tévésmaci - Sült, gesztenyét vegyenek!

  • .
  • 2008. november 27.

Trafik

Miután a Gonnermann családhoz beadták szervizbe a kamerájukat, mászkáltak egy kicsit a városban. - Totál olyan, mint San Francisco utcáin...
- morogta, mintha csak magának Sztupa. - Hát, tényleg elég meredek - fújt Troché. Az egykori uszodából átalakított sörgyárban megkóstolták a helyi világost, ízlett. A lebegővasútra végül a Werther Brückénél szálltak fel, az állomáson ausztrál fiatalok Vinest bömböltettek egy épületmagnóból (Highly Evolved). Hosszan siklottak a folyó fölött. Ez irtó vagány, gondolta Troché. A múlt század húszas éveinek elején épült stadion láttán pedig Sztupának akadt el a lélegzete. - Innen már nincs messze - nézett körül Troché. - Biztos, hogy ma van? - Szeptember utolsó vasárnapja van, nem? És valóban, néhány perc múlva beúszott alájuk a bolhapiacon tolongó tömeg. A következő megállónál leszálltak. Mi pedig elmentünk tévézni.

Pénteken (28-án) hajnalban kelünk, miszerint 04.05-kor. Bár a film címe Az asszony és az ördög, az isteni Garbo játssza a főszerepet (TCM). A kazuáromat hagyom aludni délutánig, mert 16.25-kor kezdődik a Cinemaxon az American Graffiti. Kapaszkodjanak, mert elárulom, hogy milyen címmel forgalmazták anno a mi hazánkban: A rock nagy évtizede. Milyen? Úgy 1980-81 táján vezették elő a kiskörúti Filmmúzeumban, amikor épp kezdte szárnyait bontogatni a Hungária (a kettőnek persze nincs sok köze - főszerepben a Háromlábú Ricsi). Apropó, duda, 23.10-kor a Dunán A szavak titkos élete c. spanyol filmben a szerelmespár a hullámokat számolja egy olajfúró toronyba zárva. Biztos nem tudnak sakkozni. Ezek után már semmi ébren maradni 03.35-ig, amikor a Zone Europán megnézhetjük Lautrecet, oldalán Elsa Zylbersteinnel, akit valószínűleg arra képeztek ki a filmfőiskolán, hogy fémusz festők mellékalakjaként domborítson (Van Goghgal kezdte 91-ben, aztán jött Lautrec 98-ban és végül Modigliani 2004-ben).

Szombaton belázad a vombatom, és nem hajlandó velem 13.00-kor megnézni a filmmúzeumos csatornán a Szerelmes biciklistákat (1965). Én sem leszek hajlandó magammal. Délután öttől hétig csendes pihenő, viszont este 20.05-kor a Dunán 80 huszár. Biztos megint születésnapja van Sára Sándornak. 21.35-től a Cinemaxon nézzék meg A Thomas Crown ügyet, vagy inkább ne nézzék meg. Aki be akar nálam vágódni, az csak 23.00-kor kapcsolja be a tévét, amikor az Alice a városokban kezdődik az m2-n, anyám, add el a házat: New York, Amszterdam és Wuppertal. Vendégem két sörre, aki megmondja, melyik város ezek közül az én kedvencem, a harmadikért pedig azt kell megmondani, hogy Wenders melyik filmjében játszik még együtt Rüdiger Vogler és Yella Rottländer.

Vasárnap a kiscsákeszek kelnek korán, mert 05.35-kor kezdődik a Dunán az Aranykezű Mária c. szovjet mesefilm (1960). Aztán egész nap nyugi van. Este 23.00-kor viszont Michael Douglas lesz Kalifornia királya a tv2-n, a Viasat3-on pedig 23.05-től Kevin Costner a Farkasokkal táncoló. Az HBO-csatornákon ellenben skandináv versenyt rendeznek: az HBO Comedyn 22.45-től egy norvég vígjáték 18 éven felülieknek, Hideg lábak címmel (húzz fel másik cipőt vagy zoknit, gyorsan, úgy készülődj), az HBO2-n pedig 03.00-kor egy dán vígjáték, szintén csak nagykorúaknak, heti hülyénk, a Hasis pasi.

Hétfőn 20.00-kor a Filmműzlin 2 x 2 néha 5, zenés magyar tévedés (szeretnék számtani) 1954-ből. A Zone Europán 21.35-től Elvis és Marilyn, jaj, egy hasonmásversenyen találkozik egymással a fiú és a lány, lehidalok, olasz filmdráma 1998-ból. Mindennek megkoronázásaképpen 22.40-kor a Dunán Godard Az ördöggel cimborál, 1968-ban.

Kedden 20.00-tól a Dunán Aranysárkány (1966), 21.35-től a Filmmuszklin Cassavetes: Arcok (1968).

Szerdán adásszünet.

Csütörtökön megcukrozom a sütőtököm, hovatovább az is lehet, hogy karamellizálom. S mivel a sorozatok nem kis barátai vagyunk, nem hagyhatjuk említetlenül, hogy a Viasat3-on 15.20-kor kerül (sokadik alkalommal, ismét) adásba a Szívek szállodája azon epizódja, melyben A csajokat lelövik, ugye? Szerintem a tévénézőket is. Szerintem ne tévézzenek.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.