rés a présen - "Mindössze 73 éve" - Mangalampalli Balamuralikrishna énekes

  • .
  • 2011. október 20.

Trafik

Mangalampalli Balamuralikrishna: Az anyám vínán (dél-indiai pengetős hangszer - a szerk.) játszott, az apám pedig nagyszerű énekes volt, és számos hangszeren zenélt. Sajnos anyám 15 nappal a születésem után meghalt.
Ettől kezdve apám csak a zenei nevelésemmel foglalkozott. Azt vettem észre, hogy egyre többen kezdtek hozzánk járni, hogy engem hallhassanak. Édesapám után Ramakrishna Pantulu tanított, aki a karnatikus zene egyik legnagyobb zeneszerzője, Tyagaraja 5. generációs, közvetlen leszármazottja. Indiában nagyon fontos a tiszta leszármazási láncolat. Természetesen a mester neve nem garancia a tanítvány muzsikájára.

rés a présen: Alig van olyan ember India történetében, aki annyi kitüntetést kapott volna, mint ön.

MB: Az egyik könyv, amit rólam írtak, ezzel a mondattal kezdődik: "Nem lesz még egy Balamuralikrishna Indiában". Rájöttem, hogy ez igaz. Hiszen a mi hagyományos zenénkben mindenkinek egyedi módon kell megnyilvánulnia, vagyis alapvetően fontos, hogy senki ne akarjon úgy énekelni vagy játszani, ahogy a mestere. A mester akkor igazi, ha önmagunkhoz kerülünk közelebb általa. Az én életem nem volt hullámvasút. Úgy éltem meg ezt a pár évtizedet, hogy folyamatosan fejlődhettem a zenében, és ezzel együtt egyre több sikert könyvelhetett el az indiai klasszikus zene is. Minden egyes nap tanultam valamit, és minden egyes koncert egyre különlegesebb és letisztultabb volt. De ezeket a sikereket nem magamnak tulajdonítom. Örülök, hogy olyan eszköz lehetek, amin keresztül ilyen sikeresen meg tud mutatkozni a zenénk. Ha engem dicsérnek, az olyan, mintha egy nagyszerű hegedűverseny után a közönség a hegedűt kezdené dicsérni.

rap: Akkoriban kezdett koncertezni, amikor még nem terjedt el a kihangosítás.

MB: Az erősítők előtti időben megesett, hogy akár 3000 embernek kellett énekelnem úgy, hogy csak a hangom erejét használhattam. Manapság az ilyesmi elképzelhetetlen - nagyon megterheli a hangot. Pedig az emberi hang, akárcsak a legtöbb hangszer, akusztikusan tud a legjobban érvényesülni. A hangosítással megkönnyítik, hogy a hallgatóság a legfinomabb rezdüléseket is meghallja, így nekünk, énekeseknek több energiánk marad mosolyogni.

rap: 81 éves, és még ma is turnézik (Budapesten október 29-én, a Trafóban lép fel). Honnan nyeri az energiát?

MB: A zenéből. Persze minden zenész ezt válaszolja. Időtlen idők óta nem gyakorlok, és nem is gondolkozom a zenén, de annyi koncertet adok, amennyit csak lehet, mert ott, az éles helyzetekben születik meg valami megfoghatatlan. Arról is meg vagyok győződve, hogy az éneklés jót tesz az egészségnek. Ha jó levegőn énekelsz, rengeteg oxigén jut a szervezetedbe, és a véráramon keresztül táplálja a belső szerveket és a tested minden apró részét. A lelket ugyancsak jól karbantartja a zene. 81 év valóban nem kevés - igaz, mindössze 73 éve koncertezem.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.