mi a kotta? - Lesz még egyszer ünnep

  • .
  • 2010. április 29.

Trafik

Itt van május elseje, zengjük torkunk szakadtából, jóllehet ezúttal nem énekszó és tánc köszönti majd a munka nemzetközileg elfogadott ünnepnapját, hanem a szívünknek oly kedves Rév Lívia koncertje, aki örömteli módon rácáfolva tavalyi szereplésének búcsúfellépés megjelölésére, most a Művészetek Palotájában ad Chopin-estet (Nemzeti Hangversenyterem, május 1., fél nyolc). A 94 esztendős művésznő, az elementáris báját máig őrző hajdani csodagyermek és kiváló zenepedagógus e kétszeresen ünnepi alkalommal a párizsi mesterkurzusait látogató Érdi Tamással fog megosztozni a programon, míg ugyanezen az estén a MűPa másik termében azért az énekszónak is kijut a figyelemből, hiszen ott meg a MET pompásnak ígérkező Armida-közvetítése kelleti majd magát - Renée Fleminggel a címszerepben (Fesztivál Színház, május 1., hét óra).

Az ünnep egyebekben is vezérszó gyanánt szerepelhet ezen a héten, s nemcsak azért, mert vasárnap este a 20 éves Purcell Kórus csevegéssel egybekötött meglepetésműsorát jelzi a koncertkalendárium (MTA Díszterme, május 2., fél nyolc), hanem és elsősorban azért, mivel május második estéjén beköszönt az immár másodízben összeszervezett operai Májusünnep. A majd' kéthetes sorozatból az elkövetkező napokra két Titus kegyelme- és egy Elektra-előadás esik: az utolsó Mozart-operában Herbert Lippert és Eva Mei énekkultúráját és persze Fischer Ádám karmesteri működését ámultatva (Opera, május 2. és 4., hét óra), Elektraként pedig a drámai fenségű Eva Johanssohnt állítva Kovács János pálcája elé (május 5., hét óra). Már persze amennyiben a vulkanikus tevékenységek nem rendezik át az e héten is kellőképpen internacionális pesti koncertagendát.

Ilyesformán messzi földről érkezik majd az MR Szimfonikusok keddi koncertjének fiatal szólistája, a zongorista Andrew Armstrong (Nemzeti Hangversenyterem, május 4., fél nyolc), s szintúgy a MÁV Szimfonikus Zenekar mesterbérleti estjének két vendége: a Yehudi Menuhin által a jövő nagy ígéreteként azonosított orosz-amerikai hegedűművész, Alexander Markov, valamint a szibériai születésű karmester, Vladimir Ponkin (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc). A két koncert között több ponton is összefüggést fedezhetünk fel, hiszen amíg a Paganini-versenyen diadalmaskodott violinista a boszorkányos olasz 2. h-moll hegedűversenyét húzza, s ugyanitt műsoron szerepel majd Berlioz Római karnevál-nyitánya, addig a Stephen D'Agostino vezényelte hangversenyen a Rapszódia egy Paganini-témára hangzik fel Rahmanyinovtól, valamint a Róma fenyői Respighi szimfonikus Róma-trilógiájának kellős közepéről. A rádiózenekari koncert még két, a vájt fülűek számára is izgalmas újdonságot ígér: a jobbára csupán meseoperája révén ismerős Engelbert Humperdinck kísérőzenéjét, melyet a színházi csodaprofesszor, Max Reinhardt megrendelésére A velencei kalmárhoz írt, valamint Rogyion Scsedrin szvitjét, A púpos lovacskát. A kortárs orosz zeneszerzés idős mestere, úgy is, mint a nagy Maja Pliszeckaja (képünkön hattyúként halódtában) férje még 1955-ben komponálta e mesés balettzenét, mely ezúttal Stephen D'Agostino hangszerelésében idézi majd elénk az utóbb természetesen táltossá átalakuló és a legkisebb fiúval a hátán győzedelmeskedő paci történetét.

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.