étel, hordó - KNOSSOS

  • .
  • 2009. október 8.

Trafik

Németországi emberünk szerint bolond, aki hellén nemzeti eledelnek tekinti a gíroszt, mivel azt a hetvenes évek elején találták ki önállósodni kívánó görög vendégmunkások az NSZK-ban. A terméket a német közönség akkor már jól ismerte, ám a legendás török-görög barátságra való tekintettel az "úttörők" mégsem nevezhették kebabnak, bár ugyanarról volt szó.
Ha valaki másképp tudja, írjon bátran, hátha még az is kiderül - miként a kuttyogatás esetében (Bottal üthetik, Magyar Narancs, 2009. szeptember 17.) -, hogy már az Iliászban is történik rá utalás, és a törökök plagizáltak.

Mi viszont azért sem eszünk gíroszt, noha a Kossuth Klub mellett, a Múzeum utcában, a nyilvánvalóan görög étterem választékában kétszer is szerepel: előételként és főételként egyaránt. A Knossos honlapja azt ígéri, hogy "a krétai régmúlt egy idevarázsolt, újraálmodott szeletével szerettünk volna mementót állítani a jelennek, s a jövőnek - talán sok-sok itt múlatott kellemes órával, némi knossosi hangulattal s a hamisítatlan görög gasztronómiával". A hangsúly kétségtelenül a "némi"-n van. Igaz, hogy a kék-fehér kockás abroszos, mozaikfalas berendezés egy gyorsétkezdénél komolyabb létesítményt sejtet, mégis zavarban vagyunk. Mintha egy menzára érkeztünk volna, tilos a dohányzás, a felszolgáló hölgy kifejezetten meglepődik, hogy nem menüt rendelünk. És ahogy mondtuk: gíroszt sem.

Helyette a kolokhytakia tiganita nevű előétellel (780 Ft) indítunk, ami cukkini, sörtésztában kisütve. Élveznénk is, akár a hangulatfestő - ám kissé hangos - görög népies popzenét, ha kapnánk hozzá valamilyen öntetet. Már csak azért is jó lenne legalább a hűsítő tejföl, mert az egyébként reménykeltő labdacsok hőmérséklete - feltehetően az étterem tulajdonában lévő kiváló mikrohullámú sütőnek köszönhetően - a tüzes trónéval vetekszik. Leginkább azt tesztelhetjük az ízek helyett, hogyan védekezik nyelvünk és szájpadlásunk, ha ilyen forró támadás éri. A jouvarlakiával, vagyis a pikáns húsgombóclevessel (780 Ft) hasonlóképpen járunk. Mivel nincs a közelben napközis nevelő, aki figyelmeztetne: "Várjatok gyerekek, amíg ki nem hűl!", ismét csak a szenvedés marad. Persze lehettünk volna türelmesebbek is, de erre azt mondhatjuk: nem azért jár az ember étterembe, hogy belső égésű motorrá változzon.

A 2190 forintos muszakával (darált hús padlizsánnal, krumplival, besamellel leöntve) már munkavédelmi okokból vagyunk türelmesebbek. Percekig csak bámuljuk az ízléses cseréptálat, majd fokozatosan közelítjük meg villánkkal. Még mindig nagyon forró, de annyit azért megállapíthatunk, hogy frissen biztosan jó lehetett. Így viszont csak a török gyorsbüfék szokásos egytálételeit juttatja eszünkbe. Viszont ott legalább a szemünk láttára mikrózzák, és nem is kerül ilyen sokba.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.