étel, hordó - K@JA.HU

  • .
  • 2009. január 15.

Trafik

A Nagymező utcában vacsorázni szokás, operettet sem játszanak este hét előtt. De mit tegyünk, ha fagyos szürkületben - ezt mondják ilyenkor ebédidőnek - vetődünk a környékre, mint a részeg bonviván a díszletek közé?

Nos, akkor sincs baj, mivel a pesti Broadway természetes megvilágításban önkiszolgáló éttermek, kifőzdék és sok más egyéb alacsony árfekvésű táplálkozási pont légiójával áll a lakosság - és a környékbeli munkásság - rendelkezésére. Alig akad háztömb, ahol ne működne ilyen jellegű létesítmény.

A külsőségeket illetően a K [at] ja [dot] hu kiemelkedik az olajgőzös, szürke mezőnyből. A hazai viszonyokra oly jellemző "koszlott, büdös, de nagyon sokat adnak" helyett a Lovag utca sarkán álló önkiszolgáló étterem kimondottan elegáns, a berendezésre, a díszletekre, sőt még az arculat kialakítására is jelentős energiát fordítottak, ami szinte példátlanná teszi. Ha feledni tudnánk a roppant ellenszenves elnevezést, amit ráadásul Food.hu-ként hirdetnek a magyarul nem tudók számára, azonnal elrendelnénk a díszsortüzet. Így csak kíváncsiságunkkal tüntetünk.

A belső tényleg kifogástalan. Masszív asztalok, szikrázó krómozás, halványzöld hangulati elemek, a bútorok a legutolsó divat szerint. A kiszolgáló pult fölötti temérdek LCD-monitor fantasztikus ételkölteményeket közvetít, szagot nem fogunk, a választék bőséges. Csakhogy ezek az ételek egyáltalán nem olyanok, mint a vetített képeken, sokkal inkább egy átlagos menza kínálatának jellegzetes darabjai. Másutt talán fel sem tűnne, de itt ez most csalódás már a kóstoló előtt. Attól sem növekszik a bizalmunk, hogy az egyik kiszolgáló éppen ebédszünetel. A pult mögött, nyilvánosság előtt! Halljuk persze a kolléganők csipkelődő megjegyzéseit - már megint eszel! - meg a védekezést - az előbb csak leves volt! -, de annyi szent, hogy nem ettől jön meg az étvágyunk.

Tálcánkon zellerkrémleves, bolognai rakott tészta és barackos rizsfelfújt (összesen 2100 Ft), a tányér csorba, az evőeszközökön ujjlenyomatok. Már nyoma sincs az addigi bizalomnak, amikor pedig az iszapos állagú, porból lett levest kanalazni kezdjük, megjelenik az ételhordó legnagyobb ellensége: a keserűség. A rémálom azonban nem ér véget. A hol hideg, hol forró, ragacsos tészta legfeljebb éhínség esetén lenne vállalható, a "bolognai" töltelék alkotóját valószínűleg kitiltanák Itáliából.

De miért menne oda, ha a Nagymező utcában láthatóan sikere van az efféle konyhai kudarcnak? Érthetetlen, ámde az igazsághoz tartozik, hogy a Kaja.hu igen népszerű hely. Megint csak bebizonyosodott, hogy mennyit számít a szép csomagolás. Mert arra mérget vennénk, hogy nem a barackos rizsfelfújt miatt járnak oda ilyen sokan.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.