rés a présen - A viszketegség

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Forrai Krisztián, Popbitch - dj, újságíró, a Kollektiva csapat egyharmada rés a présen: Hogyan néz ki ma a budapesti partiszíntér, milyen irányzatok vannak? Forrai Krisztián: Ha az underground elektronikus tánczenéket nézzük, a budapesti színtér az elmúlt pár évben egyre "trendkövetőbb" a London-Berlin-Párizs viszonylathoz képest. Kialakult tábora van a minimálnak, a dubstepnek és az "újelektrónak", és a Nyugaton most nagyon pörgő fidget house is gyorsan gyökeret vert.
Persze vannak még betömetlen lyukak, mint a bassline vagy a 2step, vagy az angolszászoknál dívó bmore, a brazil baile funk, a portugál/angolai kuduro, de hát ezekhez meg kéne tanulnunk rendesen segget rázni. És én hiányolom a hangsúlyosabb breakcore jelenlétet is.

rap: Mi a Kollektiva színtere?

FK: Rave-bulikat csinálunk, mert zeneileg nem tudjuk körülírni, de nálunk kézfelrakós-ördögvillázós-headbangelős-megőrülős a hangulat. Vicces, hogy közben visszajöttek új formában a kilencvenes évek eleji angol rave zenék, amiken felnőttünk. Jó időben voltunk jó helyen, mert ott lappangott az igény erre az "újgenerációs" fiatal budapesti club kidekben, mi meg elkaptunk egy fonalat. Kis túlzással a MySpace-nek köszönhetjük a közönségünket, ott építettük ki a színterünket.

rap: Miért és hogyan kerültél bele ebbe a körbe?

FK: A miértje szerintem ugyanaz, ami mindenki másnál: a viszketegség, hogy a közönséggel megoszd, megszerettesd azokat a zenéket, amiken rajta vagy. A hogyanja pedig úgy volt, hogy én kb. 2004 óta csinálok bulikat és dj-zek, aztán 2006 körül felfigyeltem a Kollektivára, akik Székesfehérváron nyomultak, majd Budapesten kezdtek mozgolódni. Játszottam az első nagy bulijukon a Trafóban, ahol Kissy Sell Out volt a külföldi vendég, aki akkor még eléggé ismeretlen volt. Kiderült, hogy a kollektivások ugyanúgy gondolkodnak, mint én, hamarosan bevettek a csapatba.

rap: Mi vezet a meghívottak kiválasztásakor?

FK: Kezdettől az volt az elv, hogy inkább ritkábban legyenek bulik, de durranjanak nagyot. A trafós esteknél még a környező országok hasonszőrű dj-it, teamjeit hívtuk meg, nem titkoltan networking szándékkal is. Aztán kinőttük a pincét, és áttettük magunkat a Merlinbe, ahova el tudjuk hívni a legfelkapottabb arcokat is, akik sokszor arcátlanul drágák. De nem ez a fő, hanem hogy nekünk tetsszen, amit csinálnak. Jó példa erre a tavaly októberi bulink, ahová két barcelonai fellépőt hívtunk, akiket a kutya sem ismert rajtunk kívül, mégis telt ház volt. Simán tudnánk parasztvakító külföldi előadókat hívni, ha a pénzre mennénk, de a pozitív renomé sokkal többet ér.

rap: Kik voltak eddig a legjobbak és kiket ajánlasz a közeli jövőre?

FK: A már említett Kissy Sell Out 2007-ben és most januárban is nagyon odatette magát, mindkét bulija feledhetetlenre sikerült. A Pókember-maszkot viselő olasz Bloody Beetroots a metálkoncertekével vetekedő reszelés miatt emlékezetes, a Chivel közösen szervezett Switch pedig azért, mert nem jött el, pedig úgy vártuk, mint a Messiást. Legközelebb február 28-án lesz Kollektiva Klub, oda a tavalyi év egyik legjobb angol klubestjének választott Moda házigazdái, Jaymo és Andy George jönnek, de lesz meglepetés is.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.