mi a kotta? - Mintha mise történt volna

  • .
  • 2009. június 25.

Trafik

A figyelmes olvasó a megmondhatója annak, hogy zenei ajánlónk fölöttébb ritkán enged a szóvicc, e szemre oly könnyű műfaj csábításának. Hogy most mégis ilyesmire vetemedtünk, annak egyetlen mentsége, indoka és magyarázata van, ez pedig a Parsifal felbukkanása az e heti koncertprogramon, hiszen e mű két előadásával zárul a Budapesti Wagner-napok idei sorozata (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, június 26.
és 28., négy óra). Richard Wagner utolsó zenedrámája, vagy másképp szent ünnepi színjátéka (Bühnenweihfestspiel) ugyanis tudvalevőleg minden más dalműnél közelebb került a vallási szertartás, a szakrális rítus jelentés- és gesztusrendszeréhez. Úgyannyira, hogy Wagner, aki a komponálás idején kelt egyik levelében önironikusan az "egyházügyi főtanácsos" címet biggyesztette aláírásához, nyomatékosan, s immár mindennemű irónia nélkül el is különítette a Parsifalt az operairodalom profán zömétől, ekképp fogalmazván: "Lehetetlenség megengedni, hogy Parsifal - tekintettel arra, hogy cselekménye a keresztyén vallás misztériumait közvetlenül érinti - színházaink operaműsorába kerüljön." Szintén emlékezetes a zenedráma Bayreuthon kívüli előadásait több évtizeden át megakadályozó tiltás.

Nos, a megannyi Krisztus- és Buddha-motívum, a Megváltó megváltatása, a Nagypénteki varázs és a szent kehely, a Grál ("a legmélyebb értelmű szimbólum, mit valaha is, a vallás érzékelhető szellemi magjának tartalmaként kitalálhattak" - képünkön preraffaelita változatban, Dante Gabriel Rossettitől) ezúttal nem színházban kerül az áhítatos közönség elé, s a Fischer Iván vezényelte, valamint nemzetközi Wagner-specialistákat (így például a Gurnemanz szerepét éneklő Eric F. Halfvarsont) felléptető produkció alighanem most is kielégíti majd a legmagasabb igényeket. S ki tudja, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra díszleteit és rendezését látva, talántán maga Wagner sem ismételné meg 1882-ben, pár hónappal az ősbemutatót megelőzően kifejtett véleményét, mely szerint "íme, hetvenesztendős lettem, és egyetlen oly embert sem tudnék megjelölni, ki (Parsifalra nézve) az előadásban részt vevő személyzetet... a szerintem helyes utasításokkal elláthatná."

Ezen a héten, s éppenséggel ugyancsak pénteken és vasárnap egy másik magasztos, s hozzá a vallásos érzülethez még a Parsifalnál is szorosabban kapcsolódó zenedarab is műsoron szerepel: Heinrich Schütz Máté passiója, melynek Kaposi Gergely által dirigált előadásait a Ferencvárosi Fesztivál programján lelhetjük majd (Bakáts téri templom, június 26. és 28., hét óra). A Wagnerhez hasonlóan Drezdában is működött, s Velencében szintúgy megfordult XVII. századi komponista, az első német opera, a Dafne szerzője maga is a hetvenedik életévét taposta, amikor 1655-ben a Máté passióval előállt, ám a nagy utóddal ellentétben még majd' két évtized adatott számára, míglen 87 esztendősen jobblétre szenderült. S ha már békés öregségről szólunk, hát szerepeljen itt befejezésül a sokadszorra lepapázni immár átallott Joseph Haydn e heti hangversenye, mely az évfordulós zeneszerző billentyűsmuzsikáját felvonultató rádiós sorozat keretében, hétfőn kora este (a Rádió Márványterme, június 29., hat óra) indokoltan tart majd számot érdeklődésünkre.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.