rés a présen - A műértő takarítónő esete - Dusa Gábor fotós

  • .
  • 2011. február 17.

Trafik

rés a présen: Miért választottad a táncfotózást? Dusa Gábor: Viszonylag későn lettem fotós, állatorvosnak készültem. Három évet el is töltöttem az egyetemen.
Viszont már 9-10 évesen rollfilmes géppel jártam kirándulni is, így adott volt az új csapásirány. Az egyetem alatt kezdtem táncolni a Martenica bolgár néptáncegyüttesben. A Lágymányosi Közösségi Házban volt a próba, ahol akkoriban kelt életre a MU Színház, Leszták Tibor vezetésével. Neki köszönhetem életem első rendszeres színházi munkáit is. A MU-ban hihetetlen táncélet zajlott. Angelus Iván akkor még nem kezdte el építgetni a Budapest Tánciskolát; Kálmán Ferivel rendezgették ott a Kortárs Táncműhelyt. Benéztem egy-két workshopra is, néha be is álltam. Olyan vendégtanárok jöttek, mint Russel Maliphant a DV8-ből vagy Mark Tompkins. A Pecsába is először táncházba jártam, aztán ragadtam ott táncelőadásokra. Szabó Györgyék is megengedték, hogy előadásokat fotózhassak. Nagyjából így kerültem közel a tánchoz és a fotózásához.

rap: Miben speciális a táncfotó?

DG: Koncz Zsuzsa kollégám fogalmazta meg a legjobban: a táncfotó sportfotózás a sötétben. A gyors mozgások miatt jó reflexek kellenek, nem árt egy kis ritmusérzék sem, és a másodperc törtrésze alatt meg kell komponálni a képet. Ehhez még hozzáadjuk azt, hogy a kortárs tánc sokszor teljesen kiszámíthatatlan. Mindez együtt vonzó a műfajban. Sosem tudod előre, mit fogsz kapni.

rap: Számos kiállításod volt már. Melyek emlékezetesek?

DG: Azok, ahol teljesen szabad kezet kapok. Ilyen volt a Bethlen Galériában 2009-ben, vagy amit tavaly csináltam a tánc világnapjára a Gödörben. A MU Színházban volt a legemlékezetesebb, ahol egy egyszerűbb performansz eredményeképpen alakult volna ki a végső installáció. Egy törés az életemben más pályára állított, amit többek között úgy fejeztem ki, hogy a megnyitón a táncosok majdnem az összes régi fényképemet apró darabokra tépték, és azzal szórták fel a kiállítótermet. Másnap jött a takarító néni, akinek senki sem szólt, és szépen rendet rakott.

rap: Mikor lesz a következő?

DT: A Magyar Állami Népi Együttes vezetője, Mihályi Gábor kért fel, hogy csináljak róluk egy kiállítást, ami március tájékán nyílik majd meg a Hagyományok Házában.

rap: A Bethlen Galéria művészeti vezetője lettél, ott milyen kiállítások lesznek?

DG: Az évad második felében olyan fotósok kiállításai jönnek, akik vagy a fiatal tehetség titulussal illethetőek, vagy rövid ideje foglalkoznak táncfotóval, de meglepően gyorsan ráéreztek az ízére. Éppen most ért véget Patrus Sándor kiállítása, és február 11-én nyílik Dömölky Dánielé. Aztán lesznek márciusban Zigó-Horváth Nelliék, majd Vass Péter hosszú záridővel készült, légies táncképei áprilisban.

rap: Hogyan szórakozol?

DG: Jó tíz éve, ha az ember kulturális adrenalinbombára vágyott, akkor felült a vonatra, és Bécsben végigjárt egy sor kiállítást, majd este beült valamelyik táncelőadásra vagy koncertre. Nagy Józsefet előbb láttam ott, mint itthon, ami nonszensz. Azóta van Trafónk, MűPánk egy Ludwiggal, a Szépművészeti és a Műcsarnok is olyan kiállításokat rendez, amilyenekről régen csak álmodozni lehetett. Így már csak a buszra kell felülni vagy a villamosra. Tavaly tavasz óta tervezgetem, hogy elmegyünk végre egy Erik Sumo-koncertre. Talán idén összejön.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.