mi a kotta? - Festményszép darabok

  • .
  • 2008. október 23.

Trafik

"A magasabb érzésű Művészek, kik a Catholica Anyaszentegyháznak ragyogó Emlékjeleit emelték, elmondhatták magok felül: Est Deus in nobis. Ezen Deus ösztönzéséből készítette Angelo utolsó ítéletét; Mozart Requiemjét.
Mind a kettőnek művén azon borzasztó Egyházi Énekünk: Dies irae adott alkalmatosságot.

(...) Így kezdődik Mozart Dies irae-je. A szapora és erős Bassusok azon Valóknak árnyékképeiket mutatják, mellyeknek borzasztó hangképét kell éltetni. Nem sokára a Sixtusi képet idézi a hallgatónak lelke elejébe, és a hangok keverékei mindig jobban kifejtődznek, és a képek mindenkor világosabbak, és világosabbak lesznek szemeink előtt." A Hasznos Mulatságok nevezetű sajtótörténeti vállalkozás egyik 1820-as írása rokonította ekképpen "Angelo Mihály" Utolsó ítéletét Mozart legutolsó, az excentrikus Walsegg gróf rendelésére írott művével, mely Requiem a halottak napjához közelítvén magától értetődő módon idén is több alkalommal felcsendül majd. Így a Mindenszenteket megelőző héten példának okáért a Mátyás-templom szolgáltat színhelyet, a MÁV Szimfonikusok pedig muzsikusokat a szintén 1791-es Ave verum corpus és az 1780-as Laudate Dominum társaságában elővezetett áhítatos gyászmisének (október 25., nyolc óra). Liszt Ferenc átiratában ugyancsak szerepelni fog két Requiem-részlet, a Confutatis és a Lacrymosa Bogányi Gergely MűPa-beli zongoraestjén, melynek kiadós programján a különféle Liszt-átiratok mellett egy sor Chopin-darab is feltalálható, s ráadásul a festői játékú művész a koncert előtt beszélgetésben osztja majd meg gondolatait a szerencsés jegytulajdonosokkal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél hét, illetve fél nyolc).

Egy Mozart-mise, méghozzá az eszményszép c-moll zárja majd a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hangversenyét is, ám emez este korántsem csak az istenfélők és hitetlenek által egyaránt adorált egyházzenei remek miatt érdemel említést, hanem Malcolm Bilson vendégszereplése okán is. Az épp e héten 73. születésnapját ünneplő tudós művész Mozart d-moll zongoraversenyének vezérdallamát veri majd ki fortepianóján Vashegyi György vezénylete alatt (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 27., fél nyolc), hogy azután két nappal később az Akadémia dísztermében megrendezendő szólóestjén immár a romantika korában tanyázzon le (október 29., fél nyolc).

Vendégművészről és szépségről szólván kedves kötelességünknek ismerjük jelezni, hogy az előttünk álló héten három ízben ad majd koncertet a felettébb dekoratív holland hegedűművésznő, Janine Jansen (képünkön mutatjuk). A nyirettyű bájos mestere az egyébiránt ugyancsak fotogén, s jelenleg a Liverpooli Királyi Filharmonikusok élén állomásozó Vaszilij Petrenko pálcája alatt, egyszersmind a Budapesti Fesztiválzenekar társaságában játssza majd Beethoven Hegedűversenyét Barrere nevű Stradivariusán, míg a hangversenyek obligát szimfóniája ezúttal mindháromszor Prokofjev közkedvelt Ötödikje lészen (Zeneakadémia, október 24. és 25., háromnegyed nyolc, illetve 26., fél négy).

S végül egy, a fellépők nacionáléját tekintve színmagyar koncert: kedden a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán, valamint a Ránki-Klukon család három tagja lép majd fel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 28., fél nyolc) Bartók, Mozart és Beetho-ven egy-egy művét elővezetve. Említetlenül hagynunk, vagy pláne elszalasztanunk alighanem nagy botorság lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.