mi a kotta? A legboldogabb

  • .
  • 2011. október 13.

Trafik

"Nem a legszebb nő, akivel valaha találkoztam; közepes termetű, kreol bőrű, hosszú nyakkal, széles szájjal, kevésbé dús keblekkel [...] a fekete szemei azonban gyönyörűek." Ezekkel a szavakkal jellemezte egy szorgos velencei diplomata Boleyn Annát 1532-ben, egy kurta esztendővel azelőtt, hogy a hölgyből VIII. Henrik második felesége vált.
"The most happy", azaz "a legboldogabb" - ez volt Anna jelmondata, ám házasságának ezer napja (lásd a vonatkozó filmet 1969-ből) boldogság helyett a kegyetlen végzet, egészen pontosan a vérpad felé vezetett. Erről a történetről mesél Gaetano Donizetti 1830-ban komponált operája, az Anna Bolena is, amelynek milánói ősbemutatója olyan nagy sikert aratott, hogy Donizettit innentől már saját mestere, Mayr is Maestrónak szólította. 1830-ban a címszerepet a XIX. század legendás primadonnája, Giuditta Pasta énekelte, míg mi e hét végén a jelenkor hódító dívájával, Anna Netrebkóval (képünkön) hallhatjuk, hiszen a Metropolitan Opera ezzel a dalművel indítja az új évad HD-közvetítéseinek sorát (Fesztivál Színház, október 15., hét óra).

A heti koncertprogram fő vendége egy norvég csellista lesz, név szerint Truls Msrk, aki a Budapesti Fesztiválzenekar soros három koncertjének szólistájaként szerepel majd (Nemzeti Hangversenyterem, október 13. és 14., háromnegyed nyolc, 15., fél négy). A világhírű hangszeres Dmitrij Sosztakovics I., Esz-dúr gordonkaversenyét fogja játszani, azt a művet, amelynek lemezfelvételéért Grammy-díjat nyert, s amelyet eredetileg, 1959-ben a Msrk által olyannyira csodált nagy muzsikus, Misztyiszlav Rosztropovics vonója alá szánt a sokat félt szovjet-orosz komponista. Az idős amerikai dirigens, David Zinman által irányítandó koncertek egyebekben is csupa mélységesen orosz művet kínálnak. Így a nyitószám a népzenekutatás úttörőjeként is említhető Anatolij Konsztantyinovics Ljadov szimfonikus tündérmeséje, Az elvarázsolt tó lesz. A nem túl serény zeneszerző e művével még csak-csak elkészült 1909-re, ám Szergej Gyagilev ezzel párhuzamos felkérését már nem teljesítette, s ilyesformán restségének egy hatalmas remekművet köszönhet a zeneirodalom: Igor Stravinsky Tűzmadarát. Míg a koncertek második felét egy Svájcban, a Luzerni-tó mellett komponált szimfónia alkotja: az emigráns Szergej Rahmanyinov utolsó, azaz III. szimfóniája 1935-36-ból.

"Édes néném! Hálá légyen az Istennek, mi ideérkeztünk ma szerencsésen, Franciaországból pedig 15. septembris indultunk meg. A fejdelmünknek Istennek hálá jó egészsége volna, hogyha a köszvény búcsút akarna tőlle venni, de reméljük, hogy itt a török áer elűzi. Édes néném, mi jó a földön járni! Látja kéd, még Szent Péter is megijedett volt, mikor a vízben sipadoztak a lábai. Hát mi bűnösök, hogyne félnénk, amidőn a hajónk olyan nagy habok között fordult egyik oldaláról a másikára, mint az erdélyi nagy hegyek." 1717 őszén ezekkel a mondatokkal indította legelső törökországi levelét Mikes Kelemen, aki 250 éve, 1761 októberében halt meg, s akiről ezen a héten egy koncert is megemlékezik majd: Kurtág György, Farkas Ferenc és Petrovics Emil műveiből válogatva, a Musica Historica és a Budapesti Vonósok közreműködésével, Köteles Géza vezénylete alatt (MTA Díszterem, október 13., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.