Ha hasonlítgatnunk kellene, leginkább Róma EUR-negyedében tudnánk elképzelni a rehabilitáció "színfoltjait", az újonnan megnyílt kávézókat és bisztrókat. Például a Leguánt, ami a már említett Holló utcai épület helyén foglalja el az "új építésű" földszintjét, míg a ház gépkocsibejáróra emlékeztető "előtere" természetesen teraszként működik. Magával a Leguánnal persze semmi baj, a Ráday utcában vagy az Opera környékén vagy éppen bárhol egyre többet látunk hasonló, "dizájnos" helyeket. E szaporulat - igényessége miatt - örvendetes, mégis van egy rossz érzésünk, amit nehéz megmagyarázni. Hiányzik az egyedülálló "pestiség", ami a régi kocsmákat, presszókat, sőt akár a bűzlő éttermeket jellemezte. Egyszerűen csak korrekt, de vajon elég ennyi?
Ahhoz, hogy ne ránduljon görcsbe a gyomrunk rendeléskor, mindenképpen. Ahhoz is, hogy ne maradjunk éhen. A kiszolgálás korrekt, a választékot tíz évvel ezelőtt izgalmasnak találtuk volna. Most csak az tűnik izgalmasnak, ahogy átsüt a nap az ernyőn: máshol csak jelentős alkoholmennyiség elfogyasztása után lenne ilyen piros a fejünk. Igaz, akkor nem a fényhatástól. Jólesik a házi limonádé (3 dl/450 Ft), a burgonyakrémleves pirított kenyérkockákkal (750 Ft), ízletes a rozmaringos dijoni mártással szervírozott pulykamellsteak is (2300 Ft), és hát a brownie (750 Ft) sem lenne rossz, csak ne bolondították volna meg avval az émelyítő eperraguval!
Mindent összeadva végül is elégedetten állunk fel az asztaltól, de a Király utcában már ismét csak a házra emlékszünk, amit lebontottak, hogy helyet csináljanak egyebek mellett a Leguánnak.
