Az Árpád úton terpeszkedő Öreghalászban azonban nincs pohárszedő, mégis "legendás" helynek számít, bár egy hatvanas években épült szövetkezeti (?) társasház földszintjét foglalja el. A népies jellegű berendezés is a negyven évvel ezelőtti stílust idézi, de a gyakorlattól eltérően a faberakásos, bográcsos, köcsögös enteriőrt kimondottan frissnek érezzük. Mintha tegnap járt volna itt a dekoratőr. A levegő tiszta, olajszag sehol, miféle álomba csöppentünk? Miska - nem a főpincér - tán egy kancsó bort rendelne lila káposztával, mi viszont a farsangi menüből válogatunk, és ez már vastagon a valóság. Ismét megállapítjuk: tiszta a levegő, mivel rajtunk kívül csak egy roppant kedves felszolgálónő van a teremben, aki igen meggyőzően játssza, hogy örömére szolgál, ha végre dolga akad. Először idényjellegű borlevest (790 Ft) kérünk, ám ez csak arról győz meg, hogy itt az ideje, hogy a cukrászok is felfedezzék a tejszínes forralt bort. Viszont a csuszás harcsapaprikásra (2190 Ft) legfeljebb annak lehet rossz szava, aki undorodik az ilyesmitől. Nyilvánvaló érzéki csalódás, hogy a halat frissnek véljük, de úgy látszik, ennyit tesz a jól eltalált fűszerezés, a megfelelő hőmérséklet és a szinte tökéletes tészta. A ráadásnak rendelt farsangi fánk (320 Ft) arra jó, hogy kijelentsük: ha nem az Árpád út aszfaltja, hanem valamelyik jeles folyónk hömpölyögne a kirakatban, akkor az Öreghalásznak bérletes helye volna az idegenforgalmi ajánlókban.
étel, hordó - ÖREGHALÁSZ
Újpest-Városkapu dicsősége rég oda, miként a daliás nyolcvanas évek. A valaha korszerűnek gondolt építmények ebek harmincadján, de vajon melyik kutya bírja elviselni azt a szagot, amit a metróállomás környéke áraszt? "Az állandóság és a mulandóság egy tőről fakad" - jelentette ki a jeles helyi filozófus valamelyik környéki köpködőben, és amikor megpillantjuk Santiagót, hogy ütött-kopott pecabotjával a közeli Dunapartot veszi célba, arra gondolunk: a pohárszedő is igazat beszél, ha beköszönt a záróra.
