tévésmaci - A sül dorombül

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Sztupa és Troché igyekezett minél gondosabban kiválasztani a követet, akit a Törökőrre menesztenek, hiszen létfontosságú volt, hogy vissza is jöjjön. Arról nem is beszélve, hogy ők meg bejussanak.
A ligeti kaland után logikusnak tűnt az Öreg Halhoz fordulni, de Sztupa olyat akart, aki személyében is hordozza, mintegy felmutatja azt az igen kecsegtető ajánlatot, amit a törökőrieknek, pontosabban a vezérüknek, Jakénak tenni akarnak. Erre pedig teljesen alkalmatlannak látszott a szomszéd telep főnöke, s lássuk be, az istvánmezeieknek (ahonnan az előző részben Halat megismertük) semmiféle renoméjuk nem volt Törökőrön. Kutyába se vették őket, Öreg Halat persze korrekt üzlet- és ellenfélnek tartották, mikor hogy, de egyszersmind a senkik vezérének is. Az meg ide kevés. Troché többször felvetette, hogy a legjobb mégis az lenne, ha ő maga menne, mert nála biztatóbb úgysem bír senki sem lenni, s ha ő megbiztat valakit, hát annak több sem kell. Sztupa azonban ellenállt, nem is azért, mert különösebben féltette Trochét, hanem mert az volt az előírás. Az állt a szabályzatban, hogy ne. Végül egy feltörekvő színésznő ment, egy sporttáskányi vadonatúj bankóval, tiszta pénzzel, és valami albán dalt fütyült útközben.

Albán dalok néha vannak a tévében is, próbáljuk meg, hátha épp ezen a héten is.

Pénteken este hétkor a Dunán egy 1951-es feket-fehér western kezdődik, A bosszú völgye Burt Lancasterrel. A dolgozat a fiú és a jöttment, a betolakodó családias problematikumán agyal, kevés sikerrel. Egy óra múlva ott vagyok a Filmmúzeumon, mert adják az Egészséges erotikát, s nagyon bírom, amikor Rajhona rázza a kefirt. Vagy a joghurtot.

Szombatra is ezen a csatornán hagyom a tévét, mert már délben (13.05) elkezdik az V. Henriket régi angol filmen (a hülye I. Henrik nyilván hajnalban volt). Éjjel az m1-en (23.35-kor) egy dél-afrikai próbálkozás érdemel figyelmet (tudniillik: az önökét), a Szomjas föld mondhatni vadiúj, 2008-as darab, bár 1913-ban játszódik, s egy fekete orvos a hőse - aki visszatér, brrr!

Vasárnap aztán adunk az ekrán testinek, lévén ugyanakkor ugyanott most régi (1948-as) angol Hamlet lesz (a Filmmúzeumon, 13.05-kor, na, kivel?). Este nyolckor a Joker óta kedvencem (basta, jókor szerettem meg), Heath Ledger játszik a tv2-n egy 2003-as Ned Kellyben (A törvényenkívüli), gondolom, okkal teszem fel, hogy csak jobb lesz, mint Mick Jagger volt ugyanebben a szerepben. A Dunán 22.45-kor egy derekas önismétlés Aki Kaurismäkitól a Külvárosi fények (2006). 23.35-kor egy legenda jő el az m2-re, ám én már alszok az 1962-es Harakiri alatt. A foglalkoztatási gondok e drámai röpirata, fogadok, hogy mára elvesztette minden érdekességét. Viszont az MGM-en 0,20-kor kezdődik a Vád tanúja, amit azért kéne megnéznem, mert Marlene Dietrich szerelmes volt a nagyanyámba (a Lujzi nénibe). 0.35-kor az első komcsiban lenyomott katasztrófafilm, a Pokoli torony az RTL Klubon 1974-ből? Ne má'.

Hétfőn este kilenckor megnézem az Arcokat kilencedszer a Filmmúzeumon, aztán rosszul leszek.

Kedden látjuk John Huston szánalmas kísérletét arra, hogy ellopja Fábri Zoltán Két félidő a pokolban c. filmjét, de sajna a Menekülés a győzelembe (RTL Klub; 11.25) akkor is tré, ha játszik benne Pelé (ez egy vers). 0.50-kor a tv2-n Sopsits Árpád hideg fényű önvallomása, a Torzók 2001-ből.

Szerdán a legjobb szándékkal, a legnyitottabb lélekkel sem hiszem el, hogy az m1-en 23.30-kor nyomott 2003-as Szamuráj a hét végi Harakiri folytatása lenne, inkább szerintem Ambrus Kyri folytatása. Vagy Pirié. Déli kettőkor a Filmmúzeumon lesz egy igazi Fábri-film is, pedig az lett volna az igazán nagy hecc, ha John Huston vagy valamelyik másik hollywoodi veterán a Fábián Bálint találkozása Istennel című, viszonylag kései munkáját akarja ellopni. Nincs az az isten, szerintem.

Csütörtökön nemcsak a sütőtököm kerül sorra, de a vombatom is, mert a tévében úgysem lesz semmi. A tévében sosincs semmi, minél több csatornája van az embernek, annál több a semmi. Hát ne tévézzenek a jelenlétemben!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.