rap: A Forte Társulat darabjaiban fontos szerepet játszik a fizikalitás.
AM: Így lehet emelni a tétet. Ha elfelejtjük a szöveget, még ki lehet javítani, de ha leejtem a partnert, és a bokáját töri, végleg leáll az előadás. Ez pluszerőnlétet és pluszkoncentrációt kíván. Az ilyen típusú előadások, ha ritkán játsszák őket, teljes felújítást igényelnek. Nem elég összemondani vagy lejárni, teljesen be kell próbálni az aktuális darabot újra.
rap: A Forte Beckett-adaptációi kőkemények. Hogyan formáltad itt a szerepeidet?
AM: Nincs módszerem. Aprólékosan, a többieket figyelve építek fel egy kottát. Az ", azok a szép napok!-ban Willie volt az eddigi legizgalmasabb és talán leghálásabb szerepem. A kőszínházban hősszerelmeseket játszottam, és ez a kataton, perverz, kegyetlen figura mindenben különbözik tőlük. Beckettnél gyorsan el kell felejteni, hogy ikonikus alakokról, metaforákról van szó. Magadnak is konkretizálni kell, amit akarsz vele. Pozzónál evidensnek vettem, hogy szánalmas. ' minden elnyomók típusfigurája. A szöveg ritmusa mindenen átvitt, csak jöttek mellette a megoldások ösztönösen.
rap: Mi a kedvenced a repertoáron lévő darabokból?
AM: Az imént említett kettő. Azért is, mert ezekben az előadásokban együtt van minden, amiben ez a társulat erős. A mozgás és a próza arányait finoman kell működtetni, hogy segítsék, és ne oltsák ki egymást. Ezeknél az előadásoknál mindez összejött.
rap: Új darabra készültök a DV8-alapító Nigel Charnockkal.
AM: Charnock egy öntörvényű, gátlástalan energiabomba. Rengeteget tanultam magamról a tréningjei alatt. Hozott némi friss nyugat-európai levegőt. A Sín Kulturális Központ hívta meg workshopot, majd előadást csinálni, Revolution címmel. Február 18-án lesz a bemutató a Trafóban. Egy csöndes, habkönnyű szalonvígjáték, sok keksszel és teával. Vagy ennek a totális ellentéte, egyórás zúzda, gátlástalan őrület, harsogó zenével. Akárhogy is, ne tévesszen meg a cím senkit. Semmi politika.
rap: Játszol máshol?
AM: A TÁP Színház Minden rossz varieté című műsorát nem hagynám ki soha. Új arcokat ismerhetek meg ott, és égetem magam, ahogy bírom. Új ötleteket lehet tesztelni, és ingyen röhögni a többi idiótán. Jobban megéri, mint még fizetni is érte. Az Aranytízben pedig havonta egyszer megy a Pankreátorok című hülyeség, aminek most fabrikálom a második részét. Most jövök rá, hogy a társulaton kívül szinte kizárólag hülyéskedek. És valljuk be, nagyrészt ott is. Úgyhogy nem panaszkodhatom.
