rés a présen - "Az élvezeti értéket keressük" - Bolyki György fesztiváligazgató

rés a présen: A Kaposvári Nemzetközi Kamarazenei Fesztivál tavaly indult, és rögtön igen magasra tette a mércét. Gründolni nehezebb egy fesztivált, vagy szinten tartani? Bolyki György: Különböző fajta nehézség ez a kettő.

A tavalyi első fesztivált megelőzően vagy másfél évvel korábban ki kellett találnunk a munkatársaimmal, Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással azt, hogy sikerül-e majd Kaposvárra csábítani a világ legjobbjait. Ez a személyes művészi kapcsolatrendszerek próbája volt, s persze meg kellett találni a támogatókat is, amivel nekünk nagyon nagy szerencsénk volt, mert Kaposvár ideális partner. Idén már "full extrásak" leszünk, és talán még érdekesebbek is, mint tavaly, mert a valóban világszínvonalú Szivárvány Zeneházba a második fesztiválra már végképp nem a PR-érték, hanem kizárólag az élvezeti érték alapján kerestük és invitáltuk a fellépőket. Így itt lesz az oboista Alexei Ogrintchouk, az ütős Colin Currie, a hegedűművész Alina Ibragimova és Alina Pogostkina vagy a zongorista José Gallardo - nem médiasztárok, ellenben világszerte elismert, csodálatos művészek.

rap: Olykor még a bejáratott fesztiválokkal is előfordul, hogy a helybéliek némi távolságtartással viszonyulnak a rendezvényekhez. A kaposváriak mennyire érzik a magukénak a fesztivált?

BGY: Tavaly az első pár napban nálunk is hasonló volt a helyzet, azután valahogy híre ment a városban a koncerteknek, s a fesztivál második felében már zsúfolt házakkal ment le a napi két-két koncert. Idén pedig már jó előre eladtuk Kaposváron a fesztiválbérletek tetemes részét, ami azt jelenti, hogy egy sereg kaposvári polgár lesz kíváncsi a kilenc nap - augusztus 12-20. - mind a tizennyolc koncertjére.

rap: Ez különösen nagy szó egy tisztán kamarazenei rendezvénysorozat esetében.

BGY: A fesztivál kezdettől fogva céljának tekinti a kamarazenei kultúra népszerűsítését, méghozzá annak a modoros és öreges gyakorlatnak a meghaladásával, ami sokszor annyira unalmasnak tudja mutatni a kamarazenei koncertek világát. Kokas Katalinékkal semmiféle ilyen konvenciót nem fogadunk el, s a visszajelzések szerint ez üdítően hat a közönségre.

rap: Így például egy-egy koncerten belül nemcsak a korstílusok, de a művészi összeállások is váltakoznak.

BGY: Tavaly volt is olyan kritikusunk, aki koncepciótlanságot emlegetett, de ezt mi büszkén vállaljuk, mert nem akarunk semmiféle tematikát sulykolni - sem az egyes koncerteken, sem a fesztivál egészén. Ezt jelenti a mottónk gyanánt emlegetett élvezet szabadsága, s ez idén még erőteljesebben lesz jelen, hiszen a programban egymás mellett szerepelnek majd angol barokk énekesek és kortárs ütősök, tangók és szonáták.

rap: Hogyan simul a komolyzenei programhoz a fesztivál könnyűzenei szakasza?

BGY: Aki látta tavaly Kocsis Zoltánt vagy Joshua Bellt fellépés után a késő esti funkykoncerten bulizni, az nyilván megérti a fesztivál két felének egységét. De itt sem akarunk valami komolykodó koncepcióval előállni: egyszerűen nívós és szórakoztató levezetést szeretnénk a napi programok után - ezeken a koncerteken is a lehető legváltozatosabb zenei világokat felvonultatva. Egyetlen szempont alapján válogattunk: minden produkció legyen élvezetes.