mi a kotta? - Urak, asszonyságok

"Az idő ölelésében" - e címet hordozza Takács-Nagy Gábor és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok Haydn 101. (Az óra) szimfóniájával záruló évadnyitó koncertje (MTA Díszterme, október 10., hét óra), míg ugyanaznap a Savaria Barokk Zenekar és társult énekes szólistái az idő (és az általa elhozott kijózanító igazság) diadalát hirdető római Händel-oratóriumot vezetik elő a Belvárosi Szent Mihály-templom falai között (október 10., hét óra).

Soros ajánlónk is az idő hatalmát nyögi, mert bár alig pár hete még vidéki koncertekkel és tévéműsorokkal tölthettük meg e rovatot, mostanra a fontosabb pesti koncertek szikár felmondására sem futja az időből, a helyből és a szuflából. S ezúttal még a fajtánknak gyakran kedvező Magyarok Nagyasszonyához is hiába fordulnánk, hisz e napokban a nevével megjelölt egyházzenei fesztivál szintén említést követel - mondjuk a Notre Dame Kórusának bazilikai vendégeskedése (október 10., fél nyolc), vagy akár Haydn - éppenséggel Szűz Mária dicsőségét zengő - Nagy orgonamiséje (Belvárosi Főplébániatemplom, október 11., fél négy) kapcsán. S e magasztos sorozat mellett nagyban zajlik a Budapesti Barokk Fesztivál - vasárnap például A teremtés oratórium előadásával (Belvárosi Szent Mihály-templom, október 11., fél nyolc); s megkezdődik az idén csokival hirdetett Budapesti 'szi Fesztivál. Igaz, alighanem épp e programdömping emlegetése tompítja leginkább a sajnálatos bejelentés hatását: a Liszt Ferenc Kamarazenekar őszre hirdetett nagycirkuszi bérlete - fájdalom! - elmarad.

Hogy szalad az idő! - használnánk el az üres közhelyet átkötés gyanánt, hogy megemlítsük Várdai István zeneakadémiai diplomahangversenyét (október 8., fél nyolc), ha az ifjú művész nem lenne immár évek óta a hazai koncertélet oszloposa, s ha a connaisseurök nem számítanák a rokonszenves csellistát ugyancsak jó ideje Perényi Miklós dezignált örökösének. A trónátadás persze még bőven odébb van, s erről a hétvégén meg is győződhetünk, hiszen Perényi Szokolay Balázs társaságában izgalmas programú, Schuberttől Stravinsky Olasz szvitjéig ívelő kamaraestet ad (Zeneakadémia, október 10., fél nyolc).

"Szemünk pillás függönye fent: Hol a színpad: Kint-e vagy bent, Urak, asszonyságok?" Mit rejt a Titok-koncert? Kicsoda Eugen Suchon? És Hugo Alfvén? E kérdésekre is a következő napokban kaphatunk választ, lévén elérkezik az idei második operapremier, A kékszakállú herceg vára új produkciója - ezúttal Harmut Schörghofer koncepcióját követve, egymás után kétszer, két megközelítésben előadva az egyfelvonásost, mely így önmaga társaságában kerül színpadra (október 11., hét órakor). Talányos megoldás, ám még rejtélyesebb a Fesztiválzenekar hagyományos Titok-koncertjeinek műsora, hisz előzetesen mindössze a gordonkás, Steven Isserlis közreműködéséből következtetgethetünk - kedvünkre és találomra (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 10. és 12., háromnegyed nyolc; október 11., fél négy). Az 1993-ban elhunyt szlovák komponista, a Szvatopluk király című opera szerzője, Eugen Suchon pedig hegedűre és zenekarra írt Fantáziájával szerepel a Nemzeti Filharmonikusok hangversenyén, egy szintén matuzsálemi kort megélt zeneszerző, Farkas Ferenc ötven éve bemutatott Janus Pannonius-kórusműve, a Cantus Pannonicus nyomában (Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, október 9., fél nyolc). S végül Hugo Alfvén, a festőként, karmesterként és hegedűsként egyaránt aktív svéd zeneszerző (a képen) Gusztáv Adolf című históriai szvitje a Filharmóniai Társaság két estjét nyitja (Operaház, október 12. és 13., fél nyolc). Alfvén neve talán ismeretlen, ám Svéd rapszódiáját sokszor hallhattuk már, hisz Ritchie Blackmore-t csakúgy megihlette, mint a Simpson családot.