rés a présen - Iránytűm Bartók "világzenéje" - Borbély Mihály zenész

  • .
  • 2010. május 20.

Trafik

rés a présen: Május 14-én a Folkfesten a Fonóban Batyuval léptetek fel. Jól összeszokott felállásról van szó? Borbély Mihály: Évtizedek óta ismerjük egymást, ám ez a duózás nem régi.

A Quartet B Üveghegy című lemezére írtam egy számot, melyben egy régi vágyam valósult meg: a szaxofonom egy igazi magyar ritmusszekcióval, Batyu tánclépéseinek ritmusával és ütőgardonjának lüktetésével együtt szólal meg. Ezt jó párszor koncerten is előadtuk, mindig nagy sikerrel. A Folkfestre egy félórás programmal készültünk, melyben sok hagyományos, illetve annak nyomán létrejött újraértelmezés szerepelt.

rap: A Binder-Borbély-duó és a Borbély Műhely helye hol van épp az életedben?

BM: A Borbély Műhely a legfontosabb zenekarom mostanában. Második, tavaly megjelent Hommage a Kodály lemezünket sok helyen mutattuk be, eljutunk külföldi fesztiválokra is, és állandó klubunk működik Szentendrén. Boldog vagyok, hogy ilyen kollégákkal - Szabó Dani, Horváth Balázs és Baló István - játszhatok, ez tényleg egy műhely. A Binder-Borbély-duóval sajnos ritkán játszunk, zenénk a kortárs zene és a dzsessz határán mozog, csak koncertkörülmények között és jó hangversenyzongorával működik ez a program. A Quartet B két muzsikussal kiegészülve egy új formáció, a Balkán Jazz Project magja, mely nem a divatos "esztrád-Balkánt" játssza, inkább izgalmas kísérlet. Nemrég Theodosii Spassovval, a világhírű bolgár kavalossal koncerteztünk, s hamarosan lemez formájában is megjelenik ez az anyag. Természetesen továbbra is játszom a Vujicsics zenekarral, s ezek mellett sokat vendégeskedem.

rap: Te is azok közé a zenészek közé tartozol, akik a népzenéből merítik a művészetüket. Mennyire tudtál, tudnál eltávolodni tőle?

BM: Nekem a népzene viszonyítási pont, melyből az egész zenei világegyetemet értelmezem. Ma kezdem ezt tisztán látni, noha nem tartom magam népzenei szakembernek. Eltávolodni akkor sem akarok tőle, amikor úgy tűnik, hogy már más utakon járok. A bennem élő ezernyi zenét formálom újra, s ennek gyökere mindig a Kárpát-medence zenéje. Iránytűm Bartók "világzenéje".

rap: Miért a szaxofon a fő hangszered?

BM: Valószínűleg a tárogató miatt. Az első hangszerem a klarinét volt, ám nemcsak a főiskolai tanáraimtól, de a falumbéli tárogatós bácsitól is sokat tanultam. Nem véletlen, hogy ma a szoprán szaxofont tartom fő hangszeremnek, mely a legközelebb áll hozzá - persze tárogatón is sokat játszom, nemrég Tommy Víg nekem írt tárogatóversenyét mutattam be Miskolcon. A szaxofon lehetőségei nagyon gazdagok, és ennek feltárásában még mindig tanuló vagyok.

rap: A közeljövőben és nyáron mik a terveid?

BM: A nyári koncertek mellett a Balkán Jazz Project lemezen dolgozunk, s aztán ősszel új koncertlemezt veszünk fel a Borbély Műhellyel is. A Hungarian Songbook régi magyar örökzöldek feldolgozásait fogja tartalmazni, mely számokat ugyanúgy a magyar "zenei köznyelv" részének tartom, mint a több évszázados múltú népzenét.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.