tévésmaci - A sül neve Rontó Pál

  • .
  • 2009. július 9.

Trafik

Most olvastam ki épp Csikós Nagy Béla Szocialista árelmélet és árpolitika című friss munkáját, úgyhogy nem lesz semmi probléma - szólt vissza az ideológiai titkár ajtajából a távozó Bútorraktár. És, jé, tényleg 1974-et írunk, milyen jól néz ki az afféle "na, húzzon már" mozdulattal, fáradtan búcsút intő Óvári elvtárs.
Bútorraktár is szakasztott olyan, mint amikor tegnap találkoztunk vele, kinn a Törökőrön. Csak a ruházata furcsa kicsit, finom bőrből készült piros (na, jó: világosbordó) hegyes orrú cipőt visel, s farzsebét fonott szalagokkal díszítő, Casucci márkájú farmernadrágot, mindehhez testhez simuló Adidas sporttrikót, fehéret piros csíkokkal a karján. Amikor elhalad a folyosón két bakfisnövény mellett (hátramozdítók Ilku Pál titkárságáról), hallja, ahogy összenevetnek: "alul digó, fölül Beckenbauer". Óvári még utána is szalajt valakit, hogy semmiképpen se felejtsen el átmenni a külügybe, Puja et. már várja (Frigyes - a szerk.). Oké, mondja ki az oda nem illő szót Bútorraktár, jelezvén, hogy ő mégiscsak egy jassz. Tetszik is neki kicsit a helyzet, de szívesen lenne kívül már a kapun. Leadja a portásnak a belépőjét, túl van a dolgon. De mi Bútorraktár nevének a nyomait kutatjuk: ekkor még nem is hívják Bútorraktárnak, még csak tiszteletet vívott ki magának, becéző szervilizmus még nem övezi, aki meri, a keresztnevén szólítja. Most viszont titkos, központi megbízatást kapott, nevet szerezhet magának. Ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle. Jaj, jobb is, ha átkapcsolunk a tévére!

Pénteken (10-én) az indokolatlanul híres olasz spiller Dzsuzeppe Tornatore A csillagos ember című 1995-ös fércművét adja az m1 23.10-kor. Ám egy és egynegyed órája megy az Elemi részecskék az m2-n: a német film, ami arról szól, hogy nehéz a szexuális élet, ha valakinek hippi volt a mutterja. Evvel egy időben nyomatja ki a Duna tévé a Vanília és csokoládé c. 2004-es olasz filmet, a hűtlen férjek okulására. Már hétkor volt itt egy Athen blues című görög izé, aranyoskodás, melyben egy kiscsákó és egy kiscsaj csatangolnak ibuszos helyeken, fogadok például a Plakára, de nem néztem meg.

Szombaton Észak zord hegyfokára hág a vombatom, s ijedten szétrebben a rénszarvascsorda. Én meg megnézem ebédre (m1; 13.05) a Rob Roy 1953-as kiszerelését, remélem, szolgálnak fel haggist benne.

Vasárnap munkaszüneti nap!

Hétfőn A tó szelleme egy svéd thriller 2004-ből, fellép benne a death metal műfaj összes maskarája (RTL Klub; 23.05). A Filmműzeó A legényanyával keresi este kilenckor a kedvünk, Garas Dezső egyetlen rendezése - úgy mondják - a szállóigévé vált poénok filmje. Volt röhögni? Lesz röhögni!

Kedden én nemmel válaszolok az Emir (Kusturickú) kérdésére, miszerint Emlékszel Dolly Bellre? Ne tegezzé', elsősorban (m2; 23.35). Nem mintha a Trafó Franci rávett volna a Szomszéd szeretőkre este nyolckor a Filmmüzlin. Pedig úgy odavagyok Ardant Fániért, mint a sicc!

Szerdán a filmek filmje a színészek színészével! Az MGM 20.30-kor vetíti, mit vetíti, sugározza a Szombat este, vasárnap reggelt Albert Finneyvel! Írta Alan Sillitoe, rendezte Karel Reisz.

Csütörtökön szúrom magam homlokon, ti meg Szóljatok a köpcösnek! 21.20-kor a tv2-n. S adjatok egy húsos bankót ide, hadd húzom Elmore Leonard vonójába. Vagy Barry Sonnenfeldébe, aki belerendezte magát enfilmjébe, mint ajtónálló és Hicskokk. Úgy egy bő órája megy a Filmplűn a Csillagok háborúja, elmondjam-e a csúcsmondatát csehül, bár nem biztos, hogy ebben a részben van: Luku, já jsem tvuj tatínek! Vagy Luca, io sono tuo padre! A Dunán 22.45-kor indul a Futottak még - még csak mi vagyunk evvel így. Meg Vinnie Jones, Ben Stiller meg a többiek is így lehetnek (a cucc kicsit utánjátszó, megy a Comedy Centralon, ráadásul kinn van DVD-n). Sebaj, a múlt héten is befürödtünk II. Károly tök érdektelen életével ugyanitt, túléljük ezt is.

Pá, ne tévézzenek, mert iszonyú ciki. Mit mondanak? Bocs, lányok, megyek haza tévézni? Vagy: Följössz? Megnézzük Az Angyalt! Eláshatják magukat az ilyen dumákkal, tutira.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.