Csakhogy a Művész - kizárólag ezért a nagybetű - most éppen étterem, és pontosan olyan, ahogy elképzelünk egy éttermet, amit így neveznek. Polgárinak gondolt berendezés egy olyan bútorüzletből, ahol Zámbó Jimmy lehetett az aranykártyás vásárló, a falon dilettáns festmények néhány tízezer forintért. Mintha nem is Újlipótvárosban, hanem egy első osztályú vidéki panzió éttermében ülnénk. Zümmög a Juventus rádió, de nem lepődnénk meg, ha egyszer csak felbukkanna a helyi dalnok, és felolvasná néhány erotikus zsengéjét.
Ám csak egy szimpatikus felszolgálónő érkezik. Szimpatikus az is, hogy a választék nem egy bevásárlóközpont leltárkönyvét idézi. Levesből hideget és meleget is választunk. A joghurtos uborkaleves (750 Ft) igazi frissítő, míg a bélszínes gulyás (690 Ft) legnagyobb erénye, hogy a szerény árfekvés dacára sem spórolták ki belőle a húst.
Ellenben a harcsapaprikással töltött palacsinta (1300 Ft) legfeljebb nevében izgalmas. A két, nagyra nőtt egyenpalacsintában valóban akad némi töltelék, ám azt harcsapaprikásnak nevezni túlzás - és mivel épp elégszer láttuk a Nagycsarnok akváriumát, újra csak azt mondhatjuk, a harcsát életében sem illik zárt helyen tartani, hát még később! A baconba tekert fetás jércemell zöldséglepénnyel (2990 Ft) vonzóbb bujdosónak tűnik, de talán nem véletlen, hogy e merész összeállítás - a viszonylag olcsó alapanyagok ellenére - sem vált a közétkeztetés favoritjává. Mint a múlt héten a "kolozsvári töltött káposztánál", most is a szintézis hiányát róhatjuk föl, nemhiába mondta P. D., a kiugrott kispap ejtőernyős ugrása közben: "Az ördög a részletekben, de egészében isteni!"
Nos, mi ezt tiszta szívvel csak a végén, a brownie (990 Ft) közben mondhatjuk. S azzal egészítenénk ki, hogy a Művész azért lényegesen jobb hely annál, mint amilyennek elsőre tűnik. Nincs önök között véletlenül egy belsőépítész?
