Egy különösen fülledt csütörtök este indultunk meglesni, ám az elviselhetetlen időjárási körülmények miatt szó sem lehetett "kiülésről": a Király utcára ragasztott terasz alatt a késői időpont ellenére is szinte olvadt az aszfalt. Sajnos odabent sem jártunk sokkal jobban. Noha a Noir et l'or berendezését illetően a legfinnyásabbak sem mondhatnának semmi rosszat, a légkondicionálás hiánya (vagy mellőzése) lehetetlenné tette a belsőépítészeti műélvezetet. Úgy tűnt, a felszolgáló megszokhatta a szaunajelleget, kifogástalanul végezte munkáját, néhány pillanatra még az is elhittük, hogy örömére szolgál a velünk való foglalatosság. A választékra sem volt panaszunk. Mediterrán és magyar fogások sorakoztak az étlapon, éppen annyi, amennyit egy ekkora étterem még vállalhat. A parmezánhabos cukorborsókrém-leves (890 Ft) Budapesten különlegességnek mondható, a konyhafőnök tojásos galuskája (1800 Ft) dettó. Akár hiszik, akár nem, a galuskát úgyszólván a házi koszt szintjén készítették el, és még igazi fejes salátát is sikerült találni mellé. Ami a Noir et l'or specialitásait illeti, már nem voltunk ennyire elégedettek, de lehet, hogy csak mellényúltunk. Noha csodaszép a tálalás, és érezni az igyekezetet is, a csúcspontnak szánt grillezett naphalfilé (3290 Ft) nem okozott akkora élményt, mint a pofonegyszerű házi kedvenc. Egyáltalán nem volt rossz, feltehetően kíméltük is az egészségünket, de még annál is hamarabb merült feledésbe, mint az egykori török étterem.
étel, hordó - NOIR ET L'OR
A Király utca és a Holló utca sarka hosszú ideig török uralom alatt állt, ám miután Budapestet elárasztották a kebabbüfék, az ún. elit isztambuli vonalnak - melynek az itteni étterem volt talán a legismertebb képviselője - befellegzett.
Talán logikusabb lett volna, ha itt is egy olcsóbb árfekvésű, félcsillagos falatozó nyílik, ám - ahogy a helyiek mondották - lett egy puccos étterem, hogy a baklavás kilencvenes éveket végképp eltörölje. A névadásból sznobságra, nagyképűsködésre következtettünk, bár az is igaz, hogy "fekete és arany"-nak inkább bányásztelepüléseken volt szokás nevezni az előkelő vendéglőt - úgy harminc évvel ezelőtt.
