Mondanunk sem kell, hogy a vendéglátóhelyek zsúfolásig tele, ahol meg lenne hely, ott közlik (!), hogy zárva vannak. Nem sokáig bírjuk, s lógó orral visszaindulunk, ám lent, a faluban, Pilisszentkereszten sincs szerencsénk. Az első, utunkba kerülő hely tornácán fél óra várakozás után lépünk fel határozottabban, a következő beszélgetés már odabent, a söntésnél zajlik.
Magyar Narancs: Nincs kiszolgálás?
Pincér: De van. Viszont jobban járnak, ha itt kérnek.
MN: Egy étlapot legyen szíves.
P: Maguk enni akarnak? Hahaha. Az több mint egy óra. Üljenek le kint, majd viszek étlapot.
MN: Esetleg most kaphatnánk egyet?
P: Nem fog menni, itt csak italt lehet kérni.
Miközben azon morfondírozunk, hogy van-e olyan ÁNTSZ-előírás, ami megtiltaná az étlap pulton keresztül való átnyújtását, az orrunk előtt húz el a pomázi busz. Elindulunk az ellenkező irányba, és akár hiszik, akár nem, célba érünk. Úgy kétszáz méterre a megállótól felújított parasztház fehérlik, nem kocsma vagy presszó, hanem igazi vendéglő.
A névadó kis lugas maga a terasz, ami klassz lenne, ám mivel gyakorlatilag összefolyik a parkolóval, oda a mesterséges romantikának. Nehezen indul a régi Mitsubishi Colt, egy trükkös vendég pedig rálöki a szúnyoghálós ajtót a tálcákkal megrakott a pincérre - repülnek a kisfröccsök, bécsi szeletek, csörömpöl a macskakő. Magunk sem hisszük, de viszonylag gyorsan helyreáll a rend, étlapot kapunk, és belátható időn belüli felszolgálás ígéretét.
A Kislugas választéka a szokásos: elsősorban gulyások és szeletek, de nekünk már az sem okoz meglepetést, hogy az utolsó fejezetben ilyen-olyan pizzákról olvasunk. A hagymakrémleves (490 Ft) annyira átlagos, hogy utóbb csak a jegyzetünkből derült ki, hogy ilyet is ettünk. Nem így a krumplovnyik néven futó tócsni (490 Ft), ami valóban emlékezetes, különösen, mert oly önfeledten fürdőzik az olajban, hogy nem ártana mellé egy kabinos. De hasonlóképpen úszós a csülkös sztrapacska (1690 Ft) is, úgy tűnik, itt tényleg csak a fehérbor száraz, ám ezt - biztonsági okokból - inkább kihagyjuk. Viszont kipróbáljuk az ún. magyaros pizzát (990 Ft), ami tésztáját tekintve valóban "magyaros", ám a raklapra tett szalámis, paprikás bőségtálra tényleg nem panaszkodhatunk. De miért is panaszkodnánk? Régi bölcsesség, hogy egy felkapott helyen az átlagos is átlagon felüli. Lehet, hogy máshol észre sem vennénk egy ilyen helyet, de Pilisszentkereszten ennek a Kislugasnak is örülni lehet.
