Évtizedeken át tekintélyes filatéliai szaküzlet kellette magát az Oktogon északkeleti tömbjében, a kilencvenes évekre azonban a bélyeggyűjtés kiment a divatból, viszont bejött a "korszerű" táplálkozás, így a Koronás Madonnát lenyomta a sajtburger. Az üzlet helyén gyorsétterem nyílt - a Wendy's egyenesen Amerikából érkezett a Terézvárosba, Ford Mustangon. Csakhogy a pestiek inkább a szintén tengerentúli konkurenciát választották, a lelkes cowboyok néhány év után lehúzhatták a redőnyt. De mindez nem jelentett amerikai kivonulást. A gyorséttermet lassúbb váltotta fel, de szó sincs szólókarrierről. A Friday's ugyanúgy láncreakciós brand, mint elődje. "1965 tavaszán Alan Stillman, egy New York-i illatszerbolt alkalmazottja megnyitotta éttermét a First Avenue és a 63. utca sarkán. Az éttermet csíkos napellenzők, kék külső festés és sárga T.G.I. Friday's feliratok jellemezték. A Manhattan negyed Upper East Side részében megnyitott Friday's étteremnek azonnal sikere lett, és hamarosan az egyedülálló emberek kedvenc találkozóhelye lett. Megnyitását a Newsweek és a Saturday Evening Post című lapok is úgy üdvözölték, mint a "facérok korának" kezdetét. A tudósítók 1986-ban számoltak be az első nemzetközi Friday's étterem megnyitásáról az angliai Birminghamben" - olvassuk az étterem honlapján, és valami magányos szívek klubja körvonalazódik előttünk. Mert arról nem kaptunk tájékoztatást, vajon mi történt a konyhában? A piros-fehér csíkos napellenző sem meggyőző bizonyíték, hiszen ha a derék illatszerész erre építi karrierjét, akkor nem 1965-ben Manhattanben, hanem tavaly a Kossuth téren nyitja meg első éttermét.
Noha az Oktogonon elhelyeztek néhány virágos szigetet, csak nagy jóindulattal kertészles a Friday's teraszán elfogyasztott ebéd. A bűz elviselhetetlen, a zaj miatt meghitt csevegésről szó sem lehet: tényleg facéroknak való hely, akik nem bíznak semmiben, csak a lassú elmúlásban. Az étlap ilyen lehet bárhol másutt a világon, színes mappa, csábító fotókkal, kizárólag angol nyelven olvasható, de az apró betűs ismertetőt szerencsére lefordították. A felszolgáló rendes kölyöknek látszik. Betanított munkás - nemcsak egyenruhája van, de minden szava, gesztusa azt sugallja, hogy munkába állása előtt komoly vizsgát tett. Valószínűleg folyamatos megfigyelés alatt áll.
Ugyanez vonatkozhat a konyhai alkalmazottakra is, ám a backed potato soup (690 Ft) meggyőz arról, hogy ha valami franchise, még nem feltétlenül unalmas. Az itthonitól teljesen eltérő krumplilevessel van dolgunk, ami a szalonnadarabkák ellenére kimondottan légies. Sőt a sajttal egészen jó. A sliced BBQ beef tacosra (2590 Ft) és a chicken quesadillasra (2390 Ft) sem mondhatnánk, hogy egyenkaja. Előbbiben szinte krémes a marha, az utóbbiban már-már énekel a csirke, állaguk tökéletes, ízesítésük vagány. A köret (saláta és sült krumpli) kielégítő. Csakhogy ugyanezt arról a kebabtálról is feljegyezhetnénk, amit az öreg Musztafa mér, innen egy sarokra, legalább 1500 forinttal olcsóbban. Igaz, ő nem írja a rósejbni mellé, hogy Friday'sª, ráadásul borzasztó zenéi vannak.
