mi a kotta - Fuss, Puffancs, fuss!

Jóllehet az egyetemes zenetörténetben ismerünk megannyi, a szalonokban otthonosan mozgó, elegáns komponistát, azért a társiasság eszméjét, s közelebbről az együttlét és az együtt muzsikálás derűjét megidéző közszónak mégis egy előnytelen külsejű, hízékony és életében leginkább csupán a barátai által rajongott zeneszerző, Franz Schubert vezetékneve adja a gyökét. Schubertiáda (képünkön a meghitt brúder, Moritz von Schwind ábrázolásában) méghozzá gigantikus formában - ezt kínálja számunkra a soron következő szombat, amely Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar fősége alatt ezúttal Schubert-maratonra gyűjti egybe legkiválóbb művészeinket és a Franzerl muzsikájáért lelkesedő zenebarátokat (Művészetek Palotája, február 19., fél tizenegytől).

A Művészetek Palotájának összes termeit betöltő program C-dúrban indul, és úgyszintén e hangnemben zárul majd: a MÁV Szimfonikus Zenekar legelső száma a Rossini tónusát kísértő Nyitány olasz stílusban lesz, a Fesztiválzenekar este kilenc órai koncertjét pedig a "Nagy" C-dúr szimfónia előadása tölti ki.

Schubert-maraton lesz hát a Liszt-évben, s így kézenfekvő, hogy ehelyütt a Schubert zongoraszonátáit filológiai műgonddal közreadó Liszt lelkesült felkiáltását idézzük: "", szüntelenül túláradó, szeretetteljes zseni! ", ifjúságom mennyboltjának drága hérosza!" Liszt lelkesedését egykönnyen oszthatjuk, s ilyenformán örömmel említjük föl azt is, hogy Schubertnek a hét egyéb napjain ugyancsak bérelt helye lesz a koncertprogramban: a Budapesti Vonósok "A halál és a lányka" melléknevű d-moll vonósnégyessel nyitják pénteki hangversenyüket (MTA Díszterem, február 18., fél nyolc), míg a Filharmóniai Társaság soros két koncertjén a Rosamunda kísérőzenéjét vezényli majd első szám gyanánt a nagyszerű Kovács János (Opera, február 21. és 22., fél nyolc).

"Pianistáink nem is sejtik, micsoda kincsre bukkanhatnak Schubert zongorakompozícióiban" - írta Liszt az 1860-as években, s mi tagadás, sokáig Liszt zeneszerzői életművének tekintélyes hányadával kapcsolatban is fölemlegethető lett volna hasonló tájékozatlanság. Mindez azonban többé-kevésbé már a múlté, amint arról az elkövetkező napok több zongoraestje is bizonyságot ad majd: így Vásáry Tamás két Liszt-koncertje (Festetics Palota, február 19. és 20., hét óra), valamint az ifjú Fülei Balázs két vasárnapi programja (Fesztivál Színház, február 20., tizenegy és négy óra), amelynek zongoraszámait a Liszt által férfikarra áttett Mendelssohn-dal, a Heine versére szerzett A dalnak lenge szárnyán fogja megszakítani.

Két zeneszerző-lángelmét emlegettünk eddig kiemelten, ám a hétre itt lesz nekünk egy harmadik, s hozzá ráadásul eleven és magyar zseni, Kurtág György, aki szombaton tölti be 85. esztendejét. A neki méltán kijáró ünnepségre másnap kerítenek sort tisztelői, midőn vasárnap előbb Csalog Gábor és Kemenes András (MűPa Üvegterem, február 20., öt óra), majd az UMZE és a Concerto Budapest, valamint a csodálatos Natalja Zagorinszkaja, a gordonkás Nicolas Altstaedt és az aznap másodjára is zongorához ülő Csalog (Nemzeti Hangversenyterem, február 20., fél nyolc) köszönti a köztünk élő klasszikust.