mi a kotta? - Mintha mise történt volna

  • .
  • 2009. június 25.

Trafik

A figyelmes olvasó a megmondhatója annak, hogy zenei ajánlónk fölöttébb ritkán enged a szóvicc, e szemre oly könnyű műfaj csábításának. Hogy most mégis ilyesmire vetemedtünk, annak egyetlen mentsége, indoka és magyarázata van, ez pedig a Parsifal felbukkanása az e heti koncertprogramon, hiszen e mű két előadásával zárul a Budapesti Wagner-napok idei sorozata (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 26.
és 28., négy óra). Richard Wagner utolsó zenedrámája, vagy másképp szent ünnepi színjátéka (Bühnenweihfestspiel) ugyanis tudvalevőleg minden más dalműnél közelebb került a vallási szertartás, a szakrális rítus jelentés- és gesztusrendszeréhez. Úgyannyira, hogy Wagner, aki a komponálás idején kelt egyik levelében önironikusan az "egyházügyi főtanácsos" címet biggyesztette aláírásához, nyomatékosan, s immár mindennemű irónia nélkül el is különítette a Parsifalt az operairodalom profán zömétől, ekképp fogalmazván: "Lehetetlenség megengedni, hogy Parsifal - tekintettel arra, hogy cselekménye a keresztyén vallás misztériumait közvetlenül érinti - színházaink operaműsorába kerüljön." Szintén emlékezetes a zenedráma Bayreuthon kívüli előadásait több évtizeden át megakadályozó tiltás.

Nos, a megannyi Krisztus- és Buddha-motívum, a Megváltó megváltatása, a Nagypénteki varázs és a szent kehely, a Grál ("a legmélyebb értelmű szimbólum, mit valaha is, a vallás érzékelhető szellemi magjának tartalmaként kitalálhattak" - képünkön preraffaelita változatban, Dante Gabriel Rossettitől) ezúttal nem színházban kerül az áhítatos közönség elé, s a Fischer Iván vezényelte, valamint nemzetközi Wagner-specialistákat (így például a Gurnemanz szerepét éneklő Eric F. Halfvarsont) felléptető produkció alighanem most is kielégíti majd a legmagasabb igényeket. S ki tudja, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra díszleteit és rendezését látva, talántán maga Wagner sem ismételné meg 1882-ben, pár hónappal az ősbemutatót megelőzően kifejtett véleményét, mely szerint "íme, hetvenesztendős lettem, és egyetlen oly embert sem tudnék megjelölni, ki (Parsifalra nézve) az előadásban részt vevő személyzetet... a szerintem helyes utasításokkal elláthatná."

Ezen a héten, s éppenséggel ugyancsak pénteken és vasárnap egy másik magasztos, s hozzá a vallásos érzülethez még a Parsifalnál is szorosabban kapcsolódó zenedarab is műsoron szerepel: Heinrich Schütz Máté passiója, melynek Kaposi Gergely által dirigált előadásait a Ferencvárosi Fesztivál programján lelhetjük majd (Bakáts téri templom, június 26. és 28., hét óra). A Wagnerhez hasonlóan Drezdában is működött, s Velencében szintúgy megfordult XVII. századi komponista, az első német opera, a Dafne szerzője maga is a hetvenedik életévét taposta, amikor 1655-ben a Máté passióval előállt, ám a nagy utóddal ellentétben még majd' két évtized adatott számára, míglen 87 esztendősen jobblétre szenderült. S ha már békés öregségről szólunk, hát szerepeljen itt befejezésül a sokadszorra lepapázni immár átallott Joseph Haydn e heti hangversenye, mely az évfordulós zeneszerző billentyűsmuzsikáját felvonultató rádiós sorozat keretében, hétfőn kora este (a Rádió Márványterme, június 29., hat óra) indokoltan tart majd számot érdeklődésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?