mi a kotta? - Festményszép darabok

  • .
  • 2008. október 23.

Trafik

"A magasabb érzésű Művészek, kik a Catholica Anyaszentegyháznak ragyogó Emlékjeleit emelték, elmondhatták magok felül: Est Deus in nobis. Ezen Deus ösztönzéséből készítette Angelo utolsó ítéletét; Mozart Requiemjét.
Mind a kettőnek művén azon borzasztó Egyházi Énekünk: Dies irae adott alkalmatosságot.

(...) Így kezdődik Mozart Dies irae-je. A szapora és erős Bassusok azon Valóknak árnyékképeiket mutatják, mellyeknek borzasztó hangképét kell éltetni. Nem sokára a Sixtusi képet idézi a hallgatónak lelke elejébe, és a hangok keverékei mindig jobban kifejtődznek, és a képek mindenkor világosabbak, és világosabbak lesznek szemeink előtt." A Hasznos Mulatságok nevezetű sajtótörténeti vállalkozás egyik 1820-as írása rokonította ekképpen "Angelo Mihály" Utolsó ítéletét Mozart legutolsó, az excentrikus Walsegg gróf rendelésére írott művével, mely Requiem a halottak napjához közelítvén magától értetődő módon idén is több alkalommal felcsendül majd. Így a Mindenszenteket megelőző héten példának okáért a Mátyás-templom szolgáltat színhelyet, a MÁV Szimfonikusok pedig muzsikusokat a szintén 1791-es Ave verum corpus és az 1780-as Laudate Dominum társaságában elővezetett áhítatos gyászmisének (október 25., nyolc óra). Liszt Ferenc átiratában ugyancsak szerepelni fog két Requiem-részlet, a Confutatis és a Lacrymosa Bogányi Gergely MűPa-beli zongoraestjén, melynek kiadós programján a különféle Liszt-átiratok mellett egy sor Chopin-darab is feltalálható, s ráadásul a festői játékú művész a koncert előtt beszélgetésben osztja majd meg gondolatait a szerencsés jegytulajdonosokkal (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 25., fél hét, illetve fél nyolc).

Egy Mozart-mise, méghozzá az eszményszép c-moll zárja majd a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar hangversenyét is, ám emez este korántsem csak az istenfélők és hitetlenek által egyaránt adorált egyházzenei remek miatt érdemel említést, hanem Malcolm Bilson vendégszereplése okán is. Az épp e héten 73. születésnapját ünneplő tudós művész Mozart d-moll zongoraversenyének vezérdallamát veri majd ki fortepianóján Vashegyi György vezénylete alatt (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 27., fél nyolc), hogy azután két nappal később az Akadémia dísztermében megrendezendő szólóestjén immár a romantika korában tanyázzon le (október 29., fél nyolc).

Vendégművészről és szépségről szólván kedves kötelességünknek ismerjük jelezni, hogy az előttünk álló héten három ízben ad majd koncertet a felettébb dekoratív holland hegedűművésznő, Janine Jansen (képünkön mutatjuk). A nyirettyű bájos mestere az egyébiránt ugyancsak fotogén, s jelenleg a Liverpooli Királyi Filharmonikusok élén állomásozó Vaszilij Petrenko pálcája alatt, egyszersmind a Budapesti Fesztiválzenekar társaságában játssza majd Beethoven Hegedűversenyét Barrere nevű Stradivariusán, míg a hangversenyek obligát szimfóniája ezúttal mindháromszor Prokofjev közkedvelt Ötödikje lészen (Zeneakadémia, október 24. és 25., háromnegyed nyolc, illetve 26., fél négy).

S végül egy, a fellépők nacionáléját tekintve színmagyar koncert: kedden a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Kocsis Zoltán, valamint a Ránki-Klukon család három tagja lép majd fel (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 28., fél nyolc) Bartók, Mozart és Beetho-ven egy-egy művét elővezetve. Említetlenül hagynunk, vagy pláne elszalasztanunk alighanem nagy botorság lenne.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.