rés a présen - A viszketegség

  • .
  • 2009. február 12.

Trafik

Forrai Krisztián, Popbitch - dj, újságíró, a Kollektiva csapat egyharmada rés a présen: Hogyan néz ki ma a budapesti partiszíntér, milyen irányzatok vannak? Forrai Krisztián: Ha az underground elektronikus tánczenéket nézzük, a budapesti színtér az elmúlt pár évben egyre "trendkövetőbb" a London-Berlin-Párizs viszonylathoz képest. Kialakult tábora van a minimálnak, a dubstepnek és az "újelektrónak", és a Nyugaton most nagyon pörgő fidget house is gyorsan gyökeret vert.
Persze vannak még betömetlen lyukak, mint a bassline vagy a 2step, vagy az angolszászoknál dívó bmore, a brazil baile funk, a portugál/angolai kuduro, de hát ezekhez meg kéne tanulnunk rendesen segget rázni. És én hiányolom a hangsúlyosabb breakcore jelenlétet is.

rap: Mi a Kollektiva színtere?

FK: Rave-bulikat csinálunk, mert zeneileg nem tudjuk körülírni, de nálunk kézfelrakós-ördögvillázós-headbangelős-megőrülős a hangulat. Vicces, hogy közben visszajöttek új formában a kilencvenes évek eleji angol rave zenék, amiken felnőttünk. Jó időben voltunk jó helyen, mert ott lappangott az igény erre az "újgenerációs" fiatal budapesti club kidekben, mi meg elkaptunk egy fonalat. Kis túlzással a MySpace-nek köszönhetjük a közönségünket, ott építettük ki a színterünket.

rap: Miért és hogyan kerültél bele ebbe a körbe?

FK: A miértje szerintem ugyanaz, ami mindenki másnál: a viszketegség, hogy a közönséggel megoszd, megszerettesd azokat a zenéket, amiken rajta vagy. A hogyanja pedig úgy volt, hogy én kb. 2004 óta csinálok bulikat és dj-zek, aztán 2006 körül felfigyeltem a Kollektivára, akik Székesfehérváron nyomultak, majd Budapesten kezdtek mozgolódni. Játszottam az első nagy bulijukon a Trafóban, ahol Kissy Sell Out volt a külföldi vendég, aki akkor még eléggé ismeretlen volt. Kiderült, hogy a kollektivások ugyanúgy gondolkodnak, mint én, hamarosan bevettek a csapatba.

rap: Mi vezet a meghívottak kiválasztásakor?

FK: Kezdettől az volt az elv, hogy inkább ritkábban legyenek bulik, de durranjanak nagyot. A trafós esteknél még a környező országok hasonszőrű dj-it, teamjeit hívtuk meg, nem titkoltan networking szándékkal is. Aztán kinőttük a pincét, és áttettük magunkat a Merlinbe, ahova el tudjuk hívni a legfelkapottabb arcokat is, akik sokszor arcátlanul drágák. De nem ez a fő, hanem hogy nekünk tetsszen, amit csinálnak. Jó példa erre a tavaly októberi bulink, ahová két barcelonai fellépőt hívtunk, akiket a kutya sem ismert rajtunk kívül, mégis telt ház volt. Simán tudnánk parasztvakító külföldi előadókat hívni, ha a pénzre mennénk, de a pozitív renomé sokkal többet ér.

rap: Kik voltak eddig a legjobbak és kiket ajánlasz a közeli jövőre?

FK: A már említett Kissy Sell Out 2007-ben és most januárban is nagyon odatette magát, mindkét bulija feledhetetlenre sikerült. A Pókember-maszkot viselő olasz Bloody Beetroots a metálkoncertekével vetekedő reszelés miatt emlékezetes, a Chivel közösen szervezett Switch pedig azért, mert nem jött el, pedig úgy vártuk, mint a Messiást. Legközelebb február 28-án lesz Kollektiva Klub, oda a tavalyi év egyik legjobb angol klubestjének választott Moda házigazdái, Jaymo és Andy George jönnek, de lesz meglepetés is.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.