rés a présen - "Mindössze 73 éve" - Mangalampalli Balamuralikrishna énekes

  • .
  • 2011. október 20.

Trafik

Mangalampalli Balamuralikrishna: Az anyám vínán (dél-indiai pengetős hangszer - a szerk.) játszott, az apám pedig nagyszerű énekes volt, és számos hangszeren zenélt. Sajnos anyám 15 nappal a születésem után meghalt.
Ettől kezdve apám csak a zenei nevelésemmel foglalkozott. Azt vettem észre, hogy egyre többen kezdtek hozzánk járni, hogy engem hallhassanak. Édesapám után Ramakrishna Pantulu tanított, aki a karnatikus zene egyik legnagyobb zeneszerzője, Tyagaraja 5. generációs, közvetlen leszármazottja. Indiában nagyon fontos a tiszta leszármazási láncolat. Természetesen a mester neve nem garancia a tanítvány muzsikájára.

rés a présen: Alig van olyan ember India történetében, aki annyi kitüntetést kapott volna, mint ön.

MB: Az egyik könyv, amit rólam írtak, ezzel a mondattal kezdődik: "Nem lesz még egy Balamuralikrishna Indiában". Rájöttem, hogy ez igaz. Hiszen a mi hagyományos zenénkben mindenkinek egyedi módon kell megnyilvánulnia, vagyis alapvetően fontos, hogy senki ne akarjon úgy énekelni vagy játszani, ahogy a mestere. A mester akkor igazi, ha önmagunkhoz kerülünk közelebb általa. Az én életem nem volt hullámvasút. Úgy éltem meg ezt a pár évtizedet, hogy folyamatosan fejlődhettem a zenében, és ezzel együtt egyre több sikert könyvelhetett el az indiai klasszikus zene is. Minden egyes nap tanultam valamit, és minden egyes koncert egyre különlegesebb és letisztultabb volt. De ezeket a sikereket nem magamnak tulajdonítom. Örülök, hogy olyan eszköz lehetek, amin keresztül ilyen sikeresen meg tud mutatkozni a zenénk. Ha engem dicsérnek, az olyan, mintha egy nagyszerű hegedűverseny után a közönség a hegedűt kezdené dicsérni.

rap: Akkoriban kezdett koncertezni, amikor még nem terjedt el a kihangosítás.

MB: Az erősítők előtti időben megesett, hogy akár 3000 embernek kellett énekelnem úgy, hogy csak a hangom erejét használhattam. Manapság az ilyesmi elképzelhetetlen - nagyon megterheli a hangot. Pedig az emberi hang, akárcsak a legtöbb hangszer, akusztikusan tud a legjobban érvényesülni. A hangosítással megkönnyítik, hogy a hallgatóság a legfinomabb rezdüléseket is meghallja, így nekünk, énekeseknek több energiánk marad mosolyogni.

rap: 81 éves, és még ma is turnézik (Budapesten október 29-én, a Trafóban lép fel). Honnan nyeri az energiát?

MB: A zenéből. Persze minden zenész ezt válaszolja. Időtlen idők óta nem gyakorlok, és nem is gondolkozom a zenén, de annyi koncertet adok, amennyit csak lehet, mert ott, az éles helyzetekben születik meg valami megfoghatatlan. Arról is meg vagyok győződve, hogy az éneklés jót tesz az egészségnek. Ha jó levegőn énekelsz, rengeteg oxigén jut a szervezetedbe, és a véráramon keresztül táplálja a belső szerveket és a tested minden apró részét. A lelket ugyancsak jól karbantartja a zene. 81 év valóban nem kevés - igaz, mindössze 73 éve koncertezem.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.