mi a kotta - Fuss, Puffancs, fuss!

  • .
  • 2011. február 17.

Trafik

Jóllehet az egyetemes zenetörténetben ismerünk megannyi, a szalonokban otthonosan mozgó, elegáns komponistát, azért a társiasság eszméjét, s közelebbről az együttlét és az együtt muzsikálás derűjét megidéző közszónak mégis egy előnytelen külsejű, hízékony és életében leginkább csupán a barátai által rajongott zeneszerző, Franz Schubert vezetékneve adja a gyökét. Schubertiáda (képünkön a meghitt brúder, Moritz von Schwind ábrázolásában) méghozzá gigantikus formában - ezt kínálja számunkra a soron következő szombat, amely Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar fősége alatt ezúttal Schubert-maratonra gyűjti egybe legkiválóbb művészeinket és a Franzerl muzsikájáért lelkesedő zenebarátokat (Művészetek Palotája, február 19., fél tizenegytől).
A Művészetek Palotájának összes termeit betöltő program C-dúrban indul, és úgyszintén e hangnemben zárul majd: a MÁV Szimfonikus Zenekar legelső száma a Rossini tónusát kísértő Nyitány olasz stílusban lesz, a Fesztiválzenekar este kilenc órai koncertjét pedig a "Nagy" C-dúr szimfónia előadása tölti ki.

Schubert-maraton lesz hát a Liszt-évben, s így kézenfekvő, hogy ehelyütt a Schubert zongoraszonátáit filológiai műgonddal közreadó Liszt lelkesült felkiáltását idézzük: "", szüntelenül túláradó, szeretetteljes zseni! ", ifjúságom mennyboltjának drága hérosza!" Liszt lelkesedését egykönnyen oszthatjuk, s ilyenformán örömmel említjük föl azt is, hogy Schubertnek a hét egyéb napjain ugyancsak bérelt helye lesz a koncertprogramban: a Budapesti Vonósok "A halál és a lányka" melléknevű d-moll vonósnégyessel nyitják pénteki hangversenyüket (MTA Díszterem, február 18., fél nyolc), míg a Filharmóniai Társaság soros két koncertjén a Rosamunda kísérőzenéjét vezényli majd első szám gyanánt a nagyszerű Kovács János (Opera, február 21. és 22., fél nyolc).

"Pianistáink nem is sejtik, micsoda kincsre bukkanhatnak Schubert zongorakompozícióiban" - írta Liszt az 1860-as években, s mi tagadás, sokáig Liszt zeneszerzői életművének tekintélyes hányadával kapcsolatban is fölemlegethető lett volna hasonló tájékozatlanság. Mindez azonban többé-kevésbé már a múlté, amint arról az elkövetkező napok több zongoraestje is bizonyságot ad majd: így Vásáry Tamás két Liszt-koncertje (Festetics Palota, február 19. és 20., hét óra), valamint az ifjú Fülei Balázs két vasárnapi programja (Fesztivál Színház, február 20., tizenegy és négy óra), amelynek zongoraszámait a Liszt által férfikarra áttett Mendelssohn-dal, a Heine versére szerzett A dalnak lenge szárnyán fogja megszakítani.

Két zeneszerző-lángelmét emlegettünk eddig kiemelten, ám a hétre itt lesz nekünk egy harmadik, s hozzá ráadásul eleven és magyar zseni, Kurtág György, aki szombaton tölti be 85. esztendejét. A neki méltán kijáró ünnepségre másnap kerítenek sort tisztelői, midőn vasárnap előbb Csalog Gábor és Kemenes András (MűPa Üvegterem, február 20., öt óra), majd az UMZE és a Concerto Budapest, valamint a csodálatos Natalja Zagorinszkaja, a gordonkás Nicolas Altstaedt és az aznap másodjára is zongorához ülő Csalog (Nemzeti Hangversenyterem, február 20., fél nyolc) köszönti a köztünk élő klasszikust.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.