GYÁSZ 83 éves korában meghalt Varga Katalin költő, író, akinek főleg több nyelvre lefordított gyermek- és ifjúsági könyvei (Mosó Masa mosodája, Barátom, Bonca stb.) váltak népszerűvé. A legismertebb, a Gőgös Gúnár Gedeon eddig 42 kiadást ért meg.
őS-HITCHCOCK Új-Zélandon előkerült Alfred Hitchcock 1923-ban, 24 éves korában forgatott és eddig elveszettnek hitt némafilmjének három tekercse: a The White Shadow főszereplője, Betty Compson egy ikerpárt alakít, a nővérek egyike jó, a másik gonosz. A másik három tekercs még hiányzik. Hitchcock írta a forgatókönyvet, tervezte a díszletet, s ő is vágta a filmet, de a stáblistán csak segédrendezőként szerepel Graham Cutts, a rendező mellett. A gyúlékony nitráttekercsek még 1989-ben, egy gyűjtő hagyatékából kerültek az új-zélandi filmarchívumba, de csak most azonosították - és fogják restaurálni - őket.
HANK HAGYATÉKA Az 1953-ban elhunyt Hank Williams befejezetlenül hagyott dalaiból összeállított album jelenik meg ősszel The Lost Notebooks of Hank Williams címmel: eredetileg úgy tervezték, hogy Bob Dylan egymaga csinál kész számokat a countryénekes füzeteiben maradt vázlatokból, de végül a tribute-albumok szokása szerint másokat is bevontak a munkába, így mindenki egyet csinált - Bob Dylan mellett a fia, Jacob, valamint Jack White, Norah Jones, Lucinda Williams, Levon Helm, Sheryl Crow, Merle Haggard és mások.
A NYUGAT VÉGE? Hatással lehet-e ránk, az emberi társadalomra a művészet, az irodalom nyelve vagy általános értelemben a teremtő képzelet, s megtaníthat-e arra, hogy ne ismételjük meg a múlt hibáit és a gyűlöletből, elkülönülésből és a másik elutasításából eredő tragédiákat? Ilyen kérdéseket tesz fel Raphie Etgar, a jeruzsálemi Museum on the Seam művészeti igazgatója és legújabb kiállításának kurátora. West End? címmel 28 művész munkáit hozták össze, amelyek mindegyike a maga módján a nyugati világ és az iszlám konfliktusokkal terhelt viszonyára reflektál. A kiállítás az emberi jogok köré épülő sorozat része (Dead End; Equal and Less Equal; Bare Life; Heartquake; Nature Nation; HomeLessHome; The Right to Protest). Az 1999-ben alapított intézmény a német Von Holtzbrinck család támogatásából működik társadalmi-politikai kérdésekre nyitott művészetre specializálódott kortárs múzeumként, ezt megelőzően, 1970-től kezdve a Jeruzsálem egyesítését bemutató állandó kiállítás otthona volt az épület, amely az ultraortodox zsidók, illetve arabok lakta városnegyed választóvonalán áll. A West End? nemzetközi művészgárdájában az angol Gilbert és George vagy a szlovák Robert Kunec mellett jó néhány arab művész is található, de közülük csak ketten élnek hazájukban, a többiek nyugati országokban. Palesztin művészt nem sikerült megnyerniük a szervezőknek. Az illusztrációnkon látható képek közül az iráni származású, New Yorkban élő Sara Rahbar 2008-2010 között egész textilsorozatot szentelt az amerikai zászlónak (Rescue me from who I am and from what I am becoming), az Irakot jelenleg a velencei biennálén is képviselő Adel Abidin egy iszlám honlapokon terjedő pletykára reflektál, miszerint a Coca-Cola-logó visszafelé olvasva Mohamed- és Mekka-ellenes jelszó volna, ő viszont inkább ezekre koccint (To Mohammed! To Mecca!), a jelenleg szintén Velencében is kiállító marokkói Mounir Fatmi videoinstallációja Chaplin vízióját hozza össze mai jövőképünkkel (Modern Times, A History of the Machine), az orosz Andrej Molodkin pedig nyersolajjal töltötte meg a pénz uralmára emlékeztető kisplasztikáját (YES).
60 ÉVES A GOETHE INTÉZET Egy külföldi németnyelv-tanároknak szervezett tanfolyammal indult 1951 augusztusában, s mostanra egy világszerte 150 intézményt összefogó, 3000 alkalmazottat foglalkoztató szervezetté nőtt a német nyelv és kultúra terjesztésében meghatározó szerepet vállaló Goethe Intézet. A világháború után először a németség szalonképessé tétele volt a cél, a klasszikus hagyományok (Goethe, Schiller, Bach, Beethoven) hangsúlyozásával. Az 1970-es évektől kezdve az enyhülést, az együttműködést szorgalmazó német külpolitika kulturális eszközökkel történő támogatására tevődött át a hangsúly. Kelet-Közép-Európában csak a berlini fal leomlása után nyithattak intézeteket: 1991-ben Budapesten, Prágában, Krakkóban, Varsóban és Moszkvában (az itteni a legnagyobb). Jelenleg a Közel- és Közép-Keleten, Afrikában és Ázsiában s különösen Kínában állnak nagy feladatok előtt. "Nemcsak kulturális eseményeket szervezünk, hanem az infrastruktúrák kiépítésében is segítünk" - idézte a Deutsche Welle Klaus-Dieter Lehman főigazgatót, aki mindent elkövetett, hogy tizenegy év után újra megnyílhasson nicosiai intézetük, éppen a görög-török határvonalon. A párbeszédet, együttműködést előtérbe helyező szerepfelfogás másik példája, hogy a tavaszi forradalmi események után Kairóba küldték a Stasi-archívum szakértőit, hogy átadják a titkosrendőrségi iratok kezelésében szerzett tapasztalataikat. A Goethe Intézet forrásainak kétharmadát a német költségvetés adja, a fennmaradó részt önmaguk teremtik elő.
