Nyáridőben a Dohány utca elején, épp a zsinagógával szemben viking hajókat formázó bútorok kerülnek a járdára. A vidámparki díszletek között elképzelt kertész lesünk azonban meteorológiai okból elmarad: legfeljebb a zuhogó esőben evezhetünk, bár lapátot csak a környéken dolgozó útkaparók kezében látunk. De minden rosszban van valami még roszszabb, legalább megtudjuk, hogyan fest egy ilyen harsány kulisszás étterem - belülről.
Nos, természetesen nem Wagner - hanem Barry White - jelenti a zenei aláfestést, a felszolgáló sem emlékeztet II. Lajosra. Ellenben sárkányos pajzsok kerültek a falra, miközben neonkéken világítanak az energiatakarékos izzók. De van itt halastó (!), igazi aranyhallal és műanyag rákkal, ráadásul egy üveglépcsőn keresztül "mászkálhatunk" rajta. A lényeg mégis az, hogy a Walhalla nemcsak étterem, hanem afféle "komplexum", hiszen a körülbelül 1000 (!) négyzetméteres pincében bowlingpálya, biliárdasztalok serege, csocsóasztal, darts és persze néhány nyerőgép is helyet kapott. A pályaudvarnyi játéktermi rész voltaképpen a "söröző", itt már a díszletek sem számítanak.
Mégsem mondanánk, hogy az étterem afféle "melléküzemág" lenne a Walhallában. Sőt a szellemesnek szánt étlapból végre megtudhatjuk azt is, miért e név?
"Nagy diadalt víva ki, a csehek és morvák leigázása után az avar törzseket is eltiporá a viking had. A hadjárat azonban a Kárpátok lábánál kőkemény ellenállásba ütközék. Magyar törzsek ragadák fegyvert, s rettegett lovasíjászaik tizedelni kezdék Erik seregét. Ezt több hónap ádáz küzdelem követé, s a viking vezér a magyarok vitézségét látván békét s szövetséget kínált vala. Ez a paktum az Úr 918. esztendején kötteték. Nagy lakomával ünnepelék a harcosok, tüzet rakván a Duna partján, az ég alatt. Három nap, három éjjelen tartván a mulatság. Magyar s viking szakácsok remekét hordák a szolgák, s szép menyecskék ropták a tűz körül. Történt akkor, egy viking hadúr így kiáltá örömében: - Oly nagy itt a boldogság, mint a Walhallában!"
Az étlap fejezetcímeit is hasonló modorban állították össze: a levesek "étnedűk", a halak "tengeri portyák zsákmányai", a disznók "röfögők", és persze nem maradhat el a sok helyütt alkalmazott "marhaságok" sem. Ezekhez képest a libaaprólék-leves maceszgombóccal (600 Ft) igazán rendhagyó elnevezésnek tűnik, nem csoda, hogy ezzel indítunk. Nem mondanánk repülőrajtnak, inkább óvatos bemelegítésnek. A gombócok átlagosak, a leves ízesítését azonban ránk bízta a szakács.
A második menet során rá kell döbbennünk, hogy ez az óvatoskodás - "jaj, csak el ne rontsam!" - tendencia lehet a Walhallában. A sajttal sült zöldségek (1290 Ft) és a Fish'n'chipsnek nevezett (2690 Ft) rántott tőkehal sült krumplival ugyanis mindenféle ízt mellőz, az utóbbit tényleg csak úgy tudjuk ehetővé tenni, ha rányomjuk a mellé adott fél citromot meg a nem különösebben emlékezetes tartármártást.
Persze lehet, hogy rosszat választottunk. Mivel Walhalla-kompatibilis elnevezések is bőven akadnak az étlapon - Thor madarától Olaf kacsájáig -, Freya kedvencével (2790 Ft) próbáljuk színesebbé tenni az addigi szürkületet. A mézes joghurtban érlelt pulykasteak már valóban valamiféle jellegzetes ételre emlékeztet, sőt a végén a cseresznyés, marcipános pitének (990 Ft) köszönhetően a napfény is megérkezik a hatalmas pincébe.
