mi a kotta? - Mindent bele, Antonín!

  • .
  • 2009. február 26.

Trafik

Múlt alkalommal mindenféle csehszlovákok emlegetésénél hagytuk el a szót, s ezen a héten felette indokoltnak tűnik e kultúrkörrel kezdeni, hiszen február utolsó napján teljesíti a maratoni távot Antonín Dvorák (képünkön hitvesével). Csajkovszkij tavalyi emlékezetes futása után, a Fischer Iván irányítása alatt álló egész napos produkció ezúttal mindösszesen 11 különböző koncerttel és hozzá még hat ingyenes videovetítéssel várja a Művészetek Palotájának termeibe a közönséget (február 28.
fél tizenegytől kilenc óráig). A slágerszámok, mint a két utolsó szimfónia vagy az - ez alkalommal Fenyő László szólójával felhangzó - h-moll gordonkaverseny mellett, olyan elvásott ínyekre való ritka falatok is előkerülnek, mint a hosszú távú koncert első etapját alkotó dramatikus kantáta, A kísértet menyasszonya, míg a méltán közkedvelt, Marlon Brandót is megihlető cigány dal, az E dalra tanított anyám társaságában ezúttal bibliai és szerelmi dalok meg morva duettek is a műsoron szerepelnek majd.

Dvorák szerzeményeinek e kuláns feltálalása alkalmat teremt arra is, hogy tisztelettel felemlítsük Jarmil Burghauser nevét, aki nemcsak a prágai tavasz lelkes híve, majd utóbb a cseh nemzeti tudatot álnév alatt gerjesztő komponista volt, de Dvorák életművének szorgos lajstromozója is, egy valóságos cseh Köchel. A hét másik, már valamelyest ismertebb jegyzékkészítője, a Haydn munkásságának nekifekvő holland Anthony van Hoboken a Rádió márványtermi koncertsorozatának hétfői rendezvényén, Megyesi Schwartz Lúcia és a zongorista Walter Moore közös estjén jut majd szerephez (március 2., hat óra). S persze Köchelnek is osztanak sorszámot a héten, mondjuk a Nemzeti Filharmonikus Zenekar vasárnapi matinéján, melyet Mozartnak az Ah! vous dirai-je, maman kezdetű nemzetközi gyermekdalra írt zongoravariációi (K. 265) indítanak majd (Fesztiválszínház, március 1., tizenegy és három óra). A Nemzeti Filharmonikusok másik esedékes hangversenye ugyancsak francia gyermekséggel kezdődik, méghozzá a Lúdanyó meséivel, ám azért a versenygyőztes dalnokot, Brickner Szabolcsot felléptető rendezvény komoly felnőttprogramot ígér, Richard Strauss-szal, Mahlerrel s a kevéssé ismert Respighi-tanárral, Giuseppe Martuccival (Nemzeti Hangversenyterem, február 26., fél nyolc).

Dvorák a vasút, a gőzmozdonyok szerelmese, már-már megszállottja volt, s e szenvedélye könnyű átkötést kínál a MÁV zenekarának két koncertjéhez, melyek közül az elsőn a közeli múltban ugyancsak versenyen diadalmaskodó gordonkás, Várdai István húzza majd Prokofjev Sinfonia concertantéját (Zeneakadémia, február 27., fél nyolc), míg a második programját az e héten is váltig ünnepelt Mendelssohn Skót szimfóniája fogja beszegni (Zeneakadémia, március 2., fél nyolc). Úgyszintén Mendelssohn, valamint barátai, köztük az utóbb Pest-Budára áttelepülő Volkmann Róbert műveiből szemelget majd Prunyi Ilona és az 50. születésnapját idén megülő Szabadi Vilmos is (MTA Díszterme, március 3., fél nyolc).

S végül egy koncert minden ürügy és retorikus átkötés nélkül: Várjon Dénes Liszt A-dúr zongoraversenyét adja a Magyar Telekom Szimfonikusainak csütörtöki koncertjén (Zeneakadémia, február 26., fél nyolc). El ne mulasszák nekem!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.