Tisztán látszik, hogy a Kis Tirol épületét nem a Potemkin Bt. szakemberei építették. Minőségi létesítménnyel van dolgunk, pedig a cél csupán egy "vérbeli alpesi" étterem kivitelezése volt Árpádföldön. Szerencsénkre a felszolgálók nem zergetollas kiskalapban, goiser varrott bakancsban, lódenben vagy éppenséggel dirndliben végzik a munkájukat, mégis igen autentikusnak tűnik a fából faragott belső, a nem túlságosan hivalkodó dekoráció. Igaz ugyan, hogy e tekintetben mindent elnyom a vetítővászon és az épp aktuális sportközvetítés, de az igen tágas teremben nem érezzük magunkat sarokba szorítva.
A felszolgálás korrekt, a választék kielégítő, az óra természetesen a csülök körül forog. Az étlapon szereplő spárgakrémleves hiánycikk, amit a primőrök iránti elkötelezettséggel magyarázunk, bár az ún. bajor májgombóclevessel (650 Ft) enélkül is maradéktalanul elégedettek lehetünk: az ígért "házi" töltelék valóban pompás. Miként a nürnbergi grillkolbász (1980 Ft) is, amit tepsis krumplival és káposztával szolgálnak fel. Ezek külön-külön is örömforrásként csobognának, így együtt szinte a boldogság Niagara-vízesése, de falatozásunk mégis a Tiroler G'röstlnek nevezett tétellel (2500 Ft) jut a zenitre. A kissé fagyos júliusban tökéletes élményanyagnak bizonyulnak a zsírban ázó kolbász- és csülökdarabkák és a pompás burgonya. Kár, hogy a házi készítésű madártej (500 Ft) inkább csak egy hazai gyártású svájcisapkával koronázza meg kalandunkat.
