tévésmaci - A sül elnéz a messzeségbe

Sztupa a kora őszi napsütés kellős közepén állt, valami tér volt vagy kereszteződés. Tekintetét a magasba emelte, mintha a toronyház tetejére akarna felnézni, még talán pipiskedett is egy kicsit.

Mi az ördög lehet a tetőn? A felhőkarcoló valami irodaház volt, hiszen csupa üveg, húsz-harminc emeletes lakóház viszonylag kevés volt a városban. Sőt, a város nem is kimondottan számított a magas házak gyűjtőterének, de még a modern építészet "fellegvárának" sem. Inkább olyan szakadt város volt, rossz fele jártak a villamosok, nem működtek a mozgólépcsők és részeg rendőrök jöttek szembe gyakran az utcán. A boltokban kevés áru volt, címke nélküli konzervdobozok sorakoztak a polcokon, amikor kenyér jött, kisebb csődület támadt, de gyorsan feloszlott, fegyelmezettek voltak az emberek, ácsorogtak csendesen, míg a teherkocsiról lepakolták a ládákat, s kivárták, míg az eladók a kezükbe nyomtak egy veknit. Csak férfiak dolgoztak, nőt a vásárlók között is keveset lehetett látni. A boltosok kicsit koszos fehér köpenyt viseltek, rágott végű ceruzacsonk volt a fülük mögé tűzve. Troché szerint ez volt a pokol, Sztupa sem gondolta éppen a mennyek birodalmának, de le nem vette volna a szemét annak az irodaépületnek a tetejiről... Mi ellenben vegyük csak le gyorsan, mert kezdődik a tévé, azt kell néznünk. Én például úgy kezdem, hogy kihagyom a pénteket, s jó okom van rá - rossz a műsor.

Szombaton (17-én) viszont már délben kezdünk, mert Sándor Pálnak alighanem évfordulója lehet, amiért is az m1 13.10-kor a Régi idők focijával kedveskedik - neki. Senki ne szégyellje, ha 22.50-kor a Filmmúzeumra kapcsol, hogy megnézze A sárkány éve című ősrégi (1985-ös) marhaságot. Nem mintha komoly kulturális dicsőség lenne a lengyel-amerikai zsarut adó Mickey Rourke triádok elleni szerencsétlenkedését bámulni, inkább ciki. Pizzát rendelni, dvd-t kölcsönözni - annyi szép és tartalmas dolog van még az életben.

Vasárnap este kilenckor a Szabadíts meg a gonosztól c. művével köszönti az idős mestert, Sándor Pált az m2. Szex, körfolyosók, kabátlopás: Kútvölgyi Erzsébet, Major Tamás és a többiek 1978-ból. Jelentős hátránya a magyar dolgozóknak, hogy fellépésük nem ér véget a Filmmúzeumon tízkor kezdődő híres Brian De Palma-rendezvényig, mely A sebhelyesarcú címen vonult be a kollektív, ám mérsékelten szelektív filmemlékezetbe. Magam nyilván az MGM-en 22.25-kor kezdődő Tennessee-i éjszakákat választom, ami egy 1989-es svájci-német-osztrák film, de annyira svájci, hogy Johnny Cash meg Julian Sands meg hasonlók játszanak benne. Éjjel az tv2-n (kettőkor) lesz egy elég jó című film. Nem, nem az a címe, hogy elég jó, hanem az, hogy Chicago Joe, és még az is mellette szól, hogy London alvilágában játszódik, 1944-ben!

Hétfőn Sándor Pált köszönti az m1 22.20-kor a Ripacsok című filmmel, aminek legfőbb erénye talán, hogy Kern Andrást leüti a bendzsós csóka a Hé, barátom, itt van Sabata! c. spagettiwesternből és máshonnan. Én kihívnám másokhoz is, hogy azoknak is bendzsózná el a nótáját. Kilenckor Heath Leadgeres Casanova a ViaSat3-on, amilyen Joker a csávó volt, még az is lehet, hogy megnézem. Bár nem valószínű.

Kedden széttévézzük az agyunkat. Ha például a makaróniwesternek így szóba jöttek, én az RTL Klubon kezdek 14.15-kor, s "megtekintem" a Harc San Sebastianértet - már a Bell és Sebastian is a kedvencem volt, Zorán a részeges kutyáról énekelt, meg minden. Fél kilenckor a Duna Madaras Józsefet és Ozsda Erikát indítja a Köszönöm, megvagyunk című szociohorrorban, míg az MGM Albert Finneyt a Bohémek című, 1992-es ír tárgyú marhaságban. Kedvencem részeges rendőrt ad, de maguk nézzék nyugodtan a naposcsibe-gyilkosságokat Madarassal. A Bohémek után is maradok a Joseph Andrewsra, bár Tony Richardsonnak határozottan felrovom, hogy Finneyt kihagyta belőle... Aki fenn bír maradni, még itt megnézheti 0.10-kor Az Ezeregyéjszaka virágát - tudják, Pasolini ún. élettrilógiájának uccsó része.

Részemről is ez az utolsó szó.

Csütörtökön se tévézzenek! Punktum és secundum.