Persze más az akarat és más a valóság. Rajtunk kívülálló okból tervünket még csak nem is a cigarettafüst nyeli el, rosszabb annál, de jobb is. Mondani sem kell, az isten tudja, honnan szalajtott "magasabb érdekről" van szó, amit csak azért nem mondunk véletlennek, mert olyan nincs, hogy egyszer csak - "véletlenül" - a túlságosan népszerű terézvárosi köztér teraszán ülünk, és unott arccal tanulmányozzuk az LCD tévéből kiáradó Bundesliga II-es mérkőzés feledhető pillanatait. Legalábbis míg eljő az étlapos ember.
Nem számoltuk össze, hány helyre lehet ki- vagy beülni a Liszt Ferenc téren, soha nem is fogjuk, akkor inkább a bárányokat elalvás előtt. A nevekkel sem bajlódunk, csupán annyit sikerül megjegyeznünk, hogy a miénket Moyónak hívják. Óhatatlanul a naftalin jut az eszünkbe, az üzemeltetőnek viszont - bár ez csak utóbb, a honlap tanulmányozása után derül ki - valami egészen más. "A Moyo szuahéli szó, leegyszerűsítve és pontatlanul fordítva a jelentése: LÉLEK, SZÍV."
Mi sem leszünk pontosabbak, de nem mondhatunk mást, a külcsínt illetően a Moyo terasza úgy belesimul a tájba, mint egy terepruhás vadorzó. Ezzel persze nincsen egyedül, a Liszt Ferenc téri teraszoknak általában nincsen arcuk, mégis elgondolkodtató, hogy ha egy asztallal odébb ülnék, az már nem is a Moyo lenne. Legyen elég annyi, hogy ami a tévékészüléken kívül még említésre méltó, csupán az, hogy a kedvcsináló táblákon kizárólag angolul szerepelnek a fogások. Eurót is elfogadnak.
Ennek fényében rendelünk egy gulyást (850 Ft) a szinte láthatatlan felszolgálótól, mellé uborkalevest (890 Ft) a hidegfront kedvéért. Rossznál is rosszabbra számítunk, de az eredmény hízelgő. Igaz, hogy az első kanál után a vigyorgó-csippentős Vegeta-szakács jut az eszünkbe, ám több bajunk nem lehet, a sűrű, kellő melegségű gulyásban a hússal kapcsolatosan nem lehetnek kételyeink, és ez örvendetes. Az uborkalevesnek ennél is jobban örülünk. Füstölt lazac lapul a tányér alján, mellette egy kancsóban (!) jéghideg zöld lé, összeöntve, higgyék el, valóban izgalmas.
Ugyanez áll a kuszkusszal töltött padlizsánra is (1790 Ft), különösen, hogy a hozzáadott "pikáns joghurtszósz" jóval pikánsabb, mint az 1978-as Tollasbál Magazin, pedig sokáig úgy tűnt, hogy az verhetetlen. A curryvel pácolt csirkemellnél viszont zavarba jövünk. Nem is a hús vagy a mandulás rizs miatt, azzal semmi baj nincs. Ráadásul ez is pikáns, mint a vetkőző nő sziluettje, csakhogy valóban curry a curry? Két pártra szakadunk, az egyik buzgón igenel, a másik wasabinak mondja a fluoreszkáló zöld (és ezért kifejezetten ízléses) pácot. Hol van ilyenkor a játékvezető?
Mert ahhoz, hogy a végén kiegyezünk a currys wasabiban, feltétlenül szükség volt a rebarbaraszószos, ricottás körtetortára is (990 Ft), ami úgy kaparja ki szánkból az előző csípésnyomokat, mint a zsákos csősz ősszel a vadgesztenyét.
