mi a kotta? - A királynő és a herék

  • .
  • 2011. október 6.

Trafik

"Evviva il coltellino!", azaz "éljen a kis kés!" - a barokk operaközönség ezzel a meglehetősen kíméletlen, de mondhatni lényegbevágó üdvrivalgással méltatta egy-egy kasztrált énekes kiemelkedő teljesítményét. A hang szépségéért oly sok mindent - s rendszerint korántsem önszántukból - föláldozó kasztráltak, az opera történetének első nagy és elviselhetetlen sztárjai előtt tiszteleg a kedden közörömre ismét hazánkba látogató csodanő, Cecilia Bartoli, aki 2009-es Sacrificium című lemezének anyagát előadva a messze múlt olyan óriásait idézi meg, mint Farinelli vagy Senesino (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc).
A válogatás egyik központi zeneszerzője pedig Nicola Porpora (1686-1768) lesz, aki nemcsak vagy jó félszáz opera komponistájaként érdemel említést, de a miskárolt énekesek kiképzője gyanánt úgyszintén, hiszen a már említett Farinelli mellett ő trenírozta például a legendás Caffarellit is. Valamint tanítványává és mindenesévé fogadta az ifjú Haydnt, de ez persze már egy másik történet.

Kedden tehát mennyei harmóniák uralják majd a Művészetek Palotáját, aminthogy a szombat este is ilyesformán fog alakulni - a Belvárosi Szent Mihály-templomban. Ott ugyanis a mű megjelenésének háromszázadik évfordulóját ünnepelve a Savaria Barokk Zenekar Esterházy Pál Harmonia Czlestis című alkotását szólaltatja meg (október 8., hét óra). E munka becse nem csekély, bár a derék nádor és római birodalmi herceg természetesen nem ezért nyerte el az (imént jelmondatában parafrazeált) aranygyapjas rend nyakból lecsüggő báránykáját. Mindenesetre egy ilyen koncert valósággal Isten áldása a magányban, s ezzel a fordulattal blaszfém módon már át is kötöttünk a szombat este másik fő eseményéhez: Bogányi Gergely Liszt-műsorához (Nemzeti Hangversenyterem, október 8., fél nyolc), mivel ennek kiadott programját zárja majd a Költői és vallásos harmóniák sorából való Bénédiction de Dieu dans la solitude, melynek programjául Liszt Lamartine egy békeköszöntő strófáját idézi. "Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre? / Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma benne?" - indul a külügyminiszterként oly sikertelen poéta verse, melynek szakaszzáró frázisa már a lelkünkben megszületett új ember növekedését köszönti.

Az emelkedettség hangvétele uralja majd az Orgonasztorik című sorozat aktuális Liszt-estjét is, persze szokás szerint Mácsai Pál oldott mesélői közreműködésével jótékonyan összepárosítva (Nemzeti Hangversenyterem, október 9., fél nyolc). Fassang László az Orfeusz című szimfonikus költemény orgonaátiratával lát majd a muzsikáláshoz, s az isteni dalnok említésével akár vissza is léphetnénk az operamitológia kasztráltjaihoz vagy épp Bartoli művésznőhöz. Ám inkább idézzük a program zárószámául választott első nagy Liszt-orgonamű, az Ad nos, ad salutarem undam keletkezéstörténetét, hisz e nagy fantáziát Giacomo Meyerbeer Próféta című nagyoperájának egyik historizáló korálmotívumára komponálta Liszt. A párizsi kolléga pedig e hálás sorokkal sietett megköszönni gesztusát: "...boldoggá tesz, hogy dallamaim egyikét méltónak találta, hogy egy darabjának motívumául szolgáljon, mely Európa-szerte elhangzik majd, megmámorítva mindazokat a szerencséseket, akik az Ön csodálatos, költői ujjainak játékában hallják műveit. Ám még inkább megtisztelve érzem magam, hogy rokonszenve jeléül nekem ajánlja művét, mert ha megtiszteltetés a nevemet az Önével összekapcsolva látni, még kellemesebb számomra az, hogy Ön ilyen módon juttatja kifejezésre, hogy barátok vagyunk."

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.