rés a présen - Az írók felelősségéről - Tasnádi István drámaíró

  • .
  • 2009. november 19.

Trafik

rés a présen: Az idén nyolcadik alkalommal lesz Kortárs Drámafesztivál, november 20. és 28.
között. Több minőségedben is jelen leszel.

Tasnádi István: Úgy tudom, íróként és rendezőként leszek ott, esetleg még hozzászólok a konferencián, és lehetek irodalmi egzotikum az iskolaprogramban mint élő szerző.

rap: Miért fontos ez a szemle, hogyan válogatnak, és mit mérnek itt?

TI: Egy budapesti előadásnak egy budapesti fesztiválon nyilván nem elsősorban a helyi, hanem a nemzetközi szakmai közönséggel való találkozás jelenti a kihívást. Például szeptemberben már bemutattuk a Fédra fitnesz című darabomat a nyitrai fesztiválon, de most először az eredeti helyszínen tudják megnézni a külföldi érdeklődők, és ez nagy lehetőség, hisz erre a közegre találtuk ki, itt működik a legjobban.

rap: Kik a legfontosabb kortárs drámaírók számodra? Milyen helyzetben vagyunk drámában a nagyvilághoz képest?

TI: Nincs olyan markáns, homogén karaktere a magyar kortárs drámának, mint mondjuk a németnek, az orosznak vagy az írnek. Nálunk egymás mellett alkotó szerzők vannak, akiknek szinte kimutathatatlan a hatásuk egymásra. Egészen más nyelvet használ Háy János, mint mondjuk Forgách András vagy Térey János. Hozzám legközelebb Térey Nibelung-lakóparkja áll, ez a fajta archaizáló posztmodern stíljáték, ami talán a Fédra is.

rap: Két éve van a fesztiválon úgynevezett iskolaprogram is, miféle kezdeményezés ez?

TI: Az iskolák választanak maguknak egy-egy írót, felkészülnek egy drámájából, aztán az író kimegy az iskolába, és beszélgetnek a darabról, a színházról, a szakmáról, és hogy egyáltalán mire jó ez az egész. A Krétakörben jó néhányszor voltunk kinn iskolákban, de ott általában vagy drámatagozatos, vagy egy színházrajongó pedagógus által felkészített elitcsapattal találkoztunk, itt viszont mindkétszer olyan osztályban voltam, akiknek csak halvány elképzelésük volt a színházról. Már azon is elképedtek, hogy az író bácsi nem derékig érő ősz szakállal és járókerettel érkezett a beszélgetésre. Számomra sokkoló élmény volt, hogy a színház mennyire nem része egy átlag mai fiatal életének. Sehol nem vagyunk a nethez, a filmhez vagy egy jó koncerthez képest. Ha nem leszünk elég érdekesek, pontosak és provokatívak, a színház néhány évtizeden belül vegetáló skanzenintézmény lesz. Ez a kortárs színházcsinálók, így az írók felelőssége is.

rap: Az anyja, de mennyire így van ez, ha meg nem sértelek! Mi a következő színházi projekted?

TI: Pár hét múlva - részben a Fédra alkotóival, részben az Örkény Színház színészeivel - mutatjuk be új darabomat, a Kupidót. A történet egy szvingerklubban játszódik (és egy tavaly májusi Magyar Narancs-cikk ihlette). Ezúttal sem színházban játsszuk az előadást, hanem - a jelenlegi állás szerint - az Iparművészeti Múzeum egyik működő terében, Medici-korabeli falikárpitok között. Ezúttal sem lesz színházi világítás és egyéb teátrális hókuszpókusz. Csak a színész lesz és a szöveg. És a "talált tér".

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.