mi a kotta? - A hóval töltött bonbon

  • .
  • 2010. július 8.

Trafik

Az elmúlt héten Budapesten vendégelhettük a Schleswig-Holstein Zenei Fesztivál képviselőit - élükön Christoph Eschenbach karmesterrel, most vasárnap este pedig immár a 3SAT csatornán hűsölve szemlélhetjük majd a fesztivál lübecki nyitókoncertjét az ezúttal az Északnémet Rádiózenekart igazító dirigenssel (3SAT, július 11., negyed kilenc). Schumann Rajnai szimfóniája és Mahler Negyedikje ígérkezik, szóval hagyjuk csak szívnyugalommal másra a vébédöntőt, hiszen az utcai rivalgásból úgyis megtudjuk majd, hogy a hazánk tevőleges részvételét régente nélkülöző világversenyt ugyan vajon a németek nyerték-e meg, vagy valamely másik nemzeti válogatott.

Tévéajánlóval kezdtük, mert hát a fővárosban a szolid nyári kínálat mindössze egyetlen jelentősebb koncerttel kecsegtet, méghozzá szabadtéren, a Vajdahunyadvár hangulatos belső udvarán (július 12. fél kilenc, esőnap július 13.). A Szent István Király Szimfonikus Zenekar slágerszámokból összeállított és Záborszky Kálmán által elvezénylendő programjának középpontjába Edvard Grieg (képünk lírai szoprán hitvese társaságában mutatja a kellemes természetű művészt) 1868-as, verhetetlenül népszerű a-moll zongoraversenye kerül majd - Jandó Jenő szólójával. A norvég zeneszerző stílusát Claude Debussy hóval töltött rózsaszín bonbonhoz hasonlította, ám ha tán el is fogadjuk ezt a némiképp gunyoros jellemzést, hát egy nyár esti koncerthez igazán jól illik az imigyen körvonalazott hűsítő-kényeztető jelleg.

A hét többi hangversenyéhez azután tartsunk csak nyugat felé: Szombathelyre és Eszterházára. Szombathelyen ugyanis csütörtökön indul az idei Nemzetközi Bartók Szeminárium és Fesztivál - a Savaria Szimfonikus Zenekar nyitókoncertjével, Kurtág György Colinda-Balada című 2007-es művének magyarországi bemutatójával (Bartók Terem, július 8., nyolc óra). Míg Eszterházán Vashegyi Györgyék hetét követően most a Budapesti Vonósok minifesztiválja tör kastélyfoglalásra három koncerttel. Pénteken és vasárnap maguk a Budapesti Vonósok, szombaton pedig a Magyar Zongorás Trió és vendégei adják elő és tartják meg művészetüket (július 9., 10., 11., fél nyolc). A sorban első koncert az egészen korai Haydn-szimfóniát (a 16-os sorszámút) Csajkovszkij túlcsordulóan romantikus Vonósszerenádjával, valamint Szokolay Sándor ugyancsak pálya eleji, 1957-es Hegedűversenyével boronálja majd össze, míg a Magyar Zongorás Trió a bécsi klasszika mellé a múlt századforduló nagyra becsült olasz orgonista-zeneszerzőjének, Marco Enrico Bossinak a trióját is elénk fogja hozni. A vasárnapi, Rost Andrea felléptével gazdagított program pedig, ha éppenséggel nem is hajszálra, de azért nagyjából megismétli majd a Royal Szálló Báltermében március legelején előadott Haydn-Mozart-műsort - a Marie Antoinette által kitüntetetten kedvelt, 85. "Királynő" szimfóniával, A teremtés oratórium két áriájával s a kamaszodó géniusz motettájával, az Exsultate, jubilatéval.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.