étel, hordó - RÉZKAKAS

  • .
  • 2011. február 10.

Trafik

Forog a régi lemez, hogy valaha micsoda legendás helyek voltak Pesten, most meg... A nosztalgiázók persze hajlamosak megfeledkezni az 1970-80-as évek választékáról, a minőségről, úgy általában a színvonalról.
Ma már hihetetlen, de akkor a pincér (akár a benzinkutas) irigyelt foglalkozásnak számított, és a főúr valóban úr volt a vendéghez képest. Ám úgy tűnik, ezek csak apróságok az olyan kijelentések mellett, hogy "bezzeg akkor egy ötvenesből megebédelt a család", "kétszázból lerészegedett a társaság" és így tovább. Persze láttunk mi cigányzenészt, akinek könnye csordult a vonóba dugott dózsás húszas láttán, de ha akarják, tanúkkal igazoljuk, hogy az efféle sóvárgás igen távol áll tőlünk.

Annak viszont nagyon egyszerű magyarázata van, hogy most miért jövünk evvel. A belvárosban, egészen pontosan a Veres Pálné utcában jeges nosztalgiahullám csapott az arcunkba, amikor megláttuk, hogy az Irányi utca sarkán álló "legendás" Grinzingi borozó mintha mit sem változott volna. Már-már ott tartottunk, hogy komolyabban is szemügyre vesszük (no, nem a konyhája miatt, nem is volt neki), de mivel nem fogott a fék, inkább egy másik újabb "régi csibészre", a borozótól pár háznyira lévő Rézkakas étteremre esett a választásunk. Igaz, ide csak módjával jártunk annak idején, pedig emlékeink szerint régebben ez sem volt több, mint a szokásos, sörös-rántott húsos, II. osztályú egyenkantin.

Ha valaki efféle szellemidézésre vágyik, még véletlenül se tegye be a lábát, a Rézkakassal ugyanis nagyot fordult a világ. Elegáns, kifejezetten az "úri" közönségnek (és az idegenforgalmistáknak) fenntartott hellyé változott, ahol a bejáratnál három felszolgáló is vigyázzba vágja magát, egyébként minden jel (a bútorzat, az evőeszközök, a vászonszalvéta) arra utal, hogy gazdái azt a nagypolgári hangulatot próbálják reprodukálni, ami talán soha nem is létezett, vagy ha igen, akkor is nyom nélkül süllyedt el.

Az étlap két részből áll: az egyik a "tradicionális magyar", a másik a "konyhafőnök különlegességei". Levest innen választunk, a mentás zöldborsókrém (1200 Ft) annyira szépen cseng. Hát még, amikor megkapjuk - Zsolnay csészében. Ám azt csak sejteni lehet, hogy izgalmas kezdeményezéssel van dolgunk, mivel túlságosan melegen (túlmelegítve?) érkezik, így a vélhető ízhatás odalesz. A folytatásra már a magyar vonalon kerül sor, és nem bánjuk meg: a töltött káposzta házi tejföllel (3900 Ft) a legszebb otthoni emlékeket idézi fel, már tényleg csak egy karácsonyfa hiányzik, hogy könny szökjön a szemünkbe. A deszszert jól hangzik - meleg csilis csokoládékorong friss ananászraguval (1400 Ft) -, jól is néz ki, meg persze az íze is finom. Ennek ellenére meg nem tudnánk mondani, mi kellett volna, hogy valóban örömforrásként emlékezzünk rá.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.