rés a présen - Az üdülő portása - Bokros Csaba gitáros

  • .
  • 2011. május 19.

Trafik

rés a présen: A Dereng együttes a bemutatkozó koncertjére készül, de máris legendás. Mitől is? Bokros Csaba: Ez persze egy vicc.
Arra utal, hogy Ádám és én is sokéves zenei múlttal rendelkezünk. Tehát igazi legendák vagyunk, én például kocsival kell, hogy járjak, mert lépni nem tudok az autogramkérőktől.

rap: Mire szövetkeztetek Mestyán Ádámmal?

BCS: Hobbiprojektnek indult. Ádám keresett meg, és sokáig csak ketten zenélgettünk, én akkor még az IHM (Isten Háta Mögött) tagja voltam. Hamar kiderült, hogy tudunk és szeretünk együtt zenélni; felvettünk 2010-ben háromszámot, amit ma már nem vállalunk. Na jó, egyet közülük igen. Aztán egyre inkább igazi együttesséakartunk alakulni, és hosszas keresgélés után rátaláltunk Page-re és Nárciszra (Pap Dávid, Máris Viktor). Nagyon fontosak, nélkülük nem lenne Dereng.

rap: Mi a stíluscsapás?

BCS: Nem döntöttük el előre, hogy milyen zenét fogunk játszani, tehát amit hallasz, az az, ami ebből a dologból kijött. Alapvetően egy jól odavágós kemény muzsika, amiben keveredik a tulokegyszerű döngölős, megmozgatós stílus, a nyakatekert, általam imádott matekriffekkel, csipetnyi népies vonal, só, bors. És erre jön rá Nárcisz zseniális éneke, ami magyar szövegekkel, hol dallamosan, hol ordítva jelenik meg. Page pedig gyönyörűen megalapoz a néhol csöppet sem egyszerű ritmusoknak.

rap: Az IHM hogyan szerepel a te személyes történetedben, és az IHM-ében te?

BCS: Csupán alapítója, és 11 éven át az egyik gitárosa voltam. Nagyon fontos volt az életemben, de egy idő után elfáradtam, és az új zenei irányukban sem találtam a helyemet, mert oda nem második gitár, hanem billentyű kellett. De nem volt semmi harag, sőt egy hatalmas koncerten búcsúztam el a közönségtől, együtt játszva és összeölelkezve az utódommal, Sándor Danival.

rap: Furcsa lemezbemutatót tartott a Dereng.

BCS: Felvettünk két számot a SuperSizeRecording stúdióban, és egyből kiraktuk a Lángológitárok oldalra, ahonnan le lehet tölteni. Nem hiszek a nagylemezes dologban már, legalábbis ezen a szinten, ahol mi tartunk. Azt tervezzük, hogy továbbra is két-három számonként fogunk felvenni és megjelentetni.

rap: Az első élő lemezbemutató mikor lesz és kivel?

BCS: Május 21-én a Tündérgyárban, a Kollapsszel. Nagyszerű bulira készülünk, elképesztő energiák gyűlnek a zenekarban, muszáj ezt egy koncerten kiadnunk. Ha sikeres, akkor jöhet a többi. Bár első fellépésünk lesz, nem az ilyenkor előforduló csetlős-botlós, pironkodós színpadra állást tervezzük.

rap: Terveztek-e jövőt?

BCS: Igen, mindenképpen. Ha másoknak is tetszik, akkor rendes koncertezéssel, ha nem, akkor a magunk örömére.

rap: Van-e a zenén kívül életed?

BCS: Igen, van egy fiam. Amúgy egy szakszervezeti üdülőben vagyok portás.

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.