Valljuk meg, ritka madár az ilyen beharangozás, pláne ezen a vidéken. De úgy látszik, Berkenye valóban "kicsi, de erős", ahhoz képest, hogy alig hétszázan lakják, óvoda, általános iskola és - ami számunkra a legérdekesebb - 1992 óta faluszövetkezet működik, amit tulajdonképpen önkéntes téesznek is fordíthatnánk.
Mindez azért fontos, mert a község büszkeségének, a Szent Anna fogadónak az étlapján is a faluszövetkezetre hivatkoznak, emellett sváb specialitásokról esik szó.
A valóságban mindez igen komoly üzletmenetet jelent. Szombat délután szinte tele az egyébként igen nagy alapterületű, leginkább tiroli vadásztanyára emlékeztető étterem. Legalább négy felszolgáló sürgölődik, mégis az átlagosnál valamivel hosszabb a várakozási idő. De a jóból mindjárt az elején kijut, mert a kancsó házi ribizkeszörp (600 Ft/fél liter) nemcsak a szomjúság csillapítására szolgál, hanem egészen más érzékekre hat, mint a citromos fanta vagy a kóla light.
Mindezt többé-kevésbé az allgäui sajtlevesről is elmondhatjuk (690 Ft), ha eddig csak a Camping-krémes lehetőséget ismertük, de az igazi "dobás" azért a sváb bableves (850 Ft). Makulátlan csülökkel, paprikátlanul, ám mégis erőteljes fűszerezéssel érkezik, sűrűsége, akár az alpesi felhőtakaró. Ráadásul csodás tejfelt és savanyú káposztát adnak mellé, bár véleményünk szerint utóbbi inkább rontja az összhatást. Viszont Franci kedvence (1890 Ft) nem lesz a kedvencünk. Valószínű, hogy a roston sült csibe túl sokáig fürdött valami nem különösebben emlékezetes sajtban, s ettől elég émelyítőre sikeredett. Nem menti a helyzetet a krokett sem, annak ellenére, hogy nem gyanakszunk előregyártásra. Kár, hogy a szarvassültet (1990 Ft) csak a vadas mártás és a knédli menti meg attól, hogy felajánljuk a legközelebbi suszternek, viszont a roston sült fogasra - tejszínes pennével - (2200 Ft) tényleg büszkék lehetnek. De leginkább a gőzgombócra (690 Ft), ami a szörp mellett a legizgalmasabb kaland Berkenyén.
