mi a kotta? - A királynő és a herék

  • .
  • 2011. október 6.

Trafik

"Evviva il coltellino!", azaz "éljen a kis kés!" - a barokk operaközönség ezzel a meglehetősen kíméletlen, de mondhatni lényegbevágó üdvrivalgással méltatta egy-egy kasztrált énekes kiemelkedő teljesítményét. A hang szépségéért oly sok mindent - s rendszerint korántsem önszántukból - föláldozó kasztráltak, az opera történetének első nagy és elviselhetetlen sztárjai előtt tiszteleg a kedden közörömre ismét hazánkba látogató csodanő, Cecilia Bartoli, aki 2009-es Sacrificium című lemezének anyagát előadva a messze múlt olyan óriásait idézi meg, mint Farinelli vagy Senesino (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc).
A válogatás egyik központi zeneszerzője pedig Nicola Porpora (1686-1768) lesz, aki nemcsak vagy jó félszáz opera komponistájaként érdemel említést, de a miskárolt énekesek kiképzője gyanánt úgyszintén, hiszen a már említett Farinelli mellett ő trenírozta például a legendás Caffarellit is. Valamint tanítványává és mindenesévé fogadta az ifjú Haydnt, de ez persze már egy másik történet.

Kedden tehát mennyei harmóniák uralják majd a Művészetek Palotáját, aminthogy a szombat este is ilyesformán fog alakulni - a Belvárosi Szent Mihály-templomban. Ott ugyanis a mű megjelenésének háromszázadik évfordulóját ünnepelve a Savaria Barokk Zenekar Esterházy Pál Harmonia Czlestis című alkotását szólaltatja meg (október 8., hét óra). E munka becse nem csekély, bár a derék nádor és római birodalmi herceg természetesen nem ezért nyerte el az (imént jelmondatában parafrazeált) aranygyapjas rend nyakból lecsüggő báránykáját. Mindenesetre egy ilyen koncert valósággal Isten áldása a magányban, s ezzel a fordulattal blaszfém módon már át is kötöttünk a szombat este másik fő eseményéhez: Bogányi Gergely Liszt-műsorához (Nemzeti Hangversenyterem, október 8., fél nyolc), mivel ennek kiadott programját zárja majd a Költői és vallásos harmóniák sorából való Bénédiction de Dieu dans la solitude, melynek programjául Liszt Lamartine egy békeköszöntő strófáját idézi. "Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre? / Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma benne?" - indul a külügyminiszterként oly sikertelen poéta verse, melynek szakaszzáró frázisa már a lelkünkben megszületett új ember növekedését köszönti.

Az emelkedettség hangvétele uralja majd az Orgonasztorik című sorozat aktuális Liszt-estjét is, persze szokás szerint Mácsai Pál oldott mesélői közreműködésével jótékonyan összepárosítva (Nemzeti Hangversenyterem, október 9., fél nyolc). Fassang László az Orfeusz című szimfonikus költemény orgonaátiratával lát majd a muzsikáláshoz, s az isteni dalnok említésével akár vissza is léphetnénk az operamitológia kasztráltjaihoz vagy épp Bartoli művésznőhöz. Ám inkább idézzük a program zárószámául választott első nagy Liszt-orgonamű, az Ad nos, ad salutarem undam keletkezéstörténetét, hisz e nagy fantáziát Giacomo Meyerbeer Próféta című nagyoperájának egyik historizáló korálmotívumára komponálta Liszt. A párizsi kolléga pedig e hálás sorokkal sietett megköszönni gesztusát: "...boldoggá tesz, hogy dallamaim egyikét méltónak találta, hogy egy darabjának motívumául szolgáljon, mely Európa-szerte elhangzik majd, megmámorítva mindazokat a szerencséseket, akik az Ön csodálatos, költői ujjainak játékában hallják műveit. Ám még inkább megtisztelve érzem magam, hogy rokonszenve jeléül nekem ajánlja művét, mert ha megtiszteltetés a nevemet az Önével összekapcsolva látni, még kellemesebb számomra az, hogy Ön ilyen módon juttatja kifejezésre, hogy barátok vagyunk."

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.