tévésmaci - Sült, gesztenyét vegyenek!

  • .
  • 2008. november 27.

Trafik

Miután a Gonnermann családhoz beadták szervizbe a kamerájukat, mászkáltak egy kicsit a városban. - Totál olyan, mint San Francisco utcáin...
- morogta, mintha csak magának Sztupa. - Hát, tényleg elég meredek - fújt Troché. Az egykori uszodából átalakított sörgyárban megkóstolták a helyi világost, ízlett. A lebegővasútra végül a Werther Brückénél szálltak fel, az állomáson ausztrál fiatalok Vinest bömböltettek egy épületmagnóból (Highly Evolved). Hosszan siklottak a folyó fölött. Ez irtó vagány, gondolta Troché. A múlt század húszas éveinek elején épült stadion láttán pedig Sztupának akadt el a lélegzete. - Innen már nincs messze - nézett körül Troché. - Biztos, hogy ma van? - Szeptember utolsó vasárnapja van, nem? És valóban, néhány perc múlva beúszott alájuk a bolhapiacon tolongó tömeg. A következő megállónál leszálltak. Mi pedig elmentünk tévézni.

Pénteken (28-án) hajnalban kelünk, miszerint 04.05-kor. Bár a film címe Az asszony és az ördög, az isteni Garbo játssza a főszerepet (TCM). A kazuáromat hagyom aludni délutánig, mert 16.25-kor kezdődik a Cinemaxon az American Graffiti. Kapaszkodjanak, mert elárulom, hogy milyen címmel forgalmazták anno a mi hazánkban: A rock nagy évtizede. Milyen? Úgy 1980-81 táján vezették elő a kiskörúti Filmmúzeumban, amikor épp kezdte szárnyait bontogatni a Hungária (a kettőnek persze nincs sok köze - főszerepben a Háromlábú Ricsi). Apropó, duda, 23.10-kor a Dunán A szavak titkos élete c. spanyol filmben a szerelmespár a hullámokat számolja egy olajfúró toronyba zárva. Biztos nem tudnak sakkozni. Ezek után már semmi ébren maradni 03.35-ig, amikor a Zone Europán megnézhetjük Lautrecet, oldalán Elsa Zylbersteinnel, akit valószínűleg arra képeztek ki a filmfőiskolán, hogy fémusz festők mellékalakjaként domborítson (Van Goghgal kezdte 91-ben, aztán jött Lautrec 98-ban és végül Modigliani 2004-ben).

Szombaton belázad a vombatom, és nem hajlandó velem 13.00-kor megnézni a filmmúzeumos csatornán a Szerelmes biciklistákat (1965). Én sem leszek hajlandó magammal. Délután öttől hétig csendes pihenő, viszont este 20.05-kor a Dunán 80 huszár. Biztos megint születésnapja van Sára Sándornak. 21.35-től a Cinemaxon nézzék meg A Thomas Crown ügyet, vagy inkább ne nézzék meg. Aki be akar nálam vágódni, az csak 23.00-kor kapcsolja be a tévét, amikor az Alice a városokban kezdődik az m2-n, anyám, add el a házat: New York, Amszterdam és Wuppertal. Vendégem két sörre, aki megmondja, melyik város ezek közül az én kedvencem, a harmadikért pedig azt kell megmondani, hogy Wenders melyik filmjében játszik még együtt Rüdiger Vogler és Yella Rottländer.

Vasárnap a kiscsákeszek kelnek korán, mert 05.35-kor kezdődik a Dunán az Aranykezű Mária c. szovjet mesefilm (1960). Aztán egész nap nyugi van. Este 23.00-kor viszont Michael Douglas lesz Kalifornia királya a tv2-n, a Viasat3-on pedig 23.05-től Kevin Costner a Farkasokkal táncoló. Az HBO-csatornákon ellenben skandináv versenyt rendeznek: az HBO Comedyn 22.45-től egy norvég vígjáték 18 éven felülieknek, Hideg lábak címmel (húzz fel másik cipőt vagy zoknit, gyorsan, úgy készülődj), az HBO2-n pedig 03.00-kor egy dán vígjáték, szintén csak nagykorúaknak, heti hülyénk, a Hasis pasi.

Hétfőn 20.00-kor a Filmműzlin 2 x 2 néha 5, zenés magyar tévedés (szeretnék számtani) 1954-ből. A Zone Europán 21.35-től Elvis és Marilyn, jaj, egy hasonmásversenyen találkozik egymással a fiú és a lány, lehidalok, olasz filmdráma 1998-ból. Mindennek megkoronázásaképpen 22.40-kor a Dunán Godard Az ördöggel cimborál, 1968-ban.

Kedden 20.00-tól a Dunán Aranysárkány (1966), 21.35-től a Filmmuszklin Cassavetes: Arcok (1968).

Szerdán adásszünet.

Csütörtökön megcukrozom a sütőtököm, hovatovább az is lehet, hogy karamellizálom. S mivel a sorozatok nem kis barátai vagyunk, nem hagyhatjuk említetlenül, hogy a Viasat3-on 15.20-kor kerül (sokadik alkalommal, ismét) adásba a Szívek szállodája azon epizódja, melyben A csajokat lelövik, ugye? Szerintem a tévénézőket is. Szerintem ne tévézzenek.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.