rés a présen - Dehogy hisszük azt, hogy tudunk - Smrgl, yuppie-punk zenekar

  • .
  • 2009. június 25.

Trafik

rés a présen: Milyen meggondolásból alapít valaki punkzenekart a kétezres években? Szigeti Szabolcs (ének): Részeges meggondolásból. A nyomorult Szigeten voltunk két éve, úgy a hetedik nap táján, éppen egy nagyszerű Flash-koncertről dülöngéltünk kifelé... Dobos Gergely (dob): Pont, hogy gáz volt az a koncert.
Épp azt mondtuk, hogy ilyen szemetek mi is tudunk lenni, szóval miért ne?

Szigeti: Aztán a következő percekben ott a helyszínen összeszedtük a zenekar tagjait. Tudsz dobolni, Dobos? Nem, de az a nevem. Tudsz basszusozni, Aknay? Azt mondta, van ilyen hangszere. A végén még a Fencsiknek is elhittük, hogy tud gitározni.

Fencsik Tamás (gitár): Pedig nem igazán, de most lett egy új hangszer, ami elég koszosan szól, szóval az Aknaynak is meg kell csináltatnia a basszusgitárját, mert most meg az szól roszszul ehhez képest. A múltkor valami zenész elkezdte elemezni a próbateremben ezt a hangszert, és megkérdezte, hogy milyen fából van. Na, akkor hagytuk ott a francba.

Aknay Csaba (basszus): De az jó próba volt, nem volt ott a Szigeti, ami hasznos, mert így a három hangszeres némileg összeszokik, és nincs olyan oltári káosz, mint volt az elején.

rap: Mitől mondhatja magát egyáltalán punknak ma valaki?

Szigeti: Minek nevezzük magunkat ezzel a zenével, amit játszunk? A punk még mindig az, amikor néhány idióta hangszert fog, és azt hiszi, hogy tud rajta játszani.

Dobos: Dehogy hisszük azt, hogy tudunk.

rap: Hol játszotok egyáltalán? Legközelebbi koncert?

Szigeti: Ott játszunk, ahová beengednek. Az első két bulinkat a Bem moziban adtuk, de ott már nem szeretnek minket.

Fencsik: Másodszor kihívták ránk a rendőrséget éjjel egykor, hogy túl hangosak vagyunk. 2008-ban ez azért elég jó teljesítmény.

Dobos: Mindig hívunk más zenekarokat is, merthogy nincsen cuccunk. Csak két gitár, meg az énekmikrofon. Kell dobcucc, meg erősítők is.

Szigeti: Felléptünk a 2008-as szentendrei Nehézzenei Fesztiválon, ott játszottunk először idegenek előtt, és a Pestről odaingázó fiatal rockerek, punkok, bölcsészek és kispálosok egyformán jól vették az adást. Azt hiszem, ott jöttünk rá, hogy ennek van valami értelme.

Dobos: Annyira, hogy azóta már a második koncertünket adjuk.

Aknay: Az lesz a Dürer Kert kistermében június 26-án, pénteken, és fellép még velünk az Uzipov és a Hippikiller is, akik szintén barátságos zenéket tolnak.

rap: Főleg angolszász őspunkot hallottam tőletek. Vannak saját számaitok is?

Szigeti: Feldolgozást sokkal könnyebb játszani, mert azt nem kell megírni. És azt, ha másról nem is, a szövegről felismerik. A saját számaink anyázósak, beugatunk mindenkinek: tizenhat év körüli bankdiszkósok, szatyros mámik, a szomszédok, főleg a Czombáné, na meg a tapló motorosok.

Dobos: A biciklis futároknak is jár egy, az épp most készül.

Fencsik: Múltkor kérdezték, hogy az emósoknak miért nem? De minek? Meghalnak.

Dobos: Mind öngyilkos lesz egy éven belül.

rap: Hmm, a névről és a vörös csillagos logóról is azért valamit...

Szigeti: Na, erről soha többet nem beszélünk senkinek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.