mi a kotta? - A királynő és a herék

  • .
  • 2011. október 6.

Trafik

"Evviva il coltellino!", azaz "éljen a kis kés!" - a barokk operaközönség ezzel a meglehetősen kíméletlen, de mondhatni lényegbevágó üdvrivalgással méltatta egy-egy kasztrált énekes kiemelkedő teljesítményét. A hang szépségéért oly sok mindent - s rendszerint korántsem önszántukból - föláldozó kasztráltak, az opera történetének első nagy és elviselhetetlen sztárjai előtt tiszteleg a kedden közörömre ismét hazánkba látogató csodanő, Cecilia Bartoli, aki 2009-es Sacrificium című lemezének anyagát előadva a messze múlt olyan óriásait idézi meg, mint Farinelli vagy Senesino (Nemzeti Hangversenyterem, október 11., fél nyolc).
A válogatás egyik központi zeneszerzője pedig Nicola Porpora (1686-1768) lesz, aki nemcsak vagy jó félszáz opera komponistájaként érdemel említést, de a miskárolt énekesek kiképzője gyanánt úgyszintén, hiszen a már említett Farinelli mellett ő trenírozta például a legendás Caffarellit is. Valamint tanítványává és mindenesévé fogadta az ifjú Haydnt, de ez persze már egy másik történet.

Kedden tehát mennyei harmóniák uralják majd a Művészetek Palotáját, aminthogy a szombat este is ilyesformán fog alakulni - a Belvárosi Szent Mihály-templomban. Ott ugyanis a mű megjelenésének háromszázadik évfordulóját ünnepelve a Savaria Barokk Zenekar Esterházy Pál Harmonia Czlestis című alkotását szólaltatja meg (október 8., hét óra). E munka becse nem csekély, bár a derék nádor és római birodalmi herceg természetesen nem ezért nyerte el az (imént jelmondatában parafrazeált) aranygyapjas rend nyakból lecsüggő báránykáját. Mindenesetre egy ilyen koncert valósággal Isten áldása a magányban, s ezzel a fordulattal blaszfém módon már át is kötöttünk a szombat este másik fő eseményéhez: Bogányi Gergely Liszt-műsorához (Nemzeti Hangversenyterem, október 8., fél nyolc), mivel ennek kiadott programját zárja majd a Költői és vallásos harmóniák sorából való Bénédiction de Dieu dans la solitude, melynek programjául Liszt Lamartine egy békeköszöntő strófáját idézi. "Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre? / Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma benne?" - indul a külügyminiszterként oly sikertelen poéta verse, melynek szakaszzáró frázisa már a lelkünkben megszületett új ember növekedését köszönti.

Az emelkedettség hangvétele uralja majd az Orgonasztorik című sorozat aktuális Liszt-estjét is, persze szokás szerint Mácsai Pál oldott mesélői közreműködésével jótékonyan összepárosítva (Nemzeti Hangversenyterem, október 9., fél nyolc). Fassang László az Orfeusz című szimfonikus költemény orgonaátiratával lát majd a muzsikáláshoz, s az isteni dalnok említésével akár vissza is léphetnénk az operamitológia kasztráltjaihoz vagy épp Bartoli művésznőhöz. Ám inkább idézzük a program zárószámául választott első nagy Liszt-orgonamű, az Ad nos, ad salutarem undam keletkezéstörténetét, hisz e nagy fantáziát Giacomo Meyerbeer Próféta című nagyoperájának egyik historizáló korálmotívumára komponálta Liszt. A párizsi kolléga pedig e hálás sorokkal sietett megköszönni gesztusát: "...boldoggá tesz, hogy dallamaim egyikét méltónak találta, hogy egy darabjának motívumául szolgáljon, mely Európa-szerte elhangzik majd, megmámorítva mindazokat a szerencséseket, akik az Ön csodálatos, költői ujjainak játékában hallják műveit. Ám még inkább megtisztelve érzem magam, hogy rokonszenve jeléül nekem ajánlja művét, mert ha megtiszteltetés a nevemet az Önével összekapcsolva látni, még kellemesebb számomra az, hogy Ön ilyen módon juttatja kifejezésre, hogy barátok vagyunk."

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.