rés a présen - Az üdülő portása - Bokros Csaba gitáros

  • .
  • 2011. május 19.

Trafik

rés a présen: A Dereng együttes a bemutatkozó koncertjére készül, de máris legendás. Mitől is? Bokros Csaba: Ez persze egy vicc.
Arra utal, hogy Ádám és én is sokéves zenei múlttal rendelkezünk. Tehát igazi legendák vagyunk, én például kocsival kell, hogy járjak, mert lépni nem tudok az autogramkérőktől.

rap: Mire szövetkeztetek Mestyán Ádámmal?

BCS: Hobbiprojektnek indult. Ádám keresett meg, és sokáig csak ketten zenélgettünk, én akkor még az IHM (Isten Háta Mögött) tagja voltam. Hamar kiderült, hogy tudunk és szeretünk együtt zenélni; felvettünk 2010-ben háromszámot, amit ma már nem vállalunk. Na jó, egyet közülük igen. Aztán egyre inkább igazi együttesséakartunk alakulni, és hosszas keresgélés után rátaláltunk Page-re és Nárciszra (Pap Dávid, Máris Viktor). Nagyon fontosak, nélkülük nem lenne Dereng.

rap: Mi a stíluscsapás?

BCS: Nem döntöttük el előre, hogy milyen zenét fogunk játszani, tehát amit hallasz, az az, ami ebből a dologból kijött. Alapvetően egy jól odavágós kemény muzsika, amiben keveredik a tulokegyszerű döngölős, megmozgatós stílus, a nyakatekert, általam imádott matekriffekkel, csipetnyi népies vonal, só, bors. És erre jön rá Nárcisz zseniális éneke, ami magyar szövegekkel, hol dallamosan, hol ordítva jelenik meg. Page pedig gyönyörűen megalapoz a néhol csöppet sem egyszerű ritmusoknak.

rap: Az IHM hogyan szerepel a te személyes történetedben, és az IHM-ében te?

BCS: Csupán alapítója, és 11 éven át az egyik gitárosa voltam. Nagyon fontos volt az életemben, de egy idő után elfáradtam, és az új zenei irányukban sem találtam a helyemet, mert oda nem második gitár, hanem billentyű kellett. De nem volt semmi harag, sőt egy hatalmas koncerten búcsúztam el a közönségtől, együtt játszva és összeölelkezve az utódommal, Sándor Danival.

rap: Furcsa lemezbemutatót tartott a Dereng.

BCS: Felvettünk két számot a SuperSizeRecording stúdióban, és egyből kiraktuk a Lángológitárok oldalra, ahonnan le lehet tölteni. Nem hiszek a nagylemezes dologban már, legalábbis ezen a szinten, ahol mi tartunk. Azt tervezzük, hogy továbbra is két-három számonként fogunk felvenni és megjelentetni.

rap: Az első élő lemezbemutató mikor lesz és kivel?

BCS: Május 21-én a Tündérgyárban, a Kollapsszel. Nagyszerű bulira készülünk, elképesztő energiák gyűlnek a zenekarban, muszáj ezt egy koncerten kiadnunk. Ha sikeres, akkor jöhet a többi. Bár első fellépésünk lesz, nem az ilyenkor előforduló csetlős-botlós, pironkodós színpadra állást tervezzük.

rap: Terveztek-e jövőt?

BCS: Igen, mindenképpen. Ha másoknak is tetszik, akkor rendes koncertezéssel, ha nem, akkor a magunk örömére.

rap: Van-e a zenén kívül életed?

BCS: Igen, van egy fiam. Amúgy egy szakszervezeti üdülőben vagyok portás.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.