tévésmaci - Lexebb állat a tapír

Amikor Sztupa és Troché az első tavaszi napsütést meglátta, épp vidéken robogott a gőzparipa. Vitte, vitte hőseinket egy távoli kis faluba, ami még a szomszéd falutól is nagyon messzire esett, de annyira, hogy át is kellett szállni, konkrétan egy nagy fánál, ami látszólag a mező közepén helyezkedett el, s tagadhatatlanul kétfelé ágazott alatta az út, már ha azt a kétszer két vaskosabb keréknyomot útnak lehetett nevezni.

Márpedig lehetett, hisz' az egyik volt a Bezzegi út, másik meg a Szigeti út. A kocsis (mondhatnánk inkább szekeresnek: Csiccse Zsebő, amúgy) mindennap, ha fújt, ha sütött, kiment a fához (szederfa volt, ezen nincs mit csodálkozni) hatra este, s a másik szekérről átszálltak a távoli faluba tartók, a szomszéd falusiak meg fönnmaradtak a vasútállomásról érkező, s a fától kisvártatva továbbhajtó kocsin, megvárva türelmesen, míg Kishonti (a másik kocsis) felkiáltott, hogy: nyeee! - s a gyeplővel meglegyintette a lovak hátát. Mire nekizökkent a két sárga. Télen olykor még az ostorával is a levegőbe suhintott, de inkább csak a hideg ellen. Csakhogy Sztupa és Troché még elég messze voltak az efféle úti nehézségektől, vidáman szaladt velük a kis csühös, úgy becsülték, hogy vagy másfél órányi út hátravan még nekik. Nekünk viszont azonnal el kell menni tévézni, mert a késedelemért nyilván bírságot kell fizetni. Főhatóságit.

Pénteken (23-án) este, 22.20-kor az m2 egy török filmművel keresi a kedvünket, ahogy elnézem, már a címe hallatára megoldotta a bugyellárisát az Eurimage: Takva - az istenfélő Muharrem. Van egy tippem, miszerint távoli és egzotikus helyen járunk, és lassan beszűrődik az európai civilizáció, minek hatására a hősök rövid tétovázás után csendben szintetizálni kezdenek (lásd még: fotoszintézis). Szünet: megyek és ellenőrzöm a feltevésemet az imdb-n. No, nyertem-e? Na, egy sörbe!

Szombaton gyereknap! Az m1-en 22.40-kor kezdődő Szökésben című 2005-ös ügydarabot egy bizonyos Jegor Koncsalovszkij rendezte. A 0.30-kor a Filmműzlin startoló Hidegtálat pedig jól tudjuk, hogy Bertrand Blier (a papa kétségkívül nagy arc volt, önök tán Javerként emlékeznek rá, én persze haverként). Nem fogják elhinni, a Pobeg a (harrison) fordulatos amerikai kergetőzés ruszki remake-je, ilyen nincs, de mennyire igazuk van (nekem is lenne mindjárt pár tippem, hogy miből kéne orosz remake vagy magyar).

Vasárnap serdületlen lelkületű és arculatú rajongóknak a Harcosok klubja 0.40-kor a tv2-n, de a retró csávók már 23.05-kor megnézhetik az MGM-en Marlon Brandóval és Anna Magnanival az Orfeusz alászállt. Mondd, te kit választanál, a bőrt vagy a Kígyóbőrt?

Hétfőn a művelt világ megünnepli Denzel Washington születésnapját vagy barmicvóját, magyar részről a tv2 és az RTL Klub visz koszorút, előbbi 11.20-kor belekezd a Kiálts szabadságért! című erősen dél-afrikai tárgyú brosúra vetítésébe, melyben Steve Bikót adja tán hősünk, utóbbi pedig 14.10-kor hozza az Antwone Fisher története című agitkát, amit immár nem csak színészi, de rendezői munkájával segít nevezett.

Kedden a hét második, s egyben uccsó nézhető darabja, a Nápoly aranya este kilenckor a Filmműzeón. Tudják, mi Nápoly aranya? Szerintem a pizza. Rokonaim szerint az öböl. Üzletfeleim szerint a szeméthegyek a Piazza Garibaldin. Öreganyám egyenesen San Gennaro kincsére esküszik. A szerkesztőség vasutas tagjai viszont a Circumvesuvianára (Ferrovia e Funivia). Ámde Vittorio de Sica - Sophia Loren, Silvana Mangano, Eduardo De Filippo és Paolo Stoppa hadrendbe állításával - másról beszél öt epizódból szerkesztett felszólalásában: valami speciális szeretetreméltóságról, ami nyilván a sós levegőtől jön a helyieknek, és senki másnak nincsen is ilyenje (hittük addig, míg a csehek, majd az angolok nem kezdtek hasonló filmeket fabrikálni hollywoodi fűszerezésben).

Szerdán nem tévézünk.

Csütörtökön lesz az m2-n 23.20-kor egy 1929-es, vagyis nyolcvanegy éves angol krimi, a Zsarolás. Mit gondolnak, ki rendezte? Ne is válaszoljanak, én is tudom. Az igazi férfiak soha nem tévéznek.