rés a présen - A viszketegség

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Forrai Krisztián, Popbitch - dj, újságíró, a Kollektiva csapat egyharmada rés a présen: Hogyan néz ki ma a budapesti partiszíntér, milyen irányzatok vannak? Forrai Krisztián: Ha az underground elektronikus tánczenéket nézzük, a budapesti színtér az elmúlt pár évben egyre "trendkövetőbb" a London-Berlin-Párizs viszonylathoz képest. Kialakult tábora van a minimálnak, a dubstepnek és az "újelektrónak", és a Nyugaton most nagyon pörgő fidget house is gyorsan gyökeret vert.
Persze vannak még betömetlen lyukak, mint a bassline vagy a 2step, vagy az angolszászoknál dívó bmore, a brazil baile funk, a portugál/angolai kuduro, de hát ezekhez meg kéne tanulnunk rendesen segget rázni. És én hiányolom a hangsúlyosabb breakcore jelenlétet is.

rap: Mi a Kollektiva színtere?

FK: Rave-bulikat csinálunk, mert zeneileg nem tudjuk körülírni, de nálunk kézfelrakós-ördögvillázós-headbangelős-megőrülős a hangulat. Vicces, hogy közben visszajöttek új formában a kilencvenes évek eleji angol rave zenék, amiken felnőttünk. Jó időben voltunk jó helyen, mert ott lappangott az igény erre az "újgenerációs" fiatal budapesti club kidekben, mi meg elkaptunk egy fonalat. Kis túlzással a MySpace-nek köszönhetjük a közönségünket, ott építettük ki a színterünket.

rap: Miért és hogyan kerültél bele ebbe a körbe?

FK: A miértje szerintem ugyanaz, ami mindenki másnál: a viszketegség, hogy a közönséggel megoszd, megszerettesd azokat a zenéket, amiken rajta vagy. A hogyanja pedig úgy volt, hogy én kb. 2004 óta csinálok bulikat és dj-zek, aztán 2006 körül felfigyeltem a Kollektivára, akik Székesfehérváron nyomultak, majd Budapesten kezdtek mozgolódni. Játszottam az első nagy bulijukon a Trafóban, ahol Kissy Sell Out volt a külföldi vendég, aki akkor még eléggé ismeretlen volt. Kiderült, hogy a kollektivások ugyanúgy gondolkodnak, mint én, hamarosan bevettek a csapatba.

rap: Mi vezet a meghívottak kiválasztásakor?

FK: Kezdettől az volt az elv, hogy inkább ritkábban legyenek bulik, de durranjanak nagyot. A trafós esteknél még a környező országok hasonszőrű dj-it, teamjeit hívtuk meg, nem titkoltan networking szándékkal is. Aztán kinőttük a pincét, és áttettük magunkat a Merlinbe, ahova el tudjuk hívni a legfelkapottabb arcokat is, akik sokszor arcátlanul drágák. De nem ez a fő, hanem hogy nekünk tetsszen, amit csinálnak. Jó példa erre a tavaly októberi bulink, ahová két barcelonai fellépőt hívtunk, akiket a kutya sem ismert rajtunk kívül, mégis telt ház volt. Simán tudnánk parasztvakító külföldi előadókat hívni, ha a pénzre mennénk, de a pozitív renomé sokkal többet ér.

rap: Kik voltak eddig a legjobbak és kiket ajánlasz a közeli jövőre?

FK: A már említett Kissy Sell Out 2007-ben és most januárban is nagyon odatette magát, mindkét bulija feledhetetlenre sikerült. A Pókember-maszkot viselő olasz Bloody Beetroots a metálkoncertekével vetekedő reszelés miatt emlékezetes, a Chivel közösen szervezett Switch pedig azért, mert nem jött el, pedig úgy vártuk, mint a Messiást. Legközelebb február 28-án lesz Kollektiva Klub, oda a tavalyi év egyik legjobb angol klubestjének választott Moda házigazdái, Jaymo és Andy George jönnek, de lesz meglepetés is.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.