén: Borat (HBO-n 22.55-kor). Ugyanitt 0.20-kor Elhagyott szoba, Antal Nimród tulképp bírható sablonhorrorja. A Spektrumon a Döntő csatákból a Csata az Ardennekben 21.30-kor.

Hétfőn visszaállítjuk a komcsit, hisz' alig múlt ápr. 4.

Kedden még kitartanak a vörös elvtársak.

Szerdán Genya az m1-en 0.10-kor: még egy Larry Clark, ha ezt nem adták ingyen, akkor nem kellett volna megvenni (tudom, drága volt, mint Menzel). Cigánynap van a Duna tévén: 20.30-kor az Ando Drom - Hol jár az Isten c. számát jó lesz megnézni a 20.35-kor kezdődő Cigányok előtt. Sára Sándor (és Gaál István; ő volt az operatőr) 1962-es rövidfilmje "mindössze" 17 perc, utána kilenckor a Kanyarog az út - Egy cigánykaraván meséi egy 2006-os amerikai dokumentumfilm. A Filmmúzeumon a Sherlock és én-ben dr. Watson az ész (Ben Kingsley; Sh.: Michael Caine), tán mert Holmes már szétszívta a buráját. Az HBO 17.45-kor adja a Mindenütt jó c. Wayne Wang-művet, melyben Susan Sarandon, Nathalie Portman, Bonnie Bedelia (róla máskor) és Shawn Hatosy, aki csak magyar lehet (esetleg turista).

Csütörtök MGM-en 22.15-kor Egy, kettő, három, az a kólás Billy Wildertől a berlini amerikai szektorban. A branderburgi kapunál a keletnémet határőrök visszaváltják benne a kólásüveget, az eredeti helyszín illúzióját keltő felvételek, amik készülhettek akár az eredeti helyszíneken is, "ha otthon kiderül, akkor kiirtják a családomat, benne vagyok", s megveszik ruszkik a bögyös-faros titkárnőt!

Hát maguk is tévézés helyett inkább... nos, váltsák vissza a kólásüvegeket!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.