tévésmaci - Ludam, ludam, reppensz-e?

Amikor Sztupa és Troché nyomát ütöttük bottal az egyszarvúaffér után, s átlépve a megoldás küszöbén, egy igéző szűzlánnyal találtuk szembe magunkat, akkor valahol a messze-messze távolban szabadságukat töltötték a nevezettek, "mafa társaságában. A messze-messzét úgy kell érteni, hogy térben távol, és bizony időben is.

Mert mi sem voltunk már egészen fiatalok a nyomozás idején, de Sztupa, Troché és "mafa a világmindenség azon távoli pontján kifejezetten öregnek látszottak. Öregemberek nyári ruhában, volt, amelyik bottal jött, amit persze igyekezett sétapálcának álcázni, de nem nagyon sikerült, mert minden lépésnél rátámaszkodott. Egy tengerparti üdülőhely három szegletében vettek - külön-külön - szállást, s volt egy helyük, ami mindegyik panziótól kábé azonos távolságra volt. Mondom, kábé, mert mind úgy érezte, hogy ő teszi meg a hosszabb utat - ne mondja senki, hogy ez az öregséggel jár, pedig avval. Egy bisztró teraszán volt a helyük. Terasz, terasz, asztalok inkább, csak úgy kicsapva - mint a legelő nyáj - a térre. A tér egyik sarkánál valami csökevényes útkezdeményen át ki lehet látni a tengerig, ott volt az asztaluk. Bár a méretét tekintve inkább óceán volt az, de azon a vidéken nem tettek különbséget óceán és tenger között. Volt valami versenyféle is közöttük, hogy ki ér oda elsőként, de mégis a megadott időben, noha az időnek kezdetben nem tulajdonítottak túl nagy jelentőséget, lévén maguk is elcsodálkoztak, hogy mennyire öregek. Ezzel a versennyel sem nagyon boldogultak, bármit is próbáltak, mindig az lett a vége, hogy amikor "mafa fölbukkant a víz felőli utcacsonk elején, Sztupa a botjával integetett a városháza felől közelítő sétányról, Troché pedig épp elköszönt a fűszerestől. Önök is köszönjenek el szépen mindenkitől, mert kezdődik a tévéműsor.

Szombaton (6-án) rögtön választanunk kell egy viszonylag kortárs western és egy avítt szandálos film között, közszolgálati alapon. Huszonöt percet kaphat az m1-en 21.05-től A Római Birodalom bukása 1964-ből, mert aztán kezdődik a Dunán Clint Eastwood eső verte vadnyugati története, a Nincs bocsánat. Aki marad a Dunán eztán is, 23.55-től a Tarasz Bulba című 2007-es orosz tévéfilmben gyönyörködhet, mely ugye egyfelől egy Gogol-adaptáció, másfelől nem előzmények nélküli, hiszen Tony Curtis és Yul Brynner mint fiú és atya más-más eszközökkel bár, de egyengetnék a már a XVI. században is hagyományosnak mondható lengyel-kozák barátságot, '62-ben. A biztonsági játékosok pedig már tizenegy óta az m2-n nézik a díjakkal dúsan kidekorált 4 hónap, 3 hét, 2 nap című, kifejezetten az uniós piacra szánt román drámát.

Vasárnap újra verseny, az MGM-en este nyolckor kezdődik - nagy biztonsággal jövendölhető: borzasztó szinkronnal - az Otthonom, Idaho c. film 1991-ből, tehát abból a korból, amikor még azt hihettük, hogy Gus van Santet lehet majd még másért is szeretni, mint hogy szereti Tarr Bélát. A másik lehetőség ugyanebben az időpontban a Rossz család című tavalyi finn film a Cinemaxon, amiben egymásba szeretnek az elszakított testvérek - no, azért nóvumnak ezt sem nevezném éppen!

Hétfőn vissza a szandálok oly felkavaró világába, a Királyok királya (1961) fő érdekessége, hogy Nicholas Ray rendezte. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a mozgóképtörténet egyik legnagyobb szélhámosa, a kitűnő Rip Torn adja benne Júdást. Mindez a sok jó 14.35-kor kezdődik az RTL Klubon.

Kedden a Petőfi '73 és Az utolsó tangó Párizsban ('72) közt választhat az, aki bírja az MGM-es szinkront és nem akar fennmaradni a hajnali négyes második tangóig. Petőfiék kilenctől a Dunán, s 21.40-től lehet először tangózni.

Szerdán nem fogják elhinni, de este kilenckor a Házibuli Attilával előtt, után vagy közben Hulot úr nyaral (1952) a Hálózaton - én sem hiszem el. Aztán fekete-fehér Gyilkos elegancia 1946-ból, 0.30-kor az m2-n.

Csütörtökön tizenegy után Mechanikus narancs a Filmmúzeumon. Állítólag sokan szeretik. Én a kézzel szedettet szeretem. És tévézni sem az a kimondott öt találat.