mi a kotta? - Após és vő

  • .
  • 2011. július 14.

Trafik

"Paulini Béla [...] azt hiszem, a köztudatban valami ős és eredeti humornak művésze. Valami olyan humornak, ami inkább kedély, bárha a bölcseknek szokott enyhe kis keserűsége színezi.
Valami olyan humornak, aminek az ötlet csak esetlegessége, bárha él vele, de ha nem élne, akkor is azt érezzük, teljes hatásában kapnánk őt." Tersánszky Józsi Jenő jellemezte ezekkel a szavakkal az író, illusztrátor és Gyöngyös Bokréta-alapító Paulini Bélát, aki a húszas évek elején elsőként gondolt a Garay-féle Obsitos színpadi adaptációjára. Az ő kezdeményezésének végeredménye lett azután a már általunk is ismert Háry János: a rutinos Harsányi Zsolt szövegkönyvírói társszerzőségével, Hevesi Sándor Nemzeti Színháza helyett immár az operaháznak szánva, s persze az eredetileg csupán a tervezett népszínműszerűség zenés betétszámainak szerzőjéül szánt Kodály Zoltán megdicsőülésével. Kodály, Paulini és Harsányi emlegetése annál is indokoltabb, hiszen akárcsak egy héttel korábban, úgy a soros pénteken is belakja a Margitszigeti Szabadtéri Színpadot a debreceniek - Vidnyánszky Attila által megrendezett - Háry-produkciója (július 15., fél kilenc; esőnap: július 17.).

A Napóleon és Ferenc császár (austerlitzi találkozójuk festményünkön) mesésített figuráját is felléptető daljáték mellett az előttünk álló hét szabadtéri koncertjei ugyancsak e korszak tájára, a bécsi klasszika, a biedermeier, valamint kitekintésképp a telivér (nemzeti) romantika világába muzsikálnak el bennünket. Így a Vajdahunyadvár esedékes hangversenyén a Kollár Imre vezényelte MÁV Szimfonikusok a Sors szimfóniát húzzák majd, miután teljesítették kiadós Liszt-adagjukat: az előjáték gyanánt szolgáló Les préludes szimfonikus költeményt, továbbá Jandó Jenőt kísérve az Esz-dúr zongoraversenyt meg a "Magasan repül a daru" és a "Koltói csárdás" motívumait cifrázó Magyar fantáziát (július 14., fél kilenc; esőnap: július 15.). A Pesti Vármegyeháza díszudvarán zongorához telepedő Hegedűs Endre pedig a nagy triász, a Haydn-Mozart-Beethoven belső hármas népszerű szonátáinak dallamait veri ki hangszerén (július 20., fél nyolc).

Vas megyében mindeközben lepereg a 27. Nemzetközi Bartók Fesztivál hátralévő fele - Szombathelyen, Sárváron és a jáki templom falai között. Liszt, Bartók, Sosztakovics és Kurtág műveiből például Nagy Péter és a brácsás Kim Kashkashian ad majd kamaraestet (Szombathelyi Képtár, július 16., nyolc óra), míg a karmesterkurzus résztvevői a zárókoncert programját osztják föl egymás között: Bartók - Székely Zoltán felkérésére szerzett - II. hegedűversenyének tételeit és Liszt Faust szimfóniáját (Bartók Terem, július 18., nyolc óra).

S persze túl mindezeken választhatjuk a televíziós opciót is, hiszen csak a szombat estén mindjárt két, egymással versengő program kecsegtet: a Salzburgi Ünnepi Játékok 2010-es nyitóhangversenye (3SAT, július 16., negyed kilenc) és egy zürichi Rózsalovag (Mezzo, július 16., fél kilenc). Az előbbi, Beethoventől Boulez művéig ívelő koncertet Daniel Barenboim, míg a Straussnak szentelt estét Franz Welser-Möst dirigálta, ami csak tovább nehezíti a választás dolgát. Vagy mégis ne nézzünk inkább Szegeden Víg özvegyet (Dóm tér, július 15. és 16., kilenc óra; esőnap: július 17.)?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.