rés a présen - Dehogy hisszük azt, hogy tudunk - Smrgl, yuppie-punk zenekar

  • .
  • 2009. június 25.

Trafik

rés a présen: Milyen meggondolásból alapít valaki punkzenekart a kétezres években? Szigeti Szabolcs (ének): Részeges meggondolásból. A nyomorult Szigeten voltunk két éve, úgy a hetedik nap táján, éppen egy nagyszerű Flash-koncertről dülöngéltünk kifelé... Dobos Gergely (dob): Pont, hogy gáz volt az a koncert.
Épp azt mondtuk, hogy ilyen szemetek mi is tudunk lenni, szóval miért ne?

Szigeti: Aztán a következő percekben ott a helyszínen összeszedtük a zenekar tagjait. Tudsz dobolni, Dobos? Nem, de az a nevem. Tudsz basszusozni, Aknay? Azt mondta, van ilyen hangszere. A végén még a Fencsiknek is elhittük, hogy tud gitározni.

Fencsik Tamás (gitár): Pedig nem igazán, de most lett egy új hangszer, ami elég koszosan szól, szóval az Aknaynak is meg kell csináltatnia a basszusgitárját, mert most meg az szól roszszul ehhez képest. A múltkor valami zenész elkezdte elemezni a próbateremben ezt a hangszert, és megkérdezte, hogy milyen fából van. Na, akkor hagytuk ott a francba.

Aknay Csaba (basszus): De az jó próba volt, nem volt ott a Szigeti, ami hasznos, mert így a három hangszeres némileg összeszokik, és nincs olyan oltári káosz, mint volt az elején.

rap: Mitől mondhatja magát egyáltalán punknak ma valaki?

Szigeti: Minek nevezzük magunkat ezzel a zenével, amit játszunk? A punk még mindig az, amikor néhány idióta hangszert fog, és azt hiszi, hogy tud rajta játszani.

Dobos: Dehogy hisszük azt, hogy tudunk.

rap: Hol játszotok egyáltalán? Legközelebbi koncert?

Szigeti: Ott játszunk, ahová beengednek. Az első két bulinkat a Bem moziban adtuk, de ott már nem szeretnek minket.

Fencsik: Másodszor kihívták ránk a rendőrséget éjjel egykor, hogy túl hangosak vagyunk. 2008-ban ez azért elég jó teljesítmény.

Dobos: Mindig hívunk más zenekarokat is, merthogy nincsen cuccunk. Csak két gitár, meg az énekmikrofon. Kell dobcucc, meg erősítők is.

Szigeti: Felléptünk a 2008-as szentendrei Nehézzenei Fesztiválon, ott játszottunk először idegenek előtt, és a Pestről odaingázó fiatal rockerek, punkok, bölcsészek és kispálosok egyformán jól vették az adást. Azt hiszem, ott jöttünk rá, hogy ennek van valami értelme.

Dobos: Annyira, hogy azóta már a második koncertünket adjuk.

Aknay: Az lesz a Dürer Kert kistermében június 26-án, pénteken, és fellép még velünk az Uzipov és a Hippikiller is, akik szintén barátságos zenéket tolnak.

rap: Főleg angolszász őspunkot hallottam tőletek. Vannak saját számaitok is?

Szigeti: Feldolgozást sokkal könnyebb játszani, mert azt nem kell megírni. És azt, ha másról nem is, a szövegről felismerik. A saját számaink anyázósak, beugatunk mindenkinek: tizenhat év körüli bankdiszkósok, szatyros mámik, a szomszédok, főleg a Czombáné, na meg a tapló motorosok.

Dobos: A biciklis futároknak is jár egy, az épp most készül.

Fencsik: Múltkor kérdezték, hogy az emósoknak miért nem? De minek? Meghalnak.

Dobos: Mind öngyilkos lesz egy éven belül.

rap: Hmm, a névről és a vörös csillagos logóról is azért valamit...

Szigeti: Na, erről soha többet nem beszélünk senkinek.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.