tévésmaci - Sült, gesztenyét vegyenek!

  • .
  • 2008. november 27.

Trafik

Miután a Gonnermann családhoz beadták szervizbe a kamerájukat, mászkáltak egy kicsit a városban. - Totál olyan, mint San Francisco utcáin...
- morogta, mintha csak magának Sztupa. - Hát, tényleg elég meredek - fújt Troché. Az egykori uszodából átalakított sörgyárban megkóstolták a helyi világost, ízlett. A lebegővasútra végül a Werther Brückénél szálltak fel, az állomáson ausztrál fiatalok Vinest bömböltettek egy épületmagnóból (Highly Evolved). Hosszan siklottak a folyó fölött. Ez irtó vagány, gondolta Troché. A múlt század húszas éveinek elején épült stadion láttán pedig Sztupának akadt el a lélegzete. - Innen már nincs messze - nézett körül Troché. - Biztos, hogy ma van? - Szeptember utolsó vasárnapja van, nem? És valóban, néhány perc múlva beúszott alájuk a bolhapiacon tolongó tömeg. A következő megállónál leszálltak. Mi pedig elmentünk tévézni.

Pénteken (28-án) hajnalban kelünk, miszerint 04.05-kor. Bár a film címe Az asszony és az ördög, az isteni Garbo játssza a főszerepet (TCM). A kazuáromat hagyom aludni délutánig, mert 16.25-kor kezdődik a Cinemaxon az American Graffiti. Kapaszkodjanak, mert elárulom, hogy milyen címmel forgalmazták anno a mi hazánkban: A rock nagy évtizede. Milyen? Úgy 1980-81 táján vezették elő a kiskörúti Filmmúzeumban, amikor épp kezdte szárnyait bontogatni a Hungária (a kettőnek persze nincs sok köze - főszerepben a Háromlábú Ricsi). Apropó, duda, 23.10-kor a Dunán A szavak titkos élete c. spanyol filmben a szerelmespár a hullámokat számolja egy olajfúró toronyba zárva. Biztos nem tudnak sakkozni. Ezek után már semmi ébren maradni 03.35-ig, amikor a Zone Europán megnézhetjük Lautrecet, oldalán Elsa Zylbersteinnel, akit valószínűleg arra képeztek ki a filmfőiskolán, hogy fémusz festők mellékalakjaként domborítson (Van Goghgal kezdte 91-ben, aztán jött Lautrec 98-ban és végül Modigliani 2004-ben).

Szombaton belázad a vombatom, és nem hajlandó velem 13.00-kor megnézni a filmmúzeumos csatornán a Szerelmes biciklistákat (1965). Én sem leszek hajlandó magammal. Délután öttől hétig csendes pihenő, viszont este 20.05-kor a Dunán 80 huszár. Biztos megint születésnapja van Sára Sándornak. 21.35-től a Cinemaxon nézzék meg A Thomas Crown ügyet, vagy inkább ne nézzék meg. Aki be akar nálam vágódni, az csak 23.00-kor kapcsolja be a tévét, amikor az Alice a városokban kezdődik az m2-n, anyám, add el a házat: New York, Amszterdam és Wuppertal. Vendégem két sörre, aki megmondja, melyik város ezek közül az én kedvencem, a harmadikért pedig azt kell megmondani, hogy Wenders melyik filmjében játszik még együtt Rüdiger Vogler és Yella Rottländer.

Vasárnap a kiscsákeszek kelnek korán, mert 05.35-kor kezdődik a Dunán az Aranykezű Mária c. szovjet mesefilm (1960). Aztán egész nap nyugi van. Este 23.00-kor viszont Michael Douglas lesz Kalifornia királya a tv2-n, a Viasat3-on pedig 23.05-től Kevin Costner a Farkasokkal táncoló. Az HBO-csatornákon ellenben skandináv versenyt rendeznek: az HBO Comedyn 22.45-től egy norvég vígjáték 18 éven felülieknek, Hideg lábak címmel (húzz fel másik cipőt vagy zoknit, gyorsan, úgy készülődj), az HBO2-n pedig 03.00-kor egy dán vígjáték, szintén csak nagykorúaknak, heti hülyénk, a Hasis pasi.

Hétfőn 20.00-kor a Filmműzlin 2 x 2 néha 5, zenés magyar tévedés (szeretnék számtani) 1954-ből. A Zone Europán 21.35-től Elvis és Marilyn, jaj, egy hasonmásversenyen találkozik egymással a fiú és a lány, lehidalok, olasz filmdráma 1998-ból. Mindennek megkoronázásaképpen 22.40-kor a Dunán Godard Az ördöggel cimborál, 1968-ban.

Kedden 20.00-tól a Dunán Aranysárkány (1966), 21.35-től a Filmmuszklin Cassavetes: Arcok (1968).

Szerdán adásszünet.

Csütörtökön megcukrozom a sütőtököm, hovatovább az is lehet, hogy karamellizálom. S mivel a sorozatok nem kis barátai vagyunk, nem hagyhatjuk említetlenül, hogy a Viasat3-on 15.20-kor kerül (sokadik alkalommal, ismét) adásba a Szívek szállodája azon epizódja, melyben A csajokat lelövik, ugye? Szerintem a tévénézőket is. Szerintem ne tévézzenek.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.