rés a présen - Hacsak nem az autentikum evolúciója - Lukács László társulatvezető

  • .
  • 2010. augusztus 5.

Trafik

rés a présen: Mióta létezik a Kompánia, és milyen színházként definiálja magát? Lukács László: A Budakeszi Kompánia Színházi Műhely 2001 óta működik alternatív színházként, de a nevünket 1996-ban adtuk magunknak egy gyerekszínjátszó táborban. A gyerek- és diákszínjátszással azóta sem hagytunk fel, létrehoztuk a Mezei Mária Művészeti Iskolát és a Széchenyi István Általános Iskola művészeti tagozatát Budakeszin, miközben "vidéki" alternatív színház vagyunk, ami manapság majdnem lehetetlen küldetés.
Kutatásaink középpontjában nem feltétlenül az előadások létrehozása áll, hanem az ember és a színház. A tagok közül bárki ugyanúgy nevezheti magát színésznek, drámatanárnak, az Angara zenekar tagjának vagy népzenésznek.

rap: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom (Karnevál-Lakodalom), Othello kommentárok, Tótferi, Ördöngös idők, Marlon és Marion. Nagyon széles a repertoárotok. Milyen munkamódszerrel készülnek a darabok?

LL: A szívünkhöz közel álló alkotásokat dolgozzuk fel. A Tótferi keveset játszott darab, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotása, és a "mesére" épít. A Marlon és Marion tulajdonképpen ősbemutató is, kísérlet arra, hogy Háy művészetére ne a népszínmű kisrealista sztereotípiái felől tekintsünk. Az Ördöngös idők pedig az észt "népi rablét" megéneklése. A munkamódszer mindig más. A zene-mozgás-beszéd egyenrangúsága folyamatos kutatási terület minden darabnál.

rap: A Zsámbéki Bázison rezidens társulat vagytok, min alapszik az együttműködés?

LL: A gyerekszínjátszó időkbe nyúlik vissza, még Zsámbéki Gábor is zsűrizte egyik darabunkat. "Zseniálisan kaotikusnak" nevezte, és ez a káosz azóta is tart. Hatodik éve hozunk létre egy hónapos próbafolyamattal önálló darabot a Bázison. Első a Haladék volt, Bergman Fafestménye alapján, ez a Back to Babylon nemzetközi projekt kezdetének időpontja is. Egyre több partnert vonhattunk be az évek során a közös munkába, akikkel Közép-Európa aktuális történelmi és társadalmi vonatkozásait, valamint az autentikum evolúcióját kutatjuk.

rap: Idén is Krzysztof Zilinsky lengyel rendező rendezi a társulatot. Mi a közös munka lényege? Miért Schulz a kiindulás?

LL: Az opolei Egy Vers Színházával 2004-ben, Kazincbarcikán ismerkedtünk meg. Megfogott minket Grotowskit és Kantort idéző színházi világuk. Színházuk "szerzői" színház, nem játszanak "előre" megírt darabokat. Schulz világa mitikus út a szabadsághoz, ami a gyerekkori látásmód újra megtalálásán alapul. Időkezelése Bergson, Proust, Joyce, Krúdy világának felidézése.

rap: Titeket is érint a jelenlegi, független színházakat sújtó állapot, miben látod a megoldást?

LL: A széles társadalmi konszenzusban, a párbeszédben, az alternatív színházak társadalmi szerepének elismerésében, a művészet napi politikától való függetlenségében (miközben a színháznak társadalmi problémákkal kell foglalkoznia), egy jól működő törvényben.

rap: Nyáron és ősszel milyen előadásokat láthatunk még tőletek?

LL: Augusztus 12-től 15-ig Zsámbékon Schulz-bemutató, augusztus 21-én Budakeszin családi napon Angara-koncert, aztán ugyanitt szeptemberben a Támasz Családsegítő egyesület szervezésében színházi napon veszünk részt, október 9-től 16-ig Mezei Mária-emlékhetet szervezünk. Novemberben Sepsiszentgyörgyre megyünk, decemberben Háy János Herner Ferike faterja, bemutató a Szkéné Színházban.

Figyelmébe ajánljuk