A magyar tenger sikere leginkább abban rejlik, hogy egyszerre rutinos és kiszámíthatatlan. Azt hisszük, ismerjük, mint a szomszédunk tenyerét, a legsötétebb téli estén is érezzük illatát, ám amikor a bőrünkön érezzük, mindig tartogat meglepetést. És ezt nemcsak a vízi rendőrök tanúsíthatják! Láttunk mi már igazi palacsintát és ehető lángost, gusztusos sült halat a parti büfékben, feltűnően udvarias felszolgálót koszos köpenyben, aki verejték mosta cilinderből húzott elő dobozos sört. Lássatok csodát, az ital oly hideg volt, mint a fagyasztóládában tárolt jegesmedve!
Kimondatlanul is meglepetésre vadászva indulunk balatonalmádi lesünkre. Elhagyva a partot, a vasúti pályát, a 71-es utat hegymenetben két éttermet is találtunk, csakhogy mindkettőt sale-nek eresztette tulajdonosa, a lakaton mobiltelefonszám: "Ez a kés, villa eladó!" Szerencsére harmadik nekifutásunk sikeres, a meredek Móra Ferenc utca tetején Disneyland tornyai ágaskodnak! A vörös kő alapokra helyezett építészeti félreértés a cseppet sem szerény Príma Porta Panzió nevet viseli, bár kastélyjellegét valamelyest felülírja a kőbe lyuggatott "Príma" felirat. "hatatlanul a Flintstone család ugrik be, de nemcsak a tipográfia miatt. Kétségtelen, hogy a fából készült, muskátlis terasz hangulatosabb már nem lehetne, ám amikor a mosdó után érdeklődve nemcsak az útirányt mondják meg, de egy elemlámpát is a kezünkbe nyomnak, ismét eszünkbe jut a két kőkorszaki szaki. "Elszállt a fázis" - mondja szégyenkezve a főúr, de mi is "elszállhatunk", hiszen a teraszról a majdnem tökéletes balatoni panoráma tárul elénk. A lényeg persze a "majdnem", mivel a látképet jócskán beárnyékolja az a hetvenes években épült, meglehetősen szakadt emeletes ház, ami olyan, mintha egyenesen a József Attila lakótelepről érkezett volna a hegyoldalba.
Vigasztalódnánk a választékkal, de az étlapon csak közönséges és még közönségesebb fogások sorakoznak a babgulyástól a somlói galuskáig. Nehezen jutunk dűlőre, pincérünk egyre ingerültebb, s jobb híján többször is elmondja, hogy az árak köret nélkül értendők. Látva a paprikásodását, inkább mellőzzük a költői kérdést, a szomorú hírt miért nem tüntették fel az étlapon?
Hosszú tépelődés után rántott gombafejeket (650 Ft) rendelünk sült krumplival (300 Ft), hortobágyi húsos palacsintát (790 Ft), valamint a főnök kedvencét (1700 Ft) krokettel (400 Ft), ami a tájékoztató szerint hagymás-kolbászos hátszín. De a pillanatok alatt asztalunkra kerülő falatok láttán máris tudjuk, hogy a várva várt meglepetés ma este elmarad. Sajnos a látszat nem csal, régen ettünk ennyire jellegtelen, érzelemmentes, odakent étkeket. A köret mirelit, a gomba olajtól tocsog, a palacsinta száraz és hideg, a töltelék kimondottan gyanús. Nem nevetünk a végén sem: amikor a húst (?) megszabadítjuk párolt hagymás, fradikolbászos köpönyegétől, kiderül, hogy a Primában az elszenesedett egérpadot nevezik hátszínnek. Furcsa ízlése van a főnöknek, de már ezen sem csodálkozunk.
