Mégis akad egy fehér holló, amely nemcsak külsőségeiben tér el a lambériás borozóktól, neonfényes pizza/török/kínaitól. "Étterem és pálinkaházként" határozza meg magát, sőt elnevezésével - Zsindelyes - szembemegy az itteni "iparos" trenddel, és ez annak ellenére sem a legszerencsésebb, hogy tudjuk: a keresztszülők egy pálesz-márkanevet helyeztek magasabb polcra. (Régi gyakorlat az ilyesmi, gondoljunk csak az 1980-as évek sörözőire!)
A magasabb polc az étterem berendezésén is meglátszik: a belső kimondottan igényes, hogy azt ne mondjuk, "dizájnos", de a műanyagmentes "kerti részen" is látni az igyekezetet, még valamiféle szeparálási szándékot is felfedezhetünk a úttest, a járda ellenében. Ennek ellenére szomorúan kell megállapítanunk, hogy a bevezetőben említett "Mester utcai hangulat" asztalnál meghal. A Zsindelyes teraszán üldögélve már tipikus pesti képződménynek látjuk környezetünket, így inkább az előzékeny pincérre, a reménykeltő - a házias jelleget hangsúlyozó - étlapra koncentrálunk.
A sajtlevesről (850 Ft) azt írják: "régimódi, igazi sajtleves házi készítésű sajtrudacskákkal", s ebben nem is kételkedünk, bár a rudacskák mintha beleolvadtak volna a hatalmas tányérba, legalábbis mi nem bukkanunk rájuk. Egyébként kellemes, becsületesen elkészített start lenne - egy csészében. De előttünk egy tényleg elképesztő mennyiség gőzölög, s mire végzünk vele, úgy érezzük, több már nem fér belénk. Pedig a folytatásban ezt is sikerül túlszárnyalni. A Butyka Anna régi kedvencének nevezett (2890 Ft) tükörtojásos tarja láttán, s néhány príma falat elfogyasztása után robbanás közeli állapotba kerülünk, pedig még nem is látni a tányér alját. Legszívesebben vendégeket hívnánk, de ki ülne le velünk egy maradékra? Már csak az illendőség miatt kérünk a végére egy somlói galuskát (790 Ft), azzal sincs semmi baj, de hát ebben is túl sok az anyag.
Nem először fordul elő ilyesmi, ezért újra leírjuk: "A túl nagy adagok épp úgy sokkolhatják a vendéget, mint a valóban ijesztő fogások". Ezen persze lehet vitatkozni.
