Nos, a megannyi Krisztus- és Buddha-motívum, a Megváltó megváltatása, a Nagypénteki varázs és a szent kehely, a Grál ("a legmélyebb értelmű szimbólum, mit valaha is, a vallás érzékelhető szellemi magjának tartalmaként kitalálhattak" - képünkön preraffaelita változatban, Dante Gabriel Rossettitől) ezúttal nem színházban kerül az áhítatos közönség elé, s a Fischer Iván vezényelte, valamint nemzetközi Wagner-specialistákat (így például a Gurnemanz szerepét éneklő Eric F. Halfvarsont) felléptető produkció alighanem most is kielégíti majd a legmagasabb igényeket. S ki tudja, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra díszleteit és rendezését látva, talántán maga Wagner sem ismételné meg 1882-ben, pár hónappal az ősbemutatót megelőzően kifejtett véleményét, mely szerint "íme, hetvenesztendős lettem, és egyetlen oly embert sem tudnék megjelölni, ki (Parsifalra nézve) az előadásban részt vevő személyzetet... a szerintem helyes utasításokkal elláthatná."
Ezen a héten, s éppenséggel ugyancsak pénteken és vasárnap egy másik magasztos, s hozzá a vallásos érzülethez még a Parsifalnál is szorosabban kapcsolódó zenedarab is műsoron szerepel: Heinrich Schütz Máté passiója, melynek Kaposi Gergely által dirigált előadásait a Ferencvárosi Fesztivál programján lelhetjük majd (Bakáts téri templom, június 26. és 28., hét óra). A Wagnerhez hasonlóan Drezdában is működött, s Velencében szintúgy megfordult XVII. századi komponista, az első német opera, a Dafne szerzője maga is a hetvenedik életévét taposta, amikor 1655-ben a Máté passióval előállt, ám a nagy utóddal ellentétben még majd' két évtized adatott számára, míglen 87 esztendősen jobblétre szenderült. S ha már békés öregségről szólunk, hát szerepeljen itt befejezésül a sokadszorra lepapázni immár átallott Joseph Haydn e heti hangversenye, mely az évfordulós zeneszerző billentyűsmuzsikáját felvonultató rádiós sorozat keretében, hétfőn kora este (a Rádió Márványterme, június 29., hat óra) indokoltan tart majd számot érdeklődésünkre.
