mi a kotta? - Mintha mise történt volna

  • .
  • 2009. június 25.

Trafik

A figyelmes olvasó a megmondhatója annak, hogy zenei ajánlónk fölöttébb ritkán enged a szóvicc, e szemre oly könnyű műfaj csábításának. Hogy most mégis ilyesmire vetemedtünk, annak egyetlen mentsége, indoka és magyarázata van, ez pedig a Parsifal felbukkanása az e heti koncertprogramon, hiszen e mű két előadásával zárul a Budapesti Wagner-napok idei sorozata (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 26.
és 28., négy óra). Richard Wagner utolsó zenedrámája, vagy másképp szent ünnepi színjátéka (Bühnenweihfestspiel) ugyanis tudvalevőleg minden más dalműnél közelebb került a vallási szertartás, a szakrális rítus jelentés- és gesztusrendszeréhez. Úgyannyira, hogy Wagner, aki a komponálás idején kelt egyik levelében önironikusan az "egyházügyi főtanácsos" címet biggyesztette aláírásához, nyomatékosan, s immár mindennemű irónia nélkül el is különítette a Parsifalt az operairodalom profán zömétől, ekképp fogalmazván: "Lehetetlenség megengedni, hogy Parsifal - tekintettel arra, hogy cselekménye a keresztyén vallás misztériumait közvetlenül érinti - színházaink operaműsorába kerüljön." Szintén emlékezetes a zenedráma Bayreuthon kívüli előadásait több évtizeden át megakadályozó tiltás.

Nos, a megannyi Krisztus- és Buddha-motívum, a Megváltó megváltatása, a Nagypénteki varázs és a szent kehely, a Grál ("a legmélyebb értelmű szimbólum, mit valaha is, a vallás érzékelhető szellemi magjának tartalmaként kitalálhattak" - képünkön preraffaelita változatban, Dante Gabriel Rossettitől) ezúttal nem színházban kerül az áhítatos közönség elé, s a Fischer Iván vezényelte, valamint nemzetközi Wagner-specialistákat (így például a Gurnemanz szerepét éneklő Eric F. Halfvarsont) felléptető produkció alighanem most is kielégíti majd a legmagasabb igényeket. S ki tudja, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra díszleteit és rendezését látva, talántán maga Wagner sem ismételné meg 1882-ben, pár hónappal az ősbemutatót megelőzően kifejtett véleményét, mely szerint "íme, hetvenesztendős lettem, és egyetlen oly embert sem tudnék megjelölni, ki (Parsifalra nézve) az előadásban részt vevő személyzetet... a szerintem helyes utasításokkal elláthatná."

Ezen a héten, s éppenséggel ugyancsak pénteken és vasárnap egy másik magasztos, s hozzá a vallásos érzülethez még a Parsifalnál is szorosabban kapcsolódó zenedarab is műsoron szerepel: Heinrich Schütz Máté passiója, melynek Kaposi Gergely által dirigált előadásait a Ferencvárosi Fesztivál programján lelhetjük majd (Bakáts téri templom, június 26. és 28., hét óra). A Wagnerhez hasonlóan Drezdában is működött, s Velencében szintúgy megfordult XVII. századi komponista, az első német opera, a Dafne szerzője maga is a hetvenedik életévét taposta, amikor 1655-ben a Máté passióval előállt, ám a nagy utóddal ellentétben még majd' két évtized adatott számára, míglen 87 esztendősen jobblétre szenderült. S ha már békés öregségről szólunk, hát szerepeljen itt befejezésül a sokadszorra lepapázni immár átallott Joseph Haydn e heti hangversenye, mely az évfordulós zeneszerző billentyűsmuzsikáját felvonultató rádiós sorozat keretében, hétfőn kora este (a Rádió Márványterme, június 29., hat óra) indokoltan tart majd számot érdeklődésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.