rés a présen - Hacsak nem az autentikum evolúciója - Lukács László társulatvezető

  • .
  • 2010. augusztus 5.

Trafik

rés a présen: Mióta létezik a Kompánia, és milyen színházként definiálja magát? Lukács László: A Budakeszi Kompánia Színházi Műhely 2001 óta működik alternatív színházként, de a nevünket 1996-ban adtuk magunknak egy gyerekszínjátszó táborban. A gyerek- és diákszínjátszással azóta sem hagytunk fel, létrehoztuk a Mezei Mária Művészeti Iskolát és a Széchenyi István Általános Iskola művészeti tagozatát Budakeszin, miközben "vidéki" alternatív színház vagyunk, ami manapság majdnem lehetetlen küldetés.
Kutatásaink középpontjában nem feltétlenül az előadások létrehozása áll, hanem az ember és a színház. A tagok közül bárki ugyanúgy nevezheti magát színésznek, drámatanárnak, az Angara zenekar tagjának vagy népzenésznek.

rap: Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom (Karnevál-Lakodalom), Othello kommentárok, Tótferi, Ördöngös idők, Marlon és Marion. Nagyon széles a repertoárotok. Milyen munkamódszerrel készülnek a darabok?

LL: A szívünkhöz közel álló alkotásokat dolgozzuk fel. A Tótferi keveset játszott darab, a kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotása, és a "mesére" épít. A Marlon és Marion tulajdonképpen ősbemutató is, kísérlet arra, hogy Háy művészetére ne a népszínmű kisrealista sztereotípiái felől tekintsünk. Az Ördöngös idők pedig az észt "népi rablét" megéneklése. A munkamódszer mindig más. A zene-mozgás-beszéd egyenrangúsága folyamatos kutatási terület minden darabnál.

rap: A Zsámbéki Bázison rezidens társulat vagytok, min alapszik az együttműködés?

LL: A gyerekszínjátszó időkbe nyúlik vissza, még Zsámbéki Gábor is zsűrizte egyik darabunkat. "Zseniálisan kaotikusnak" nevezte, és ez a káosz azóta is tart. Hatodik éve hozunk létre egy hónapos próbafolyamattal önálló darabot a Bázison. Első a Haladék volt, Bergman Fafestménye alapján, ez a Back to Babylon nemzetközi projekt kezdetének időpontja is. Egyre több partnert vonhattunk be az évek során a közös munkába, akikkel Közép-Európa aktuális történelmi és társadalmi vonatkozásait, valamint az autentikum evolúcióját kutatjuk.

rap: Idén is Krzysztof Zilinsky lengyel rendező rendezi a társulatot. Mi a közös munka lényege? Miért Schulz a kiindulás?

LL: Az opolei Egy Vers Színházával 2004-ben, Kazincbarcikán ismerkedtünk meg. Megfogott minket Grotowskit és Kantort idéző színházi világuk. Színházuk "szerzői" színház, nem játszanak "előre" megírt darabokat. Schulz világa mitikus út a szabadsághoz, ami a gyerekkori látásmód újra megtalálásán alapul. Időkezelése Bergson, Proust, Joyce, Krúdy világának felidézése.

rap: Titeket is érint a jelenlegi, független színházakat sújtó állapot, miben látod a megoldást?

LL: A széles társadalmi konszenzusban, a párbeszédben, az alternatív színházak társadalmi szerepének elismerésében, a művészet napi politikától való függetlenségében (miközben a színháznak társadalmi problémákkal kell foglalkoznia), egy jól működő törvényben.

rap: Nyáron és ősszel milyen előadásokat láthatunk még tőletek?

LL: Augusztus 12-től 15-ig Zsámbékon Schulz-bemutató, augusztus 21-én Budakeszin családi napon Angara-koncert, aztán ugyanitt szeptemberben a Támasz Családsegítő egyesület szervezésében színházi napon veszünk részt, október 9-től 16-ig Mezei Mária-emlékhetet szervezünk. Novemberben Sepsiszentgyörgyre megyünk, decemberben Háy János Herner Ferike faterja, bemutató a Szkéné Színházban.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.