tévésmaci - A sül nem káposzta

  • .
  • 2009. december 3.

Trafik

Amikor Sztupa és Troché talpfát cseréltek, Sztupának fel kellett idéznie rég elveszettnek hitt emlékeit. Most én leszek a főnök, és úgy lesz, ahogy mondom - szólott, de Troché csak a vállát húzogatta, mondván, hogy máskor is így szokott lenni, miért kell ezt most külön bejelenteni, vagy ki-.
Micsoda nagyképűsködés ez már! Volt valami igazsága Trochénak, hiszen Sztupa majd' három évvel öregebb volt, és próbált is feszt aszerint viselkedni - változó sikerrel. Meg volt is köztük valami efféle munkamegosztás, arról már nem szólva, hogy mennyire hozzátartozott mindez az imázsukhoz (pontosabban a külvilág felé - munkahatékonysági okokból - közvetített képük teljességéhez). Ám Sztupa nem sok időt hagyott efféléken töprenkedni, mert eszébe jutott az első munkafázis: kell egy csákány meg egy lapát, indulj. Míg Troché a szerszámosbódé felé tartott, Sztupa így morfondírozott: a csákányosé a nehezebb munka, tehát a logikus az lenne, ha Troché csinálná, én meg lapátolnék utána. Csakhogy kétségkívül a csákányozás a nagyobb szakértelmet igénylő munka, s míg elmagyaráznám neki, hogy hol, mit és hogyan vágjon ki, lemenne a nap, és itt állnánk a nagy semmiben. Nos, az már szent igaz, hogy a talpfacsere nehéz fizikai munka, ha nem géppel csinálják, s ráadásul nagy körültekintést és szakértelmet, magabiztosságot igényel. Százszor jobb tévét nézni.

Pénteken (4-én) egy könnyű gyakorlattal kezdünk, mert lássuk be, Erasmus-ösztöndíjasnak lenni Barcelonában, az maga a húsvéti körmenet, vagy még annál is jobb - akár a tévén nézve is. Lakótársat keresünk este tíz előtt öt perccel az m2-n. A Duna tévé már kilenckor bekezdte az Egy füst alatt - Beindulva című 1995-ös amerikai jófejparádét a sok hírességgel (Harvey Keitel, Michael J. Fox, Jim Jarmusch és a többiek), de kinőttünk már a lelkesedés korából, úh. nekünk, iszapszemű rájáknak ebben az időpontban csak Clint Eastwood krimije jutna a ViaSat3-on (Véres munka), de van, ahova még mi sem süllyedünk. Inkább kivárjuk a Dunán a 23.45-öt, az Azonosítás című 1975-ös magyar film kedvéért (Lugossy László rendezésében Cserhalmi György viszi a prímet). Egy óra múlva kezdődik a tv2-n Costa Gavras 1982-es politikai röpirata, az Eltűntnek nyilvánítva.

Szombaton ladi, ladi lom. Felteszem, az RTL Klub azért veszi elő a Ben Hurt (16.20), mert készülődik a tárgyban valami gigantikus szemfényvesztés a sportcsarnokban. Sajnos nem tudom nézni, mert kedvencem, a filmplű 15.45 óta nyomatja Vinny, az 1 ügyű című minősíthetetlen baromságot, s nem fogják elhinni, Marisa Tomei művésznő ezért kapott Oscar-díjat. Este a Filmműzeón Dr. Zsiványok, 23.15-kor egy kellemes angol kosztümös rablómese.

Vasárnap a másnaposságra panaszkodó Mikulásnak taxit hívni, aztán aludni estig. A kifinomult jóízléséről messze földön híres Smaci dokumentumfilmet ajánl, a Dunán 9-kor kezdődő Ember a magasban - Philippe Petit, a kötéltáncos ugyanis elég nagy marhaságnak látszik ahhoz, hogy rábírjam önöket.

Hétfőn vagy virágokkal köszöntjük a gyárkapu előtt a kedves visszatérő komcsi elvtársakat és a szovjet csapatokat, vagy megnézzük Tommy Gavin feleségét (Andrea Roth) az m2 legkínosabb szériájában, a mindennap este kilenckor adott amerikai "thrillerek" közt. Már a mű címétől is a hideg lel: Egy baleset anatómiája. Volt délután a Filmmúzeumon, 15.35-kor Lőj a zongoristára!, de azt már annyiszor ajánlottam, hogy magam is szégyellem.

Kedden kiderül, hogy mennyire érdekes a világ, hisz a tv2 matinén nyomja Gianni Amelio 2004-es filmjét, A ház kulcsait.

Szerdán az m2 0.55-kor vetít egy francia krimit, Egy angyal, az a címe, és Richard Berry a családilag érintett nyominger benne, Elsa Zylbersteint meg, gondolom, sokan szeretik.

Csütörtökön érkezünk el végül ahhoz a filmhez, amiért egy hete bekapcsoltuk a tévét. A Duna 21.05-kor Makk Károly Szerelem című filmjét adja. Boruljunk le egy pillanatra Törőcsik Mari, Iván és Lili Darvasok, illetve Déry Tibor zsenije előtt, aztán határozzuk el, hogy nem tévézünk többet. Mert tévézni mindenki tud.

Neked ajánljuk